Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-02-01 / 103. szám
egység | 2018 FEBRUÁR 8 HOHMECOLÓ | KULTÚRA – Kipróbáltad valamelyik receptet? – Egyiket sem, mert ezeket most főleg dokumentumként kezelem. A legújabb könyvem, A magyar zsi dó konyha sem elsősorban szakács könyv, hanem kultúrtörténet. De ta lán majd később kipróbálok belőle néhányat. Én most a receptek származási he lyét, eredetét kutatom, valamint azt, hogy az étkezéskultúrában hogyan különböztek Magyarország kü lönböző régióiban élő zsidó cso portok. Mert voltak különbségek az ortodoxián belül is. Mint mondtam, én nem szakácskönyvet akartam írni, hanem kultúrtörténetet. Például a gefilte fis főleg csak Kelet-Magyarországon volt ismert, még Pesten is főként csak az ilyen származású családokban. A gefilte fis Magyarországra a jiddis nyelvű, keleti bevándorlókkal együtt került. A más, nyugati hátterű zsidó bevándorlók – így az én családom – egyszerűen nem ismerték. A Kóstoló a múltból című könyvem is elsősorban kultúrtörténeti mű, bár annak receptjeit meg lehet főzni, mert átdolgoztam őket a modern konyha igényeinek megfelelően. Nem az volt a célom azzal a művel, hogy összegyűjtsem a legjobb zsidó recepteket, hanem az, hogy egy zsidó nő konyháját, háztartását és életmódját mutassam be mikro-történelemként. Ezért csak azokat a recepteket vettem be a könyvbe, melyeket dédanyám megfőzött és a kézírásos receptgyűjteményébe lejegyzett, még akkor is, ha mai ízlés szerint nem mindegyik volt kiváló étel. A prioritásom az volt, hogy a recept autentikus legyen, s nem az, hogy a legjobb. Bár a Kóstoló a múltból felerészben valóban szakács könyv – de nem mindennapos hasz - nálatra. A legutóbb megjelent A ma gyar zsidó konyha című munkámban viszont a recepteket dokumentumként közöltem, pontosan úgy, ahogy az eredeti forrásmunkákban szerepeltek. Bár elég jól értek a fő zéshez-sütéshez, ha itt-ott ész re is vettem bennük valamilyen hi bát, nem próbáltam korrigálni sem a receptet, sem a recept nyelvezetét. 1945 előtt 12 zsidó szakácskönyv jelent meg Magyarországon, s ezek negyede fordítás. Ám kivétel nélkül kóser szakácskönyvek. Meglepő lehet, de ez egyáltalán nem természetes. Ugyanis az Amerikában megjelent XIX. századi szakácskönyvek szinte mindegyike tréfli, s ennek tár sadalmi okai voltak. Akkoriban az amerikai zsidók nagy százaléka német zsidó eredetű volt, s túlnyomó többségük a zsidó reformmozgalom követője, akik nem tartottak kóser konyhát. Igaz, nem szerepel sertéshús és -zsír a könyvekben, de tartalmaznak rák és kagyló ételeket is. A reformzsidókat nem szabad össze keverni a neológokkal. Magyarországon a neológok jelentős része kóser háztartást vezetett a XIX. században. Úgy tartották, hogy a neológia három pillére a kas rut, a szombat és a mikve. Bár szerintem a nők kis része járt mikvébe, de mindenesetre a mondás jól hangzott. – Végül is, ahány zsidó élt Budapesten, ahhoz képest nagyon kevés mikve volt. – Erről van szó. De a lényeg, az hogy ez volt az irányelv. Magyar-zsidó identitás: ÚJ KORSZAKHATÁRHOZ ÉRKEZTÜNK? Nagyszámú érdeklődőt látott vendégül az Óbudai Zsinagóga február 11-én. A meghívó „minikonferenciára” szólt a „zsidó szakadásról”, amely a zsidó irányzatok hivatalos szétválását és önálló hitközségek megszervezését jelentette 1867 és 1872 között. A rendezvény első részében Fenyves Katalin kultúrtörténész, főiskolai docens kérdezte az Amerikában élő Körner András t, aki mindmáig az első és egyetlen módszeres és rendszeres kutatója a magyar zsidók életmódtörténének. A magyar zsidók hétköznapi életének ez előadáson is bemutatott aspektusai érzékenyen világítottak rá a holokauszt előtt Magyarországon élt zsidók sokféleségére. Mint Körner kiemelte: e sokféleség összefüggött a magyar zsidók (többirányú) eredetével, kulturális és vallási hátterével. Az előadás képet adott az életmód, az oktatás, a mindennapi és társadalmi élet változatosságáról is. A második részben Köves Slomó történészként tartott előadást. A Debreceni Egyetemen doktorátust szerzett rabbi a zsidó vallásszakadás szakértőjeként a zsidóság és a közpolitika viszonyát elemezte a különböző történeti korszakokban. Tézise, hogy a zsidó identitásformák választásához a társadalmi környezet véleménye, hatása meghatározó volt az elmúlt kétszáz évben. Ebben komoly jelentőséget tulajdonított a zsidó önreflexivitásnak, önkép-vizsgálatnak, s annak, hogy az állam, illetve a közpolitika zsidósághoz fűződő viszonya erőteljesen befolyásolta a magyar nemzethez igazodni vágyó zsidók önképét is. A mélyreható elemzést azzal zárta, hogy úgy látja, olyan korszakhatárhoz érkeztünk el, amikor az új nemzedék új, pozitív zsidó identitás-modellt alakít ki, ahol a vallás és a valláson alapuló szellemi örökség áll a zsidó identitás középpontjában.
