Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-08-01 / 121. szám
2019 AUGUSZTUS | egység 25 PORTRÉ | KILE Kétszer is megsebesült, az egyik alkalommal a gondviselés menthette meg, a gellert kapott golyó a hasfal helyett a lábába fúródott. A könyvben is idézett visszaemlékezéseiben érzékletes képet festett a tisztikar szemében megalázó és megdöbbentő visszavonulásról és természetesen arról is, hogy 1918 novembere itthon milyen földrengésszerű változásokat hozott. A hadvezetés értékelte a haditetteket, Huszár hadidíszítményes katonai érdemkeresztet, ezüst és bronz katonai érdemérmet, Károly csapatkeresztet, sebesülési érmet, II. oszt. német vaskeresztet is kapott. – Majdnem megölték 1919-ben Balassagyarmat védelmekor. Mi történt pontosan? – Ez egy több szálon futó történet, amelynek összegzése is nehezen rövidíthető. A keleti frontról visszatért Huszár, és mint vármegyei jegyző, újra elfoglalta hivatalát Balassagyarmaton, azonban hetek múlva már megtörtént a város cseh megszállása. Majd 1919 januárjának végén, éppen az ő városparancsnoksága idején, a helyi vasutasokkal, civilekkel megerősített kis létszámú és a felsőbb utasításokkal dacoló fegyveres alakulat kiszorította a várost már két hete megszálló cseh kontingenst. A megostromolt laktanyában is történhetett volna számára tragikus fejlemény, de valójában a kommün végnapjaiban egy helyi különítmény vezetője vetette börtönbe és ígért neki másnapi kivégzést. Huszár rovásán már korábban is több „bűn” sorakozott (Palóc Dandár szervezője, népszerű jobboldali politikus, tehát „potenciális” ellenfél), hetekig rejtőzködni is kényszerült a Börzsönyben letartóztatása elől. Erősen gyanítható, hogy a vörösök oldalán harcoló egyes helyi katonáknak köszönhette megmenekülését, akik valahogy sikeresen negligálták a parancsot, hiszen Huszár népszerű volt a helyi polgárság, iparosok, az egyszerűbb emberek között, közismert volt korrektsége, szociális érzékenysége is. Napokkal később megtörtént a kommün bukása, elvonult a városból az ún. Szíjártó különítmény, a belefáradt város, és így Huszár Aladár is fellélegezhetett. – 1920-tól Nógrád-Hont, 1923-tól Esz tergom-Komárom, 1928-tól Győr-Moson-Sopron vármegyék fő ispánja is volt. „A férfi, aki tudja, hogy mit akar” — ezzel a címmel mu tatta be az Új Budapest című hetilap 1932-ben az új főpolgármesterként. Minek köszönhető ez a szédítő karrier az Ipoly-mentéről? – A karrier főispáni szakasza majdnem egyenes vonalú volt, de valójában az 1932-es főpolgármesteri kinevezése okozott erős meglepetést még bennfentes politikai köröknek is. Ambiciózus és tapasztalt politikusból, államigazgatási vezetőből bőséges választék állt a Horthy-kor vezetői részére, gondoljunk csak az elszakított országrészekből tömegesen átkerülőkre. De kevesek voltak, akik a megbízhatóságot, nemzethűséget, politikai tapasztalatot, szavahihetőséget, szakmai hozzáértést, személyes népszerűséget olyan mértékben ötvözni tudták, mint Huszár. Azt, hogy őt mindig fontos posztokra választották, valójában a fenti tulajdonságainak, képességeinek köszönheti. Kétségkívül segítséget jelentett számára a frontszolgálatban szerzett tapasztalat, az 1919-es sikeres nógrádi honmentés, Tormay Cecile veszélyeket is rejtő bujtatása a kommün ideje alatt gyarmati lakóházában. De még inkább az, hogy mindig a magyar érdek, megmaradás mentén gondolkodott és cselekedett, életútja szinte makulátlan volt, magán és szakpolitikai tekintetben is. Azonban a hatalomhoz való lojalitása nem volt szolgai, távozott,
