Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)
2019-04-01 / 117. szám
JIDDISKÁJT | KULTÚRA egység | 2019 ÁPRILIS 16 egység | 2019 ÁPRILIS 16 Más szavakkal: a micvák szebbé tétele nemcsak az által lehetséges, hogy szigorúbban tartjuk be azokat, hanem úgy is, hogy szebbé tesszük azokat, kidíszítjük a micvákhoz szükséges tárgyakat. Ha ezekkel teljesítjük a parancsolatokat, akkor ennek eredményeként nem csupán a parancsolatok lesznek tökéletesebbek, hanem általuk mi is szebbé válunk. Ugorjunk most egy nagyot a középkori Európába. A zsidó művészetnek a faragott szobrok készítésére vonatkozó tilalom mellett a történelmi valóság is határokat szabott. Nem ritkán fordult elő ugyanis, hogy a zsidóknak menekülniük kellett, gyakran egyik napról a másikra kiűzték őket korábbi lakhelyükről, vagy pogromok, támadások, vérvádak kényszerítették menekülésre őket, és ilyenkor csak kisebb tárgyakat tudtak magukkal vinni. A zsidóknak ráadásul tilos volt céhekhez csatlakozniuk, így például nem válhattak belőlük építőművészek, hiszen csak az építész céhek tagjai kaphattak engedélyt... A tehetős zsidók azonban, akárcsak a környezetükben élő, jómódú nem-zsidók, szerették volna művészi tárgyakkal díszíteni az otthonaikat. A fentiek alapján meg is találták azt a művészeti ágat, mely mind vallási-háláchikus alapon, mind pedig a befogadó ország törvényei, illetve a történelmi realitás talaján állva megfelelő volt a számukra, ez pedig a könyvművészet. A HÁGÁDÁK VILÁGA A könyvfajták közül a legnépszerűbbek a peszáchi hágádák voltak. A hágádát nem a zsinagógákban, hanem az otthonokban használják, nők és férfiak, gyerekek és felnőttek egyaránt. Célja, mint neve – mely „elbeszélést” jelent – is mutatja, az Egyiptomból való szabadulás történetének elmesélése, az olvasókkal való megismertetése. Fontos eleme a szövegnek a figyelem fenntartása, hogy a gyerekek az elejétől a végéig részt vegyenek az éjszakába húzódó mesélésben-magyarázatban. A szöveg narratív elemei számos lehetőséget kínálnak az illusztrációra, és a többé-kevésbé képzett művészek éltek is e lehetőségekkel. A hágádákban gyakran látunk emberábrázolást is, sőt a képeken különleges alkalmakkor még nők is megjelennek. Például akkor, amikor a kivonulás történetének elmesélése alkalmával – többnyire a teljes bibliai narratíva keretei közé illesztve – Mirjám táncát illusztrálták. Ezeket a középkori kézirat-illusztrációkat kézzel készítették. Mirjám többnyire a kép közepén látható, sokszor magasabb a többi nőalaknál, kezében többnyire dobot tart, hűen a tórai szöveghez. Mellette vagy körülötte néhány nő látható, az eseményre pedig általában gótikus architektúrán belül kerül sor, a kor szokásának megfelelően. A SPANYOL ARANYKOR HÁGÁDÁI Első példánk az Oriental 2737 -es jelzésű, a British Libraryben őrzött hagada Mirjám tánca-illusztrá cióján. Ez a kézirat a polgári időszámítás szerinti XIII. század végén – XIV. század elején készült Kasztíliá ban. A kép három nőalakot ábrázol gazdag architektúrában. A figurák lába nem érinti a geometrikus keret alsó szélét, táncoló-hajlongó mozdulataikkal az architektúra által adott keretben, háttér nélkül lebegnek. Mirjám a másik két nőnél magasabb, testesebb, kezében kör alakú dobot tart, fejét kendő fedi, míg a másik két nő még férjezetlen, láthatjuk göndörödő hajukat. (A zsidó hagyomány szerint az asszonyok férjükhöz tartozásuk jeleként a hajukat az esküvőjük után elfedik.) A művész viszonylag kevés színt használt: narancsot, zöldet, vöröset és indigót. Az Arany hágádá valamivel ké sőbb, 1320 körül készült. Szintén spanyolországi eredetű, Katalóniából származik, jelenleg szintén a British Libraryben őrzik. Nevét a kötetben található 56, arany hátterű miniatúráról kapta. A könyv egyik leghíresebb képe éppen Mirjám táncának ábrázolása. Hét fiatal, fedetlen fejű, vagyis férjezetlen nőalakot láthatunk a vörös szegéllyel ellátott, indás mintákkal díszített kék keretben (ez a formátum jellemző az egész hágádára). Alakjuk, arcuk, mozdulataik, ruházatuk, a drapériák omlása és a hajfürtök göndörödése jellegzetesen gótikus mintákat követ. Nem teljesen világos, ki is közülük Mirjám, talán az egyik a két, kezében dobot tartó nő közül, vagy a középpontban álló alak, akinek nem láthatjuk az arcát. A zsidó könyvek illusztrációit is sokszor készítették nem-zsidó művészek. A középkori keresztény művészet gyakori témája volt az „igazságot” Arany hágádá Oriental 2737
