Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-11-01 / 124. szám
egység | 2019 NOVEMBER 8 HOHMECOLÓ | KITEKINTŐ A RÓMAIAKTÓL AZ OTTOMÁNOKIG Az első zsidó közösségek a Római, majd annak bukása után a Bizánci Birodalom polgáraiként éltek Anatóliában, Törökország nyugati, Kis-Ázsiának is nevezett területén. A görög nyelvű zsidók jól integrálódtak a társadalomba, és néhány buzgó uralkodó (különösen I. Justitianus) erőszakos hittérítő próbálkozásain kívül békében éltek a soknemzetiségű birodalomban, s nem volt részük a nyugat-európai zsidókat sújtó folyamatos üldöztetésekben. Az Ottomán Birodalom előretörésével az anatóliai zsidók a szultán alattvalóivá váltak. Jogállásuk, a többi nem-muszlim kisebbséggel együtt, alapvetően az uralkodó jóindulatától függött. Egyes szultánok toleránsak voltak, mások különböző korlátozó intézkedéseket vezettek be, a már érvényben lévő, „hitetlenekre” vonatkozó törvényeken felül. Az ottomán korszakban az első zsinagóga, az „Éc Chájim – Élet Fája”, Bursában épült 1324-ben, és a mai napig használatban van. A zsidó élet jelentősen megerősödött, miután II. (Hódító) Mehmed 1453-ban leigázta Konstantinápolyt (a mai Isztambult). A Bizánci Birodalom egykori fővárosa a hosszú ostrom következtében romokban hevert és csak árnyéka volt egykori önmagának. A szultán ismét naggyá akarta tenni a várost, ezért – más kisebbségkel együtt – zsidókat hívott letelepedni. Elsősorban az ősi, romanióta tradíciókat gyakorló balkáni és anatóliai zsidók érkeztek Konstantinápolyba, ők hamarosan a város lakosságának 10%-át tették ki. ASKENÁZOK ÉRKEZÉSE A virágzó közösség hamarosan askenázi zsidókat is vonzott Európából, akik örömmel választották az Ottomán Birodalom nyújtotta biztonságos körülményeket az európai pogromok és kiűzetések helyett. Egyikük, a Németországból érkezett Jicchák Cárfáti rabbi, Erdine város főrabbija lett, és levélben biztatta hátramaradt hitsorosait, hogy ők is a költözés mellett döntsenek: ZSIDÓK A SZULTÁNOK FÖLDJÉN A mai Törökország területén már legalább 2400 éve folyamatosan élnek zsidók, de földrajzi területként már a Tóra is említi a Noách (Noé) hetiszakaszban, hiszen az özönvíz túlélőit szállító bárka az Ararát-hegynél kötött ki, mely Törökország keleti, Örményországgal határos vidékén fekszik. NAFTALI DEUTSCH ÍRÁSA nyelvét, ami annyit tesz, hogy hegyi, mivel beszélői többnyire a hegyek közt éltek. Zenéjük is a nyelvhez kapcsolódó, többnyire elbeszélő jellegű dalokból és a környező népek zenei világából is merítő, vagyis igen sokféle népzene. A kurd zsidó parasztok – a diaszpórában igen szokatlan módon – sokáig békében éltek együtt muszlim szomszédaikkal, és természetes volt a két kultúra zenei és az irodalmi kölcsönhatása. A KURD ZSIDÓ HAGYOMÁNYOK TOVÁBBÉLÉSE A különleges kurd zsidó hagyományok közül érdemes megemlíteni a szeháráne ünnepséget. A kurd zsidók peszách kimenetelét követően közösen kivonultak a természetbe, és néhány napon át ott éltek és ünnepeltek. A szeháráne egyfajta tavaszünnep, melyet a zsidók muszlim szomszédaiktól vettek át. Jóféle falatokkal, rengeteg zenével és tánccal ünnepeltek a szabad ég alatt, a természetben. Jellegzetes ételei a japrach: rizzsel töltött szőlőlevelek (a kurd zsidók a rizst elsősorban ünnepi alkalmakra tartogatják, hétköznap a jóval olcsóbb bulgurt fogyasztják), a mazza: csirkéből, halból vagy zöldségekből készült, főtt vagy olajban kisütött finger food és természetesen az elmaradhatatlan kube . Az ételt minden esetben arak, vagyis ánizspálinka is kíséri. A családi sátorban díványt is felállítottak, arra ültették az oda látogató vendégeket. A férfiak is a nők is ünnepi ruhába öltöztek, és a széles Kurd zsidó menekültek, 1950 körű népünnepély kiváló alkalmat biztosított a fiataloknak az ismerkedésre. Így elterjedt szokássá vált éruszin t, vagyis eljegyzést tartani a szeháráne alkalmával. Izraelben a szeháráne ünnepség szukkotra tevődött át (mivel közvetlenül peszách után egy másik, marokkói zsidóktól eredő szokás, a mimuna ünneplése terjedt el), hivatalosan 1975 óta ünneplik Szukkot félünnepén tánccal, énekléssel és történetek mesélésével. A legnagyobb szeháráne fesztivál évente több mint tízezer látogatót vonz. Ma a kurd zsidók jelentős része Jeruzsálemben él. A közösség tagjai között olyan emberek voltak, mint a nemzeti hősként számontartott iraki születésű Mose Barazani, akit földalatti cionista tevékenységéért a britek végeztek ki a palesztinai brit mandátum idején.
