Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-08-01 / 121. szám
KILE | PORTRÉ egység | 2019 AUGUSZTUS 26 amikor Esztergomban a korrupt polgármester és a klérus közötti ellentétet nem lehetett elsimítani, majd 1934-ben éppen azt őt kiválasztó Gömbös centralizációs törekvéseit tapasztalva adta be fővárosi lemondását. Az, hogy személyéhez a német befolyás, a szélsőjobboldali mozgalmak elleni küzdelmekben (de inkább próbálkozásokban) Horthy és szűk környezete mennyire ragaszkodott, mutatta, hogy az OTI elnöki posztját a megszállásig megtarthatta, az államvezetői támogatás több volt, mint hallgatólagos, erősen szándékolt. – Németellenessége miben mutatkozott meg? Hogyan sodródott el a kormányzattól és marginalizálódott végül a magyar ellenállásnál? – Éppen a családi indíttatás – legyen az Huszár, az anyai ágról Blaskovich vagy éppen felesége révén a losonci Szilassy – a magyarázata, hogy a nemzeti függetlenség tisztelete és akarása, a se német, se orosz, egész életútján elkísérte Huszár Aladárt. A II. világháború alatt a szélsőjobboldal ellen a Magyar Nemzetben és más sajtóorgánumokban tollal vette fel a harcot, írásait két könyvben is megjelentette, polemizált velük, ahol lehetett, sőt még párbajozott is. Se Horthyval, se a kormányzattal nem kívánt nyíltan szakítani, hiszen ez ellehetetlenítette volna. Így folytathatta a polgári mozgalmakkal való kapcsolatkeresést, és abba a szűk körbe került, akik a kiugrási iroda vagy éppen Bethlen, Bajcsy köré csoportosultak. Talán a magyar tragédiát az is jelentette, hogy az ellenállás „félte” a polgári politikusokat, ők pedig tartottak a baloldali mozgalmaktól, így se mozgástér, se idő nem maradt érdemi cselekvésre, Huszár is valóban marginalizálódott az ellenállási mozgalom kezdeményeinél. – Volt-e valami jellemző esemény, kapcsolata a zsidókkal, izraelita egyházzal? – Egy-egy főispáni beiktatásakor a kor rituáléja szerint a történelmi egyházak vezetői – így az izraeliták is – felkeresték, megköszöntötték. Ezek során több alkalommal hangsúlyozta, hogy támogatására az izr. egyház is mindig számíthat, ha lelkiségében azonosul a nemzeti célokkal, nem követ felforgató nézeteket. Az életút vizsgálata során nem találtam olyan utalást, amely az izr. egyház vagy egyes személyek elleni bármiféle negatív részlehajlására utaltak volna. Főpolgármesteri ideje alatt külön vizsgáltam a kitüntetések eljárási rendjét, abban szinte pozitívnak értékelhető „diszkrimináció” volt a jellemző e téren. A második világháború alatt, a szélsőjobb előretörésekor egyes sajtócikkeiben, felsőházi vitákban Huszár kifogásolta a védtelen zsidóság elleni, akkor még verbális hadjáratot. Viszont az általa 1938-ban elindított törzsökös mozgalomhoz a zsidóságnak vérségi ok miatt a kezdetben nem lehetett csatlakozni, majd ezt a mozgalom revidiálta azzal, hogy aki törzsökös magyarként „erejét, nemzeti érzését, erkölcsi szellemét a célok szolgálatába állítja”, csatlakozhat. A második zsidótörvény bevezetése ellen, a Periszkóp kiadó által 1939-ben készített kiadványhoz hozzájárulását adta, hogy abban egyik beszéde szerepeljen. – Mit tudunk az elhurcolásáról és a haláláról? – Az 1944-es német megszálláskor már kész listák álltak rendelkezésre a letartóztatásra kerülő magyar polgári politikusokról, felsőházi tagokról, újságírókról, baloldaliakról. Huszár Aladárt, bár „csak” 1944. április 3-án tartóztatta le a Gestapo, még akkor sem engedték szabadon, amikor Lakatos miniszterelnök – egyébként sikeresen – interveniált a németeknél több képviselő, politikus (Baranyai Lipót, ifj. Tildy, Bajcsy-Zsilinszky, Nagy Ferenc stb.) szabadon engedéséért. A kérelem Huszár nevét is tartalmazta, de a nyilas mozgalom és vezetőik elleni sajtócikkei, a magyar függetlenség következetes védelme és a polgári mozgalmakban játszott szerepvállalása túl sok okot szolgáltattak a tartós „védőőrizethez.” 1944. novemberében szállították Dachauba, egyértelmű iratokat sikerült beszerezni a KZ levéltárából, hogy a lágerben hunyt el fertőző betegségben 1945. február 4-én. – Hogyan őrzik az emlékét ma szülőföldjén vagy máshol? – Huszár Aladárt Balassagyarmat, a Civitas Fortissima városa vallja leginkább magáénak, hiszen innen indult el államigazgatási, politikai pályája és ki tudja, milyen sorsra jut az akkori megyeszékhely és vele együtt más magyar területek is, ha 1919-ben városvezetőként nem jár elöl személyes bátorságával, szervezőképességével a cseh megszállók elleni csatározások során. 2009-től a városban utca viseli a nevét, 2015-től látogatható a Civitas Fortissima Múzeum és Kiállítóhely abban a villaépületben, ahol Huszár és családja élt 1923-ig. A városvédelem 100. évfordulójára ennek az épületnek a falán helyezett el Huszár Aladár emléktáblát az önkormányzat, amelynek állítását Gere József helytörténész és jómagam kezdeményeztük. Az életút feldolgozása, a könyv megjelentetése a történelmi múlt iránt érdeklődők számára remélhetőleg közelebb hozza Huszár Aladár személyét, úgy a fővárosban, mint az egykori vármegyei állomáshelyein. (Nagy László: Az Ipolytól Dachauig– Baráti Huszár Aladár élettörténete, Rozetta Stúdió, Budapest, 2018, 386 oldal) Eredetileg megjelent a Neokohn internetes portálon Huszár Aladár nyilvántartási kartonlapja, Dachau KZ, 1944/45.
