Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-04-01 / 117. szám
2019 ÁPRILIS | egység 29 JUDAPEST ANNO | KILE Mit tehetett erre a gyáros? Minthogy nem tudta, hol fog végre megállapodni a hechserek ura és minthogy találomra sem új kutat fúrni, sem új csöveket beszerezni kedve nem volt [...]. Beszüntette a kókuszzsír gyártását.” 17 HÁLA AZ ÖRÖKKÉVALÓNAK! És, hogyan csapódtak le ezek a vallási „civatkodások” akkoriban? Azt őrzi például a híres paksi rabbi, Szofér Eliezer Sussmann (1828–1902 / 5663. tisri 9.)18 következő kis tör ténete: egyszer Eliezer Sussmann rabbi megkérdezte a dunapataji saktert, hogy mi újság az ottani hitközségben, mire a sakter azt válaszolta, hogy hatalmas botrány van a mikve ügye körül: a hitközség egyik fele forrásvízből, a másik fele meg esővízből akarja táplálni a rituális fürdőt... A rabbi ezt hallva az égre emelte a kezeit és azt mondta: „hála az Örökkévalónak, hogy vannak még zsidók, akik egy mikve miatt képesek hajba kapni!”. 19 Adja az Örökkévaló, hogy nekünk újra csak a vallási törvények keretei között mozgó különböző érvek ütköztetése legyen a legfőbb bajunk! 1 A pesti főrabbin kívül: a bűdszentmihályi, a dési, a huszti, a kismartoni, a mádi, a munkácsi, nagyszőlősi, nagyváradi, a szatmári, a tiszafüredi, a tolcsvai, ungvári és a pozsonyi rabbihelyettes; 2 Kinstlicher, Mose Alexander Zusa (szerk.), Chodes böchodso Luách 5759 – Jomá dehilulá sel geoné Erec Hágár (Bne Brak: Zikáron Mifál Löháncáchát Jöhádut Hungáriá, 1998), 112.; 124. o. A továbbiakban: K instlicher, 1998.; 3 „A husvéti lisztgyártásról”, Egyenlőség (1907), 26. évf. 4. szám, 5–6. o.; 4 Herskó, Mose, A karcagi zsidók története (Jeruzsálem: Karcagi Zsidók Emlékbizottsága, 1977), 52–59. o.; 5 Lásd például az alábbi hirdetésnél: Egyenlőség (1909), 28. évf. 5. szám, 16. o.; 6 „Hirek – Pollak L. pesti rabbiról”, Egyenlőség (1901), 20. évf. 21. szám, 9. o.; „Pollak Eliezer rabbi 1822–1905”, Egyenlőség (1905), 24. évf. 28. szám, 3–5. o.; 7 „Hirek – A pesti izr. hitközség uj rabbisági ülnöke”, Egyenlőség (1901), 20. évf. 21. szám, 10. o.; „Meghalt Feldmann Mózes, a pesti rabbikar nesztora”, Egyenlőség (1927), 46. évf. 34. szám, 6. o.; 8 „Dr. Adler Illés főrabbi”, Egyenlőség (1924), 43. évf. 8. szám, 1–2.; Scheiber Sándor dr., „Adler Illés halálának huszadik évfordulója”, A Magyar Zsidók Lapja (1944), 6. évf. 8. szám, 8. o.; 9 „Seltmann Lajos főrabbi halála”, Egyenlőség (1932), 52. évf. 21. szám, 9. o.; 10 Lásd például az alábbi hirdetéseket: Egyenlőség (1909), 28. évf. 5. szám (melléklet), 8. o.; Egyenlőség (1909), 28. évf. 7. szám (melléklet), 8. o.; 11 „Dr. Neumann Ede”, Egyenlőség (1918), 27. évf. 50. szám, 8. o.; 12 Lásd például az alábbi hirdetésnél: Egyenlőség (1909), 28. évf. 5. szám (melléklet), 7. o.; 13 K instlicher , 1998. 