Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-08-01 / 121. szám
2019 AUGUSZTUS | egység 13 FILOZÓFIA | JIDDISKÁJT többen vélték úgy, hogy a szociális reformokat nem pusztán a zsidók ellenében, hanem kifejezetten az ő kárukra kell és lehet megvalósítani. Ehhez készséggel asszisztált az uralkodó hagyományos földbirtokos arisztokrácia is, hiszen úgy gondolták, még mindig jobban járnak, ha a zsidók vagyonát osztják újra, mintha tőlük vennék el a vagyont, és az kerülne a tömegek kezébe. Az „őrségváltás” legitimációja érdekében unos-untalan megidézett „keresztény” jelző azonban – amint láttuk – nem valamiféle vallásfilozófiai, markáns értékválasztáson alapuló irányultság meghatározására szolgált. Az (ön)definíció mindössze annyit jelentett, hogy a zsidók társadalmi pozícióit és a kezükben összpontosuló „túl nagy” vagyont adminisztratív, illetve erőszakos eszközökkel át kell játszani a többségi társadalom erre aspiráló tagjainak. Ilyen módon nem érdemes csodálkozni azon, hogy a keresztény Ma gyarország, keresztény Európa szó összetételek hallatán mindazoknak, akik tisztában vannak e kife jezések 20. századi jelentésével, köny nyen összerándul a gyomruk. Ez szerintem érthető reakció, függetlenül attól, hogy a közlő szándékosan idézi-e meg a vészterhes idők szel lemét, vagy sem. Éppen ezért nem véletlen, hogy a közbeszédben leggyakrabban zsidó-keresztényként utalnak részben közös civilizációs örökségünkre. Ezt én üdvös fej leménynek tartom, hiszen a meg közelítés nem a szembenállást hangsúlyozza, hanem azt, hogy van nak olyan civilizációs értékek, ame lyeket a zsidó és a keresztény vallás egyaránt alapvetőnek és megkerülhetetlennek tart. Márpedig ennek a felismerésnek a határozott és ismételt kinyilvánítása határozottan örömteli és pozitív jelzés. MIK EURÓPA CIVILIZÁCIÓS ALAPJAI? Az elvi kérdés vizsgálata ugyanakkor jóval több érdekességet tartogat. 2004. október 29-én Rómában vezető politikusok aláírták az Európai Alkotmány létrehozásáról szóló szerződésszöveget. Ennek a második része Az Unió alapjogi chartája címet viseli, és egy preambulummal kezdődik. Ebben szó esik Európa népeinek közösen vallott értékeiről, az emberi méltóságról, a szabadságról, az egyenlőségről és a szolidaritásról. Ennek kapcsán viszont kialakult egy vita, amely arról szólt, hogy a preambulumban meghatározott, az európaiságot valamiképpen kifejező alapértékeket milyen legitimációs bázisra lenne érdemes helyezni. Másképpen, melyek lehetnek azok a történelmi-kulturális ala pok, amelyekre hivatkozni lehet ezek említésekor? Megítélésem szerint, ha ezen kez dünk el gondolkodni, három hi vatkozási alapot érdemes számításba venni. Egyrészt az értelmet a középpontba állító, a hagyományos intézmények, szokások és er kölcsök kritikus szemléletén alapuló felvilágosodást, másrészt a kereszténységet, harmadrészt az ún. antik kultúrát, a görög-római világ örökségét. Miután az említett találkozóra Rómában került sor, nem meglepő módon felmerült, hogy a dokumentumban hivatkozzanak a kereszténységre, mint civilizációs alapra is. Az akkori pápa, II. János Pál is emellett kardoskodott, gondolatait két évvel korábban ki is fejtette egy, a témában rendezett római értekezlet résztvevői felé: „az új európai rendnek, ahhoz, hogy valóban megfelelő módon járuljon hozzá a valódi közjó előmozdításához, el kell ismernie és védelmeznie kell azokat az értékeket, amelyek az európai humanizmus legértékesebb örökségét jelentik” – írja. Ezek az értékek képviselik leginkább azt az intellektuális és lelki hozzájárulást, amely az évszázadok során az európai önazonosságot kialakította és amely a földrész saját kulturális kincstárának része. Ezek közé tartozik a személy méltósága, az emberi élet szent mivolta, a házasságon alapuló család központi szerepe, az oktatás jelentősége, a gondolat-, a szólás- és vallásszabadság, a munka, mint személyes és társadalmi jó, a politikai hatalom, mint szolgálat, amely alá van vetve a törvénynek és az értelemnek, és amelyet a személy, valamint a népek jogai korlátoznak. Arra van szükség, hogy a politikai intézmények helyesen értelmezett világi mivoltát tiszteletben tartva, elismerjék a fent említett értékek transzcendens gyökereit, ezért „alkotó hűséggel kell visszafordulni az európai történelmet megjelölő keresztény gyökerekhez, megnyílva korunk kihívásaira” – írta az egyházi vezető. Mondanom sem kell, a zsidó-keresztény értékekre való hivatkozás végül nem került az alapdokumentumba. Pedig a felsorolt ideák nem csupán a jó, azaz értékkel teli élethez nélkülözhetetlenek, hanem egytől egyig visszavezethetők a zsidó hagyományra. Másképpen fogalmazva, Köves Slomó rabbi és Erdő Péter bíboros (MTI)
