Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-10-01 / 123. szám
2019 OKTÓBER | egység 11 KULTÚRA | HOHMECOLÓ díszítések, valamint a Tórából és egyéb iratokból vett idézetek, melyek kalligrafikus szépségükkel és spirituális tartalmukkal díszítik e tárgyakat. A feliratok másik csoportját az adományozóra vonatkozó szövegek jelentik. A VIMPEL ÉS A MÁNTEL Az európai askenázi és szfárádi kö zösségekben másként alakult a tóratekercsek védelmének módja. A korai mitpáchátokból több, ma már részben eltűnőfélben levő tárgy alakult ki. Máig használatos az öv, egy hosszú, keskeny, díszítésre használt textilszalag, melyet jiddis szóval vimpelnek neveznek. A XVI. században terjedt el az a szokás a fiatal lányok körében Itáliában, hogy díszes kötőt hímeztek a tekercsek számára, Németországban pedig körülbelül ugyanebben az időben vált szokássá, hogy az újszülött fiúgyermek születése utáni nyolcadik napon, a körülmetélés alkalmával a gyermek mellé helyezett lenvászon darabból készítenek vimpelt, melyre ráhímezték a gyermek és apja nevét, valamint a kicsi születési dátumát és a körülmetéléskor elmondott áldást, melyben a Tóra, az esküvői sátor, valamint a jó cselekedetek szerepelnek. Ennek megfelelően néhány évtized alatt szokássá vált e jókívánságok képi megjelenítése a tóratekercsekhez készített övön. A vimpelhez hasonlít a gártel is, ennek kifejezetten a tekercs szoros ösz szetartása a funkciója, és többnyire nem lát el esztétikai, csak gyakorlati szerepet. A Tóra következő dísze a héberül meilnek, jiddisül mántelnek, vagyis kabátnak nevezett tóratakaró, melyet általában bársonyból készítenek, és arany- vagy ezüstszállal hímzett, gyöngyökkel kivarrt, vagy más technikával készített dísszel, valamint feliratokkal látják el. A díszek között szerepel a korona (a Tóra koronája), valamint Júda oroszlánja, az élet fája, illetve gyakran előfordul a kapu-motívum is. Ezek többnyire ugyanabból a motívumkincsből merítenek, melyből a tóraszekrény-függönyök díszei is táplálkoznak. A feliratok vagy az adományozóról vagy az adományozás okáról szólnak általában, illetve, ahogy korábban is láttuk, tórai idézeteket tartalmaznak. A tóratakaró legkorábbi ismert említése, jelen esetben képes formában, a spanyolországi eredetű, XIV. századból származó szarajevói hágádában található. A mántel lehet elöl nyitott vagy tóratekercs formájú, melyet felülről húznak rá a tekercsre. A TÓRA KORONÁJA ÉS VÉRTJE nátalma), melyet a tekercs két rúdjára húznak díszként. Ez a típus az éc chájim tetejére húzott, gombszerű lezárásból alakult ki, és érdekes módon első említését ennek is egy, a kairói genizában fellelt dokumentum az első ismert írásos forrása. Az 1159-ben keltezett iratból megtudjuk, hogy akkoriban már igen elterjedt volt az ezüstből készült, csengettyűkkel ellátott tóracsúcsok használata. Gömbszerű alakja miatt egyes területeken tápuáchnak, vagyis almának is nevezik. Érdekes az alma vagy gránátalma alaktól eltérő változata, mely a XV. századi Spanyol- és Németországból, valamint Itáliából terjedt el a következő századokban szerte a világon; ezek a tóracsúcsok architekturális felépítésűek és a korszak építészetére jellemző tornyot formáznak. Szintén elsősorban ezüstből készül a címer, kör, ovális, négyszög vagy más alakú vért, melyet a takaróba felöltöztetett tekercsre akasztanak lánc segítségével. Bizonyos közösségekben csupán dekoratív szerepet tölt be, de számos európai te rületen gyakorlati rendeltetése is van: ezekre írják fel, hogy a zsinagóga tulajdonában levő több tó ratekercs közül melyiknek mi a funk ciója. Ezeket a vérteket a szükségleteknek megfelelően váltogatják. Vésett vagy domborműves díszként megjelenhet rajtuk építészeti A tekercsek jellegzetes dísze a tórakorona vagy tóracsúcs, melyet először egy XI. századi responzumban említett Cháj Gáon. A korona eredete, úgy tűnik, a Tóra vőlegénye szokásából származik. Szimchát torákor, vagyis a Tóra örömünnepén különféle díszes elemekből készítettek ad hoc koronát annak, aki a Tóra utolsó, illetve első szakaszát felolvasta. Száz évvel későbbi időszakból a kairói genizában bukkantak egy olyan dokumentumra, mely megemlíti az ezüstből hozzáértő munkával készült, díszes koronákat. Legkorábbi képi megjelenítése a szarajevói hágádából származik. A korona különféle alakokat ölthet. Általában ezüstből készül ornamentális, geometrikus vagy gránátalmás dísszel, és gyakran csengettyűk egészítik ki. A koronához hasonló, de attól eltérő típust képvisel a párban készülő tóracsúcs vagy rimon (grá-Tóravért, Lvov, 1855 Tóra, 1877, Johann Alois Shifer alkotása 2019 OKTÓBER | egység 11 KULTÚRA | HOHMECOLÓ
