Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-02-01 / 103. szám
2018 FEBRUÁR | egység 7 KULTÚRA | HOHMECOLÓ ke resz tül közvetlen kapcsolatot talált a közönséggel, a dalokban tudott rea gálni a napi problémákra: nincs vízszolgáltatás, a zsidóknak is karácsonyt kell ünnepelniük stb. Né metországban is voltak komoly köl tők, akik foglalkoztak sanzonírás sal, de nagyságrendileg kisebb arányban vettek ebben részt jelzett köl tők. Szerintem Magyarországon a komoly, jelentős költők körülbelül 30 százaléka foglalkozott ezzel, az említetteken kívül Ignotus, Kiss József, Karinthy Frigyes és mások is, valamint olyan jeles írók, mint Molnár Ferenc vagy Nagy Endre. Az általam vizsgált időszak határát 1930 körül húzom meg. – A kabaré műfaját nem szorította ki a mozi és a többi szórakozási lehetőség? – Amikor én gyerek voltam, még javában volt kabaré a 40-es évek végén, sőt az 50-es évek elején is. A kommunizmus alatt is volt kabaré, de egyre korlátozottabban. És érdekes módon a rendszerváltással meg is szűnt a klasszikus kabaré. A napjaink stand-up comedy-je már teljesen más műfaj. A magyar kabaré sajátossága volt az is, hogy politikailag jóval konzer vatívabb volt, mint a német és a francia. A pesti polgárság meglehe tősen konzervatív volt. Nem volt jobboldali, de nem volt szocdem, nem volt kommunista, és az avantgarde sem nagyon érdekelte. A német kabaréban jelentős volt a da daista, anarchista, sőt meredeken bal oldali kabaré. A könyvemben en nek lényegét, társadalmi okait pró bálom megragadni. A magyar ka baréról eddig elsősorban az előadók szemszögéből írtak. De szerintem rá kell mutatni, hogy miben és miért különbözött a magyar kabaré a külfölditől, annak ellenére, hogy például a kétnyelvű színészek, szerzők számára átjárás volt Bécs és Budapest között. A bécsi kabaré is más volt, bár még leginkább az hasonlított a pestire. De Ausztriában is a jelentős költők kisebb hányada dolgozott a kabaréknak, mint nálunk, és viszonylag konzervatívabb volt e műfaj, mint Németországban. De kács könyvet álnéven adtak ki, de va lószínűleg a Therese Lederer geborene Kraus nem álnév. Feltételezem, hogy a hölgy úgy 50 éves lehetett, a fér je talán még idősebb, aki a XIX. század elején születhetett. Azt tudni kell, hogy a legkorábbi zsidó szakácskönyvek nem zsidók olyan értelemben, hogy zsidó specialitások hiányoznak belőlük. Annyi bennük csupán a „zsidóság”, hogy különválasztják a tejes és a zsíros recepteket, és a keresztény recepteket úgy alakítják át, hogy a zsíros éte lekbe ne kerüljön tejtermék. De ezen szakácskönyvekben nincs még se sólet, se kugli, se barhesz. Vi szont Therese Lederer 450 receptjéből már 30 igazi zsidó recept. Az ő könyve egy ma is jól használható, nagyszerű munka. – Mi ezeknek a szakácskönyveknek a kultúrtörténeti unikuma? – E pesti szakácskönyvek nagyon élénk kultúrát jeleznek. Therese Lederer könyvének első kiadása után 1880 körül megjelent Frankfurt am Mainban egy másik, Sarah Cohn által, de a receptek körülbelül felét a pesti Lederer-féle könyvből másolta. Az első magyar nyelvű szakácskönyv, amely 1899-ben jelent meg, szintén nagyrészt ennek az 1876-os német könyvnek a – néhány helyen téves – fordítása. remélem, a kötetben néhány száz sanzon szövege megjelenik, ízelítőt adva erről a világról. – És a másik két kötet? – Szeretnék bemutatni elfelejtett magyar zsidó szakácskönyveket az angol nyelvű olvasóknak – bevezető esszékkel. Míg az első magyarországi zsidó szakácskönyv 1840-ben jelent meg Pozsonyban, németül, a második 1854-ben immár Pesten – jiddis nyel ven. Ez azért nagy szenzáció, mert a kötetnek csak a címe volt ismert a nemzetközi szakirodalomban; mindenki azt hitte, hogy egyetlen példány sem maradt fenn belőle. Ám mégis sikerült fellelnem egyet az amszterdami Egyetemi Könyvtárban. Egy másolata van Budapesten, az ELTE Hebraisztika tanszékén. A kötet szenzációja az is, hogy több mint 40 évvel előzte meg a má sodik jiddis szakácskönyvet, ami Vil nában jelent meg 1896-ban. Azután ugyan tömegével jelentek meg jid dis szakácskönyvek Amerikában, de Magyarországon ilyen soha többé nem látott napvilágot. E jiddis szakácskönyvet fakszimile kiadásban angol fordítással jelentetnénk meg, egy bevezető esszé kíséretében, ami történelmi hátteret ad kötetnek, s bemutatja a korabeli pesti polgárságot. Az is érdekessége, hogy bár Pesten adta ki M.E Löwy a Király utcából, mégis egy bécsi nyomda nyomta. Ez a Löwy cég volt a legrégebbi pesti zsidó kiadó, amelyet 1786-ban alapítottak a Király utcában, s még több mint 100 éven át működött. A másik kötet szintén szakácskönyv, de ez immár német nyelven jelent meg 1876-ban. Kiadója eredetileg Max Dessauer volt szintén a Király utcából. Akkoriban a kiadók nem önállóan működtek, mint a maiak: könyvet vagy a nyomda jelentetett meg – mint Dessauerék – vagy egy könyvesbolt. Az 1876-os német szakácskönyv The rese Lederer alkotása, akiről ed dig – sajnos – nem sikerült megtud nom semmit. Talán még sikerül. Ak koriban nagyon sok sza-