123. Reich főrabbiról hamarosan egy érdekességekben bővelkedő cikkben jelentkezünk a Judapest anno rovatunkban; 14 Ezt a szigorú álláspontot képviselők a Magén Ávrahám ( Orách Chájim 445:5.) szövegét citálják. Ávrahám Danzig (1748–1820) rabbi a Nismát Ádám ( Hilchot Peszách 9.) munkájában megjegyzi, hogy maga is hallott olyanokról, akik tiltják az ilyen fajta tej fogyasztását az ünnep alatt, de szerinte ez megengedhető még akkor is, ha a tehén zsidó tulajdonában van – Móse Feinstein (1895–1986) rabbi egy hosszú reszponzumában (Orách Chájim 1:147.) ugyan ezen az állásponton van; 15 „Hirek – Tejes tanulságok”, Egyenlőség (1914), 33. évf. 16–17. szám, 7. o.; 16 K instlicher , 1998. 121. o.; 17 Szabolcsi Miksa, „Szegény ember golusza”, Egyenlőség (1909), 28. évf. 6. szám (melléklet), 1–2. o.; 18 K instlicher , 1998: 70. o.; 19 „Pápa, Eperjes, Dunaszerdahely”, Zsidó Ujság (1926), 2. évf. 48. szám, 2–3. o. „PESZÁCHI RABBIHATÁROZÓ” A SZÁZADFORDULÓRÓL Adler Illés rabbi a neves paksi status quo főrabbi egyik fiaként látta meg a napvilágot, talmudikus tanulmányait is ott kezdte meg, majd balassagyarmati és a pozsonyi jesivában fejezte be; világi tanulmányait pedig magán úton végzett. 1907-ben az óbudai rabbiszékből került a Rumbachba. Feldmann Mózes rabbit a Talmud-tudás birodalmába Nagymihályon vezették be, majd a szikszói jesivába került Chátám Szofér unokájához, Ehrenfeld Sámuel rabbihoz, majd Nagymartonba ment. Tanulmányai után Galántára került, ahol az ottani ortodox rabbi leányát vette feleségül, jesivát vezetett, majd apósa halála után megörökölte a rabbiszéket is, melyet 1901-ben váltott fel a pesti hitközség rabbisági ülnöki posztjáért – lakása a Rumbach utcai zsinagóga utcafronti részében volt. Neumann Ede rabbi a századfordulós neológia egyik legmeghatáro zóbb rabbija volt, a pesti Dohány utcai főrabbinak, Meyer Kayserling a veje, hebraista és történész. A neológ rabbitestület elnöke volt. Pollák Eliezer rabbi fiatal korában először a nyitrai, aztán a sókszelőcei, majd a galgóci jesivában tanult, de talmudikus tanulmányokat folytatott Miskolcon Wohl Ábrahámnál, illetve Óbudán a híres Münz Mózes rabbi vejénél – itt kapta rabbidiplomáját, közben pedig a gimnáziumot is elvégezte. Prágában behallgatott az egyetemre. A lengyelországi inowratzlawi rabbiszékből választották 1872-ben az akkor felavatott Rumbach utcai zsinagóga élére. Schreiber-Szofér Jáákov Sólem rabbi mielőtt pesti dáján lett volna, Munkácson volt rabbiülnök, apja pedig az első fővárosi orthodox rabbi, SzoférChájim (1821–1886 / 5646. sziván 25.) volt. Schück Salamon rabbiról érdemes megjegyezni, hogy sokan a modern ortodoxia előfutárát látták benne, mert habár ellenezte a neológ rabbiképző egyetem felállítását, ösztönözte a jesivatanulók világi tanulmányait, hogy a a bóherek ne jussanak koldusbotra. Seltmann Lajos rabbi egy személyben ötvözte a régi és az új zsidó vilá got: először a kisvárdai, majd a pozsonyi jesivában tanult, utóbbi helyen már világi tanulmányokat is folytatott, Berlinben pedig a Hildesheimer-féle rabbiszemináriumban is megfordult.
