Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-10-01 / 123. szám
egység | 2019 OKTÓBER 10 HOHMECOLÓ | KULTÚRA gondolat értelmében – a tekercset, illetve a hozzá kapcsolódó egyéb használati tárgyakat a zsidók (koronként és földrajzi területenként eltérő módon) igyekeznek a formai előírások adta keretek betartása mellett esztétikus megjelenésűre formálni. Fontos tudni, hogy a dí szek nem kötelező elemei a tóratekercs nek, vagyis, ha egyik-másik hiányzik, az nem befolyásolja a tekercs használhatóságát. A tekercsekkel kapcsolatban az alapvető különbséget mára a szfárádi és az askenázi tóratekercs közötti el térés jelenti. A szfárádi tekercset szi lárd, többnyire mívesen megmunkált, ezüstből készült tokban rögzítik, míg az askenázi tekercs dí szei mozgathatók, és a tóraolvasáshoz el is kell távolítani azokat a tekercsről. A tekercseket két fára te kerik fel, ezeket éc chájim, az élet fá ja néven ismerjük. A dobozba zárt tekercseknél nem lehet őket látni, ám a sima tóratekercseknél a mindkét végén túllógó fahenger teret ad a művészi kiképzésnek. A SZFÁRÁDI TARTÓK KIALAKULÁSA Térjünk vissza a kezdetekhez. A Misna, illetve annak nyomán a Talmud megemlékezik a mitpáchát, vagyis kendő nevű, lenből vagy gyapjúból készült, néha színes szálakkal átszőtt és csengettyűkkel díszített textildarabról, melybe a tóratekercset csavarták. Történelmi forrásokból tudjuk, hogy az ókori Közel-Keleten a fontos tekercseket mindig textilbe csavarták. Később a Római Birodalomban elterjedt szokássá vált a tekercseket hengeres vagy szögletes, dobozszerű tartóban tárolni, melyet hosszában ki lehetett nyitni. Ez az állandó tároló vált végül a tóratekercsek jellegzetes formájává a keleti zsidó közösségekben, így Jemenben, az indiai Kocsinban, Perzsiában és Babilóniában, valamint az észak-afrikai közösségekben és a görögországi romanióták köreiben. A díszek természetesen minden egyes darabnál mások, de megfigyelhetők az ornamentális vagy geometrikus „Készítsetek egy gyönyörű sátrat, egy gyönyörű lulávot, egy gyönyörű sófárt, gyönyörű imarojtokat, gyönyörű pergament egy tóratekercs számára, és írjátok arra az Ő Nevét gyönyörű tintával, gyönyörű lúdtollal, szakértő írnok által, és tekerjétek be a tóratekercset gyönyörű textilbe.” ( Sábát 133b.) A TÓRÁK DÍSZEI A tóratekercs, mint a mindennapi zsidó élet egyik legtöbbet használt tárgya, egyszersmind a legszentebb tárgyak egyike. Az ember értékeit óvja és védi, nem hagyja kitakarva, csupaszon, így keletkeztek a különféle takarók, tartók és szekrények. Természetes, hogy – a fenti talmudi Tekerjétek be a Tóratekercset GYÖNYÖRŰ TEXTILBE! A micvák szebbé tétele nemcsak az által lehetséges, hogy szigorúbban tartjuk be azokat, hanem úgy is, hogy kidíszítjük a micvákhoz szükséges tárgyakat. Ha ezekkel teljesítjük a parancsolatokat, akkor ennek eredményeként nem csupán a parancsolatok lesznek tökéletesebbek, hanem általuk mi is szebbé válunk. Így ez a talmudi mondat – természetesen a faragott kép készítésének tilalmával karöltve –, vagyis a művészi megjelenítés bizonyos formáinak tiltása és az esztétikumra való törekvés hangsúlyozásának kettőssége jelenti a zsidó művészet alapját. CHANA DEUTSCH ÍRÁSA Tóratekercsek, Casablanca, Beth El zsinagóga egység | 2019 OKTÓBER 10 HOHMECOLÓ | KULTÚRA
