Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-09-01 / 122. szám
egység | 2019 SZEPTEMBER 8 19 8 9 5 7 4 9 zsidó tradíciókhoz és vallásos élethez való visszatérési hajlandóságot. Ennek érdekében az egymással versengő irányzatok egyik legfontosabb feladatuknak – a tradíciók újraépítésének jegyében – saját oktató-nevelő hálózatuk kiépítését tekintették. A Mazsihisz tulajdonában álló, időközben Scheiber Sándorra átnevezett (és 1998-ban új épületet kapó) neológ iskola mellett 1990-ben Budapesten létrejött a hitközségi támogatását élvező, de önálló intézményként működő liberális-szekuláris Lauder Javne elemi és középiskola, amely saját óvodával is rendelkezik. Ugyanebben az évben, amerikai segítséggel, megalakult a 12 évfolyamos ortodox Amerikai Alapítványi Iskola (American Foundation) is. A ‘ 90-es évek második felében több mint 1000 tanuló látogatja ezeket az oktatási intézményeket. 1989/90 után a zsidó közösség legaktuálisabb rövidtávú kérdései az újonnan jelentkező nyílt antiszemitizmus, a vele szorosan összefonódó egyéni és közösségi kárpótlás és a zsidók státusza az új Magyarországon. Az antiszemitizmus nyílt jelentkezését az 1990. évi választási kampánnyal, benne Csurka István drámaíró hírhedt 1990. január 14-i „Ébresztő, magyarság!” című rádiójegyzetével, eszmei szinten pedig Csoóri Sándor költő „Nappali hold” (1990. szeptember) című esszéjének közzétételével kapcsolják össze, az utóbbi, csapást mérve a neológia és a szekuláris zsidóság hitvallására, az állítja, hogy a magyar-zsidó összeforradás/szimbiózis (legkésőbb 1945 óta) lehetetlenség. KÁRPÓTLÁSOK 1990 után a magyar országgyűlés több törvényt hozott az üldöztetések miatti egyéni és közösségi kárpótlásról. Az 1939 utáni (kiindulópontnak a második zsidótörvényt tekintve) kárt szenvedettek közül az 1991. 25.tc. alapján Magyarországon mintegy 30.000 zsidó és közvetlen hozzátartozóik részesültek az elkobzott javak után limitált kárpótlásban. (Ráadásul az élet utáni kárpótlás összegének megállapítása, tényleges kifizetése, közel másfél évtizedig el is húzódott.) Egy másik törvény, amely valamennyi vallási közösség korábban elkobzott vagyonának közösségi kárpótlásáról rendelkezett, szabályozta a zsidó gyülekezet kárpótlását is. E törvény szerint a vallási közösségek – a zsidó gyülekezetet is beleértve – visszaigényelhették a korábban elkobzott ingatlanaikat, amennyiben használni kívánták azokat. A nem visszaigényelt javakért a Mazsihisz (utóbb paritásos alapon a többi zsidó képviseleti szervezet is) éves anyagi kárpótlásban részesül. (A magyar állam felelősséget vállalt annak a több mint 1000 zsidó temetőnek a karbantartásáért is, amelyeket a zsidó közösség – anyagi források hiányában – nem tud gondozni.) 1997. április 10-én Magyar Köztársaság Kormánya létre hozta – a Párizsi Békeszerződésben vállalt, a kommunisták által elszabotált nemzetközi jogi kötelezettség teljesítésére – a Magyar Zsidó Örökség Közalapítványt (Mazsök), amely a kollektív kárpótlás kéréseivel foglalkozik. (Ez az alapítvány olyan állami forrásokkal/ támogatással rendelkezik, amelyek a holokauszt után visszaigényelt zsidó vagyon nagyjából ezredrészének felelnek meg.) A Mazsök rendszeres támogatást nyújt azoknak a Magyarországon élő zsidóknak (körülbelül 22.000 főnek), akik a második világháború vége előtt születtek. NEMZETISÉGI KÉRDÉS A zsidóság státusza, jellege mindmáig heves viták forrása. Történeti visz szapillantásként – az első időszakból – itt most elegendő csupán annyit felidézni, hogy 1990 után a frissen létrejött és hamar elenyésző Magyarországi Zsidók Nemzeti Szövetsége (becslések szerint maximum 1000-1500 szimpatizánssal) eredménytelenül kísérelte meg, hogy a zsidóság Magyarországon nemzetiségi alapon szervezze meg magát. 2006 elején – kormányzati jóváhagyással – újabb akció, aláírásgyűjtés is kezdődött, de az országgyűlési nemzetiségi vitájának kitűzéséhez szükséges 1000 főnyi aláírást nem sikerült összegyűjteni. meg, köztük a ma is fennálló Szom bat (1989 novemberétől), a Mazsike évente tízszer kiadott irodalmi és közéleti folyóirata, Kőbányai János szerkesztésében a Múlt és Jövő irodal mi és művészeti folyóirat (1988-ban egy antológia, 1989-ben két szám, attól kezdve negyedéves folyóirat folyamatosan), 1990-től az Egység, (a Chábád-Lubavics, majd az EMIH folyóirata) vagy mostanra megszűnt Erec, a Magyarországi Cionista Szö vetségnek és a Szochnut Magyarországi Irodájának havi folyóirata és a Córesz, a Magyarországi Zsidó Diákok Szövetségének lapja. IDENTITÁS-KERESÉS A rendszerváltás-kori magyarországi zsidóság (lélekszámát háláhikusan minimálisan 54.000 a vegyes házasságokból születetteket is beszámítva körülbelül 120-160.000 főre becsülik, a szimbolikus szám: 100.000) a kommunista diktatúra örökségeként – a diaszpóra más országainak zsidóságával összehasonlítva – a magyarországi zsidóság erősen elvilágiasodott, (túl)asszimilált volt. A zsidó identitás központi eleme nem a vallás, hanem a történeti emlékezet: az üldöztetéseké és az ősöké. A hazai zsidók mintegy 8%-a tekinthető hagyományőrzőnek és körülbelül további 25%-uk tart valamilyen kapcsolatot a vallásos intézményekkel, többnyire „nagyünnepi zsidók”. Az alacsony számok ellenére jól látható tendenciák mutatják/mutatták a fiatalabbak (35 év alattiak) között a Örömtánc Ferihegyen 1989-ben, az Oberlander házaspár érkezésekor
