Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-05-01 / 106. szám
egység | 2018 MÁJUS 8 HOHMECOLÓ | TÖRTÉNELEM A MEGYE LEGNAGYOBB TEMETÉSE A temetést kedd reggelre halasztották, hogy mindenki, aki tiszteletét szerette volna tenni a rabbi utolsó útján, el tudjon jönni Bodrogkeresztúrra. A temetése napján több mint 10.000 jegyet váltottak a helyi állomáson; a rendesen is járó vonatokon kívül hat mentesítőszerelvény is érkezett az ország különböző pontjáról. dekhaj Leib (Lipót; 1844–1932) – fő művének címe után Levusé Mordekháj (Tolcsva, 1912) – és a szanzer rebbe, a Divré Hájim (Zhovkva, 1864) szerzőjének fia, az újfehértói rebbe, Solem Lezer (Salom Eliezer Hal berstam, 1862–1944) bú csúzhattak tőle nyilvánosan. Az ezt követő feszült csendet állítólag a postamester törte meg, aki széles mozdulatokkal gesztikulálva nak szeretni és tisztelni az emberek, amint engem tiszteltek az évtizedek során. Ember vagyok, vagyont nem hagyok rád, csupán egy erőt: a vigasztalás, a meggyőzés, a jótevés erejét. Ha súlyos kérdésekkel fordulnak hozzád, itt hagyott híveim, ha túl nagy a probléma, keresd fel síromat minden hét péntekjének délutánján az ünnep beállta előtt, imádkozzál és az Isten általam segítségedre lesz.” Viszont Reb Avromele nem sokszor látogatta meg a temetőt, mert tragikus gyorsasággal távozott az élők sorából. Alig 20 hónapnyi utódlás után szállt szentéletű apja mellé a sírba, kinek egyébként példás utódja volt „méltó fia apjának, de apja népének”. A haszid rabbiszéket ezután a legidősebb Rivka Cirel (1900–1944) leánya révén, Rubin Méir Joszéf (1899– 1944) veje foglalta el. 1944-ben a mintegy négyszázötven bodrogkeresztúri zsidót az első transzportok között deportálták. A haláltábort csak néhányan élték túl, de közöttük volt a rebbe egyik fia, Rubin Jiszáchár Beris (1925–2001), aki a tengerentúlra mentette apai örökségét és „Kerestir” néven haszid dinasztiát alapított. NAPJAINKBAN Reb Sájele emléke szinte egy árnyalatot sem kopott meg. Sírját ijár hó 3-án ma is százával, de egész évben ezrével keresik fel. Egykori házában és a környező épületekben valóságos orthodox zsidó központot építettek ki az elmúlt években, ahol két haszid állandó jelleggel él és fogadja a zarándokokat. Ma újra nincs olyan sábesz, hogy ne lenne Tóra-olvasás az új zsinagógában. Az Örökkévaló segítségével pedig további gyarapodás várható! A rabbi egyszerű koporsóját abból az asztalból készítették el, melynél tanult és híveit fogadta. A temetési szertartást a szabad ég alatt végezték, sokan a környező házak tetejére másztak fel, hogy láthassák a búcsúztatást. Több száz rabbi, a magyarországi orthodoxia krémje szeretett volna heszpedet (gyászbeszédet) mondani a halott felett, ám végül csak a három veje mondott siratókat: Feiga Rivka (1885–1942) leánya révén Klein Reuven Hajim (1885?–1942), szinai rabbi, a Reuven Mate (Vranov, 1938) könyv szerző je, Rachel (1887–1944) leánya révén Alter Landau Jiszroel Avraham (1886– 1942) edelényi rabbi, a Bét Jiszráél responsum (New York, 1954) írója és Kreintce (1889–1944) leánya révén Gross Smuel (1888–1944) ricsei rab bi. Utánuk csak a hazai „nagy trió” egyike, a mádi gáon, Winkler Mor mutatta, hogy Reb Sájele legalább a kétszeresét osztotta szét annak, amit kapott. Utalva ezzel a rabbi határtalan jóindulatára... UTÓDLÁS: STEINERBÕL RUBIN A csodarabbit fia, Steiner Avromele (1881–1927 / 5687. ádár I. 18.) követte; az apja a következő szavakkal adta át helyét: „Minden marad a régiben. Te átveszed örökömet és éppen úgy fog-BIBLIOGRÁFIA: Büchler Márton, „Reb Sájele”, in: Egyenlőség (1925), 44. évf. 19. szám, 3-4. old.; Cseh Viktor, „Reb Sájele”, in: Egység (2017), 27. évf. 95. szám, 10. old.; Cseh Viktor, Mózes Krisztián, Zsidó kerékpártúrák Északkelet -Magyarországon (Budapest: Mazsike, 2018), kézirat; Szabolcsi Miksa, „Látogatásom a bodrogkereszturi csodarabbinál”, in: Egyenlőség (1910), 29. évf. 33. szám, 5-9. old.; „Reb Jesáleje életrajza – Mé beér Jesajohü”, in: Zsidó Ujság (1928), 4. évf. 28. szám, 2-3. old.; „Reb Sajele – Egy magyar csodarabbi élete”, in: Egyenlőség (1928), 48. évf. 20. szám, 9-10. old.; „Több mint tizezer ember vett részt a csordarabbi éjszakai temetésén”, in: Egyenlőség (1925), 44. évf. 18. szám, 12. old.; „Meghalt Reb Sáje Steiner a bodrogke reszturi »csodarabbi«”, in: Egyenlőség (1925), 44. évf. 18. szám, 3. old.
