Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-07-01 / 120. szám
2019 JÚLIUS | egység 25 FILOZÓFIA | KILE jen? Ha viszont a nép jelöli ki, akkor talál(hat)-e legitimációt arra, hogy a választói akaratával ellentétesen döntsön? A történelemben újra és újra visszatérő, keserű tapasztalat, hogy a nép fájdalmasan gyakran szomjazik alantas dolgokra, illetve választ olyan vezetőt, aki demagóg, zsigerekre ható programjával előbb játszva elnyeri a választók szimpátiáját, majd vezeti akár pusztító és értelmetlen háborúkba is a népét. Abarbanel Arisztotelészre hivatkozva azt vizsgálja, hogy miért akarnak egyáltalán az emberek királyt. A mai körülményekre vonatkoztatva talán úgy is feltehetnénk a kérdést, miért jó egy erőskezű vezető. Nos, egy ilyen vezető először is képes lehet egységgé formálni a népet. Másrészt biztosítja a dolgok normális menetéhez elengedhetetlen folytonosságot. Nem hoz ciklusról ciklusra új adótörvényeket, kiszámíthatók a jogi és az intézményi feltételek, így jó eséllyel zavartalanul működhet a gazdaság. A hatalom-összpontosítás ráadásul tartogat egy további lehetőséget. Egy komoly hatalommal bíró vezető ugyanis hatékonyabban tudja a választói érdekeit képviselni, ráadásul nem kell különféle belső részérdekeknek kiszolgáltatnia magát. Mindez nagyon szép, csakhogy Abarbanel siet hozzátenni, hogy a fenti lehetőségek kizárólag abban az esetben tudnak realizálódni, ha a vezető őszinte, jóindulatú és alázatos személyiség, aki nyitott a kritikára. Ám mihelyst olyan ember kezébe kerül a hatalom, akiben ezek az erények nincsenek meg, vagy egy idő után kivesznek belőle, akkor a hatalom-összpontosítással és a folytonossággal a lehető legrosszabbat fogja elérni. Abrabanel ezért Portugáliával szemben a decentralizáltabb itáliai fejedelemségek mellett teszi le a voksát. A FÉKEK ÉS ELLENSÚLYOK ZSIDÓ RENDSZERE A fentiek alapján a zsidóságban a királyság, a hatalom összpontosítása, a teljhatalom lehetősége nem tekinthetők ideális opciónak. Ezért 300 évig nem is létezett királyság. Amikor a zsidók mégis király után kezdtek áhítozni, teljhatalmú vezetőre vágytak, Sámuel érezhetően tartott az ötlettől, és óva intett attól, hogy a nép egy totalitásra törő vezető kezébe adja a hatalmat. Minthogy azonban mégis bevezették a királyság intézményét, mindenképpen érdemes megnézni, hogy milyen megkötések társultak a pozícióval! Annak érdekében, hogy mindig a szeme előtt lebegjen, kitől is kapta a hatalmát és érezze, fölötte is van egy király, a Jóisten, az uralkodónak, bárhova is ment, mindig magával kellett vinnie egy Tóratekercset. Alázattal szükségeltetett viseltetnie Isten és a nép felé egyaránt, hiszen e kettőtől kapta a hatalmát. Az elmondottak alapján már csak egyetlen dologra kell választ találjunk. Arra, hogy miként lehet biztosítani, hogy ne kerüljön túl nagy hatalom egyetlen ember kezébe. Az Sámuel próféta sírja
