Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)

2019-10-01 / 123. szám

egység | 2019 OKTÓBER 10 HOHMECOLÓ | KULTÚRA gondolat értelmében – a tekercset, illetve a hozzá kapcsolódó egyéb használati tárgyakat a zsidók (koron­ként és földrajzi területenként eltérő módon) igyekeznek a formai előírá­sok adta keretek betartása mellett esztétikus megjelenésűre formálni. Fontos tudni, hogy a dí szek nem kötelező elemei a tóratekercs nek, vagyis, ha egyik-másik hiányzik, az nem befolyásolja a tekercs használ­hatóságát. A tekercsekkel kapcsolatban az alapvető különbséget mára a szfárá­di és az askenázi tóratekercs közötti el térés jelenti. A szfárádi tekercset szi lárd, többnyire mívesen meg­munkált, ezüstből készült tokban rögzítik, míg az askenázi tekercs dí szei mozgathatók, és a tóraolva­sáshoz el is kell távolítani azokat a tekercsről. A tekercseket két fára te kerik fel, ezeket éc chájim, az élet fá ja néven ismerjük. A dobozba zárt tekercseknél nem lehet őket látni, ám a sima tóratekercseknél a mind­két végén túllógó fahenger teret ad a művészi kiképzésnek. A SZFÁRÁDI TARTÓK KIALAKULÁSA Térjünk vissza a kezdetekhez. A Mis­na, illetve annak nyomán a Talmud megemlékezik a mitpáchát, vagyis kendő nevű, lenből vagy gyapjúból készült, néha színes szálakkal át­szőtt és csengettyűkkel díszített tex­tildarabról, melybe a tóratekercset csavarták. Történelmi forrásokból tudjuk, hogy az ókori Közel-Kele­ten a fontos tekercseket mindig tex­tilbe csavarták. Később a Római Bi­rodalomban elterjedt szokássá vált a tekercseket hengeres vagy szögletes, dobozszerű tartóban tárolni, melyet hosszában ki lehetett nyitni. Ez az állandó tároló vált végül a tórateker­csek jellegzetes formájává a keleti zsidó közösségekben, így Jemen­ben, az indiai Kocsinban, Perzsiá­ban és Babilóniában, valamint az észak-afrikai közösségekben és a gö­rögországi romanióták köreiben. A díszek természetesen minden egyes darabnál mások, de megfigyelhetők az ornamentális vagy geometrikus „Készítsetek egy gyönyörű sátrat, egy gyönyörű lulávot, egy gyönyörű sófárt, gyönyörű ima­rojtokat, gyönyörű pergament egy tóratekercs számára, és írjátok arra az Ő Nevét gyönyörű tintával, gyönyörű lúdtollal, szakértő írnok által, és tekerjétek be a tóratekercset gyönyörű textilbe.” ( Sábát 133b.) A TÓRÁK DÍSZEI A tóratekercs, mint a mindennapi zsidó élet egyik legtöbbet használt tárgya, egyszersmind a legszentebb tárgyak egyike. Az ember értékeit óvja és védi, nem hagyja kitakarva, csupaszon, így keletkeztek a külön­féle takarók, tartók és szekrények. Természetes, hogy – a fenti talmudi Tekerjétek be a Tóratekercset GYÖNYÖRŰ TEXTILBE! A micvák szebbé tétele nemcsak az által lehetséges, hogy szigorúbban tartjuk be azokat, hanem úgy is, hogy kidíszítjük a micvákhoz szükséges tárgyakat. Ha ezekkel teljesítjük a parancsolatokat, akkor ennek eredményeként nem csupán a parancsolatok lesznek tökéletesebbek, hanem általuk mi is szebbé válunk. Így ez a talmudi mondat – természetesen a faragott kép készítésének tilalmával karöltve –, vagyis a művészi megjelenítés bizonyos formáinak tiltása és az esztétikumra való törek­vés hangsúlyozásának kettőssége jelenti a zsidó művészet alapját. CHANA DEUTSCH ÍRÁSA Tóratekercsek, Casablanca, Beth El zsinagóga egység | 2019 OKTÓBER 10 HOHMECOLÓ | KULTÚRA

Next

/
Oldalképek
Tartalom