Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-05-01 / 106. szám
2018 MÁJUS | egység 9 EMLÉKEZÉS | HOHMECOLÓ Egy alkalommal, szombaton, amikor a hászidok összegyűltek szeretett vezetőjük asztala körül, ő pedig jó szívvel és bőkezűen osztogatott mindenkinek az ételből, furcsa dolog történt. Bár a sóletben reb Sájele asztalán soha nem voltak csontok, ez alkalommal, ahogy mert az ételből, egy hatalmas csont meredt ki az egyik tányérból. Reb Sájele gondolkodás nélkül letette egyik tanítványa elé, aki évek óta házas volt, mégsem született gyereke. A hászidok rögtön megértették: a csont jiddisül „bejn”, ami nagyon hasonlít a héber „ben”, vagyis fiú szóra. Így adott áldást reb Sájele, és a tanítványnak egy éven belül valóban fia született. *** Reb Sájele legfőbb üzenete ez volt: minden zsidó értékes. Fontos volt számára, hogy a hozzá érkezők mindig kényelmes fekhelyet és megfelelő mennyiségű ételt kapjanak. Hitt abban, hogy a boldog ember jobb apa és jobb férj lesz, hogy annak a zsidónak, akinek nem kell a napi betevőért aggódnia, olyan értékes dolgokra tudja fordítani az idejét, mint a Tóratanulás, az imádkozás. Az otthonában uralkodó légkör, a rebbe kedves, emberi személyisége mágnesként vonzotta Keresztúrra a zsidókat az egész országból, hászidokat és neológokat, munkásokat és csavargókat, pesti üzletembereket és nagy rebbéket is. Reb Sájele mindenkit egyforma melegséggel fogadott, és megélhetésre, egészségre, gyermekekre adott áldásokkal ellátva engedte őket vissza otthonaikba. Sőt, nem csak zsidók jöttek: nem-zsidók is érkeztek az ország minden tájáról, mert ha már semmi sem segített, reb Sájele áldása mindig hatásos volt. A rebbe minden idejét a hozzá érkezőkre áldozta, és bármikor kész volt félbehagyni a Tóratanulást vagy az elmélkedést, ha egy zsidónak egy pohár vízre, vagy nyugodt fekhelyre volt szüksége. Ros hásánákor, amikor más rebbék mély meditációban, szobájukban elzárkózva imádkoztak, ő csokoládés süteményt osztogatott a hászidjainak, mert hitte, hogy az őszinte imádkozáshoz a test elégedettsége is szükséges. Árvákat fogadott be és nevelt fel saját gyermekeiként. A formális T óra magyarázatok helyett Hilél útját követte, mindenkivel szeretett ember ként bánt. Számára a Tóra legfontosabb tanítása ez volt: fontos vagy! – és ezt adta tovább a hozzá érkezőknek. Ha ugyanis egy zsidó azt érzi, hogy észreveszik, számon tartják, és hogy Teremtője boldognak akarja látni, akkor az imái sokkal őszintébbek lesznek, megtelnek az Istenbe vetett igaz hittel, és ezáltal beteljesülnek. Reb Sájele megtanította a hozzá érkezőknek, hogy az emuná, az Istenbe vetett hit a világon a legerősebb erő, hogy mindenki érdemes arra, hogy áldást kapjon és arra is, hogy a legkilátástalanabb helyzet is örömtelivé válhat. Az emberek pedig hittek neki és hittek abban is – hiszen nap mint nap tapasztalhatták –, hogy a szent ember imái meghallgatásra találnak: áldásainak és imáinak hatására megoldhatatlannak tűnő problémák oldódtak meg, gyógyíthatatlannak látszó betegek épültek fel és elveszettnek hitt lelkek tértek meg. Emlékéből fakadjon áldás. Reb Sájele emlékezete DÉNES ANNA ÍRÁSA 2018 MÁJUS | egység 9 EMLÉKEZÉS | HOHMECOLÓ FOTÓ: MEGYERI JONATÁN
