Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)

2019-05-01 / 118. szám

2019 MÁJUS | egység 7 EMLÉKEZÉS | HOHMECOLÓ dó Kulturális Egyesület (Mazsike), mely az elmúlt években egyre több vidéki városban kezdeményezte a lerakásukat. A nem kevés számú emlékkőből – mely szám egyébként a nácizmus összes áldozatának 1 százalékát sem teszi ki (!) – eddig egyetlenegy da­rab tűnt el. A szégyenletes esemény sajnos Magyarországon, Budapes­ten történt: a XII. kerületi Greguss utca 9. szám előtt, a Jobbik helyi iro­dájától néhány lépésre 2012 őszén eltűnt Laub Magdolna (1914–1944) botlatóköve röviddel az után, hogy lerakták. Azóta sem került elő sem a kő, sem a tettes – akárcsak a fiatal Magdolna, akit 1944-ben deportál­tak; „sorsa ismeretlen” állt az emlék­kövén. AMIT PEDIG ÚJBÓL LERAKTAK Az EMIH 2014-ben leplezte le a get­tóemlékfalat a Dohány utca 34. szá­mú telek szélén, ahol egykor szintén bérház állt, de ma a Bét Menáchem Iskola játszótere és jó időben torna­kertje terül el. Ebben az épületben lakott Hegyi Tibor (1911–1942), aki itt kapta kézhez „musz”-os behívóját és innen is indult munkaszolgálatá­ra, ahol 1942. december 16-án érte a halál Jablocsnoje mellett mindössze 31 évesen. Hegyi is kapott egy bot­latókővet, melynek a felülete a ko­rábbi építkezések során megsérült, ezért átmenetileg eltávolították, majd most, április 16-án kegyelet­teljes megemlékezés keretében visz ­szahelyezték. Az eseményen megje­lentek az önkormányzat képviselői, illetve országgyűlési képviselők; em lékbeszédet mondott többek kö­zött Kirschner Péter a Mazsike elnöke, Bóka László helytörténész, Vattamány Zsolt, Erzsébetváros polgármestere és Faith Áser a budavári zsinagóga rabbija is. Jó látni, hogy a nemes civil kezde­ményezés egyre szélesebb pártfogo­lást kap, és így egyre több emberhez eljut, tovább katalizálva ezzel az emlékezés folyamatát. A botlatókövek lélektani hatásának leírásában segítséget nyújtott Szabó Anna klinikai szakpszichológus. Ezek a „botlatóküszöbök” jellem­zően 100x10 cm méretűek és a réz­lapon a gyilkosság rövid története olvasható, több esetben nemcsak az adott ország nyelvén, hanem an­golul és németül is. Stolperschwellent találunk pél­dául az észak-németországi Han za­városban, Stralsundban egy olyan épület előtt, ahonnan az T4-es akció legelső áldozatait hurcolták el. Az 1939 szeptember és 1941 augusztu­sa közötti „eutanázia program” ke­retében több mint hetvenezer em­bert öltek meg egy lengyel faluban, többek között az innen elvitt 1160 mentális beteget is. Vagy a görög Tesszalonikiben, az előtt a ház előtt, ahol Eichmann megtervezte a helyi zsidók deportálását, melyben a kö­zösség 96,5 százalékát elpusztították. A BOTLATÓKÖVEK LÉLEKTANA A Stolperstein-projekt az emlékezés modern, újszerű formáját válasz­totta, melyet lélektani szempontból elemezve az alábbi következtetések­re juthatunk. A városban járó ember környezetének, élőhelyének szerves részét képezik a kövek; szinte hasz­nálati tárgyaknak is tekinthetők, hiszen, ha sietünk és nem nézünk a lábunk elé, akaratlanul is használ­juk, tehát rájuk lépünk továbbha­ladásunk során. Ezáltal folyamatos interakció valósul meg a kövek és a város lakói és látogatói között. A kövek különleges és szokatlan színükkel, mintegy felhívó jelleggel bírnak: megállítják és megszólítják az arra haladókat, igen sokféle em­beri reakció (viselkedés, érzelem és gondolat) kiváltói lehetnek. Van, aki megtorpan egy pillanatra, lepil­lant, majd elsiet, van, aki elolvas a kőről egy nevet vagy egy dátumot, és elgondolkodva továbbhalad vagy lehet olyan is, aki hosszabban meg­áll, figyelmesen szemügyre veszi, elolvassa és esetleg le is fényképezi a látványt. A különböző viselkedéses reakci­ók mellett nem szabad megfeledkez­nünk a rövidebb és hosszabb idejű belső folyamatokról sem, melyeket a fizikai környezet indukál. Az ér­zelmek széles skáláját válthatja ki a járókelőkből a botlatókő. Aki elő­ször találkozik vele, meglepődhet, amikor rájön, hogy mi is az valójá­ban. Ezt követheti szomorúság, fáj­dalom, bűntudat, de beindulhatnak olyan emlékezeti folyamatok is, me­lyek a személy családi és személyes identitását alakítják. Természetesen előfordulhat az is, hogy a kő eluta­sítást, haragot és megvetést vált ki a befogadójából. EDDIG CSAK EGY TÛNT EL... Ahogy a fentiekből kitűnik, a kölni szobrász eddig mintegy 70.000 da­rab botlatókövet helyezett el szerte Európában, és a szám csak egyre növekszik – ennek a gyarapításában a hazánkban élen jár a Magyar Zsi-FOTÓK: DEMECS ZSOLT Faith Áser rabbi és Vattamány Zsolt erzsébetvárosi polgármester elhelyezi a botlatókövet

Next

/
Oldalképek
Tartalom