Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)

2019-10-01 / 123. szám

KILE | KULTÚRA egység | 2019 OKTÓBER 24 nos azt tapasztaltam, hogy Magyar­országon előszeretettel kritizálnak, semmint szakmai visszajelzést adná­nak. Számos múzeum felállításában vettem részt, mindenütt van termé­szetesen szakmán belüli versengés, New Yorkban, Chicagóban vagy Montreálban, de ehhez hasonlót nem tapasztaltam sehol. Nem értem, miért egyenesen a sajtó nyilvánossá­ga elé fordultak. Értem, hogy mind­ez politikai megfontolásból történik, de nekem nincs politikai agendám. Nem népszerű kívánok lenni, hanem hiteles. – A dokumentumban magam is ta láltam néhány kellemetlenül za­va ró hibát. Nem gondolja, hogy leg alább a Nyilaskeresztes Párt ne­vét helyesen kellett volna meghatá­rozni? – Ahogy mondtam, ez egy munka­anyag, melyen sok ember dolgozik, sok ember keze közt megy át, de a tévedés vagy pontatlanság nem ki­zárható. Ez esetben az angol nyelvi korrektor „javította” ki a nevet „Vas­keresztre”. Sokan felfigyeltünk a hi­bára, magam már rég kijavítottam. A hibák korrekciójának egyik módja pont az, hogy szakemberektől szak­mai visszajelzést kapunk. – Egyesek torzító hatást tulajdoní­tanak annak, ha túl nagy hangsúlyt fektet a múzeum a zsidó ellenállásra. – Nem véletlen, hogy kifejezett cé­lunk az eseményeket a zsidóság szem szögéből is bemutatni: miképp fog ták fel a zsidók a velük történte ket és hogy erre milyen választ adtak, ha egyáltalán. A tény, hogy szá mosféle és fajta reakció volt, azt mu tatja, hogy semmiképp nem voltak pasz ­szívak. Sokan a zsidókat vágó hídra terelt birkaként igyekeznek bemu­tatni. Ezzel a felfogással azért sem értek egyet, mert az áldozatokat nem lehet bírálni. Ugyan a többség nem válaszolt vagy nem tehette meg, hogy válaszoljon, de igenis voltak különböző reakciók. Azt is érinteni kívánjuk, ami ma is oly hangzatos, hogy „velünk ez itt nem történhet meg”. Ez sok helyütt volt tapasztal­ható Európa szerte, de itt volt talán a legerősebb. – Mások azt bírálják, hogy a Sorsok Háza csak az ortodox zsidóság tör­ténetét mutatja majd be. Mi a terv ezzel kapcsolatosan? – Mi egy minden tekintetben inklu­zív és átfogó képet kívánunk nyúj­tani. A trianoni határozat és a bécsi szerződés utáni Magyarország zsi­dóságának jelentős része nem volt ortodox. Én leginkább beilleszke­dettnek hívnám többségüket, nem asszimiláltnak. Legtöbben magya­rul beszéltek, magyarnak vallották magukat, de mindeközben zsidók kívántak maradni. Szenes Hanna családja például meglehetősen li­berális volt, mégis ellátogattak a zsinagógába Jom kipurkor. De so­kan az ortodoxok közül is magyar érzelműek voltak. Izraelben egyszer találkoztam egy hászid zsidóval, – Néhány hete kiszivárgott a Sor­sok Háza víziós dokumentumának vázlata, melyet egyes szakemberek profinak, mások gyengének titu­láltak. Megint mások azzal gya­núsították a projekt gazdáit, hogy akaratuk ellenére próbálták őket együttműködésre bírni. Hogyan került ki a dokumentum, tettek-e valamilyen jogi lépéseket? – Én a magam részéről a tartalommal foglalkozom, nem politikával. Az a bizonyos dokumentum az általános víziót tartalmazza, témákat, irányo­kat, értékeket és a narratíva céljait. Egy múzeum fejlesztésénél ez az el­ső lépés. Mivel ez egy kreatív folya­mat, az egyes lépéseket szokás több szakértővel, történészekkel, oktatási szakemberekkel, szociológusokkal is megvitatni. Ez rendkívül fontos. A dokumentum csak a visszajelzések után kerülhet egyáltalán véglegesí­tésre. A kikerült dokumentum tehát egy munkaanyag volt, nem a végleges verzió. Ennek dacára, így is örülök, hogy szakemberek kifejtették szakmai vé­leményüket. Ami az „együttműködésre kény­szerítést” illeti, sose mondanám azt egy szakembernek, hogy „ehhez ad­játok a neveteket”. A kérés mindig úgy merül fel, hogy „íme egy anyag, mivel komoly történész vagy, véle­ményezd kérlek”. Ez volt a helyzet a Milton Friedman Egyetem berkein belül működő Magyar Zsidó Törté­neti Intézet munkatársaival is. Saj­„NEM NÉPSZERŰ KÍVÁNOK LENNI, HANEM HITELES” Kevés olyan széles nyilvánosságot kapott téma volt a hazai zsidó közbeszédben, mint a Sorsok Háza körüli ügyek. YITCHAK MAIS, a Jád Vásem történelmi múzeumának egykori igazgató ­ja, a Sorsok Háza – EMIH által felkért – főkurátora a Neokohn-nak beszélt egy pár hete kiszi­várgott szakmai koncepcióról, és arról, miért gondolja, hogy a Sorsok Háza egy világszinten is egyedülálló múzeum lesz. VESZPRÉMY LÁSZLÓ BERNÁT INTERJÚJÁNAK RÉSZLETE KILE | KULTÚRA egység | 2019 OKTÓBER 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom