Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-02-01 / 103. szám
2018 FEBRUÁR | egység 9 TÖRTÉNELEM | HOHMECOLÓ kisebb-nagyobb mértékben a második-harmadik generáció is: „meg kell látnunk és ismernünk közösségeink sokszínűségét, és ebben a folyamatban különösen fontos a kulturális párbeszéd” – hangsúlyozta. Köszönhetően a 2011-ben létrehozott diaszpóratanácsnak, Magyarország diaszpórapolitikája egyre aktívabb: munkájában mára 83 szervezet vesz részt és foglalkozik – többek között – oktatásfejlesztéssel, a gazdasági kapcsolatok erősítésével vagy a diplomácia erőteljes fejlesztésével. Komoly lépéseket tesz továbbá egy emigrációs központ létrehozására. kon ferencia. Hogy miért jött létre a konferencia, másképpen, egy peszáchi párhuzammal élve: „Miben különbözik ez a konferencia a többitől?” kérdéssel visszautalt az állam titkár szavaira és hangsúlyozta a közös alkotás és a közös gondolkodás fontosságát „Kisebbség és több - ség között”, vagyis a zsidók és nem zsidók folyamatos egymásra való kölcsönhatását. Úgy fogalmazott: „az általunk képviselt gondolkodásmód a jelen időben is zajló magyar-zsidó történelmet a maga kontinuitásában és egyben teljes ha gyományában szemléli, ahol a nagy történelmi kataklizmák is e a fo lyamatosság borzalmas, ámde a sa ját történelembe szervesen illeszkedő részét alkotják”. Hozzátette: „ebben a paradigmában a magyar, zsidó/magyar-zsidó közösségi, nemzeti, a magyarországi és az izraeli nemzetállami tapasztalatok egy közös összefüggésrendszer részeivé válnak; anyaország, ha táron túliak és diaszpóra, kisebbség és többség viszonyát lehet vizsgálni e keretben, ahol is egymást át fedve és kiegészítve is szemléljük azt a történeti és társadalmi valóságot, melyet zsidók és nem zsidók lét rehoztak – saját hagyományaik alapján, egymással kölcsönhatásban – tájainkon”. A recept pofon egyszerű: végy néhány érdekes témát, adj hozzá ugyanennyi tudós szakembert és ültesd őket egy asztalhoz. Az új perspektíva garantált. Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős ál lam titkár beszédét az együtt gon dol kodás és a kapcsolatépítés fontosságára való felhívással kezdte. El mondta, hogy bár egyre nő a tá vol élők száma, az új kapcsolatok sza po rodnak és – hála a folyamatosan egyszerűsödő honosítási eljárásnak –, éljen egy magyar ember bárhol is a világban, a magyar nemzet része marad. Hozzátette: a világ egyre több országában felismerik a külhonban élő nemzettársakkal való kap csolattartás és kapcsolat építés fon tosságát, ami hazánk esetében kü lönösen fontos, hiszen kiterjedt diaszpóraközösség él szerte a világban. A nagy történelmi traumák hatására a múlt században számtalan magyar zsidó vándorolt ki Európa más országaiba, az Egyesült Államokba vagy Izraelbe. Ezek az emberek nagy veszteségek elszenvedése után hagyták el szülőföldjüket és vitték magukkal tarisznyájukban szülőhazájuk „ízeit, illatait, dalait”, és őrzi ezeket az örökségeket Nekünk, zsidóknak nem ismeretlen a diaszpóra kifejezés: őseink már az i.e. VI. században, Nagy Sándor uralkodása idején megtapasztalhatták, milyen, amikor az ember kénytelen elhagyni szülőföldjét. Azt hinnénk hát, hogy egy ilyen régmúltra visszatekintő jelenségről nehéz újat mondani, ám a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott Magyar-zsidó múltak és égtájak elnevezésű konferencia erre tökéletesen rácáfolt. MOLNÁR ZSÓFIA ÍRÁSA MAGYAR-ZSIDÓ MÚLTAK ÉS ÉGTÁJAK KONFERENCIA A DIASZPÓRÁRÓL Diaszpóra: (diaspora, ógörög nyelven: διασπορά – jelentése: ma gok elvetése vagy szétszórása) valamely etnikumra, vallás követőire, illetve közösségre utal, akik külső kényszer hatására elhagyni kényszerülnek szülőföldjüket, majd a világ valamely táján más népek közé szóródva/szétszóródva folytatják életüket, építik kultúrájukat. 2016-ban elkészült a Magyar diaszpórapolitika – Stratégiai irányok című dokumentum is, mely rögzíti, hogy a „külhoni régióban és a diaszpórában élő magyarság szellemi és gazdasági szempontból is kivételes erőforrás”. Ahhoz, hogy ez a dokumentum elkészülhessen, mintegy negyven ország diaszpórapolitikáját nézték át. Köztük olyan „hagyományos” diaszpóraországok politikáját, mint Írország vagy éppen Izrael, mely országok évtizedek óta sikeresen élnek a diaszpóra nyújtotta lehetőségekkel. Novák Attila, a Molnár Tamás Ku ta tóintézet főmunkatársa köszönetet mondott a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásáért, mely nél kül nem jöhetett volna létre a FOTÓ: SZILÁGYI DÉNES, UNI-NKE.HU
