Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-07-01 / 120. szám
2019 JÚLIUS | egység 7 TÖRTÉNELEM | HOHMECOLÓ gárzás hosszú távú hatásai. Mindent meg kell tennünk, hogy megmentsük őket” – mondta Abi Raichik, az akció egyik kulcsfigurája, aki azt is elmondta, hogy a Rebbe hamarabb ismerte fel a problémát, mint hogy egyáltalán nevet adtak volna neki. Nem sokkal ezután, 1990. augusztus 4-én az első repülőgép, fedélzetén 196 gyermekkel, felszállt Fe héroroszországból, és néhány órá val később landolt a tel-avivi Ben Gu rion repülőtéren. Ezt a csoportot még száz másik követte. NEM KELL AGGÓDNI? Mindeközben, bár a reaktor közvetlen környezetét a szovjet hatóságok titokban kiürítették a robbanás után másfél nappal (addigra sokan már megbetegedtek), a radioaktív csapadék által közvetlenül érintett, hatalmas ukrán, belorussziai és orosz területek több százezer lakójának továbbra is azt mondták, hogy nincs mitől félniük. Ez volt egyébként az üzenet az egész világ felé: ha történt is valami, nem kell aggódni... A Rebbe döntése után a Chábád több képviselőjét küldte a Szovjetunióba a helyzet feltérképezésére. Egyikük a Szovjetunióból nem egész egy évtizeddel korábban alijázott Jicchák Kogan rabbi volt, aki 1990 nyarának elején érkezett a környékre, akinek elmondása szerint könyörögtek a mozsiri, kalinkavicsi és gomeli zsidó szülők, hogy mentse meg gyermekeiket. „Városról városra jártam, és zöld és sárga arcú gyerekeket láttam” – emlékezett a rabbi, akire a ma már felnőtt akkori gyerekek szeretettel emlékeznek vissza. „Jött ez a vallásos ember, szakállal, kalapban. Furcsa volt, soha nem láttunk ilyesmit. De kedves volt, választ adott a kérdéseinkre és a szüleink ösztönösen bíztak benne” – emlékszik vissza a ma már New Yorkban élő Galina Goldberg, aki akkoriban hat éves volt. Azt is tudták, hogy a lubavicsi Rebbe küldte az embereket, hogy mentsék meg őket. A helyzet annyira rossz volt, hogy a kétségbeesett és tehetetlen szülők hajlandóak voltak a távoli ismeretlenbe küldeni a gyermekeiket, csak hogy megmenekülhessenek. AZ AKCIÓ MEGSZERVEZÉSE A Rebbe felszólításától hajtott Chábád küldöttek azonnal megkezdték A CSERNOBILI HASZID UDVAR Bár Csernobilról ma többnyire az atomerőmű katasztrófája jut eszünkbe, a zsidó világ számára egyéb vonatkozással is bír ez az ukrajnai kisváros – itt ugyanis már a 17. századtól éltek emberek. Itt élt ugyanis a csernobili rebbék dinasztiája, a híres Twersky család. Az első csernobili rebbe, Menáchem Náchum Twersky (1730–1787) eb ben a városban szolgált mágidként, vagyis hitszónokként, és később itt rendezte be hászid udvarát. Twersky rabbi a hászidizmus alapítójának, a Báál Sém Tovnak, majd az ő legfőbb követőjének, a mezricsi mágidnak a tanítványa volt. Náchum Twersky rabbi maga is a hászid mozgalom egyik úttörőjévé vált, Meor Éjnájim című könyve pedig a hászid ideológia egyik alapvetése lett. Őt fia, a csernobili Mordecháj követte, akit a csernobili mágidként is ismernek (1770–1837). Rengeteg cedákát, vagyis adománypénzt gyűjtött össze és osztott szét, és egész életében hangsúlyozta a beszéd és a gondolatok tisztaságának fontosságát. (A csernobili mágidról és bőséges adományozási kedvéről lapszámunk végén olvashatnak egy történetet.) Mordecháj Twersky rabbinak nyolc fia volt, akik aktívan részt vettek a hászidizmus elterjesztésében, és mindannyian más-más hászid udvarok fejévé váltak, ilyen például Szkver, Rachmasztrivka, vagy Hornosteipl. Csernobili hászidok, illetve a dinasztia egyéb ágainak követői ma elsősorban az Egyesült Államokban és Izraelben élnek.
