Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-09-01 / 110. szám
egység | 2018 SZEPTEMBER 32 ÉCESZGÉBER AZ ÓÉVI HISZTÉRIA MARGÓJÁRA MEGYERI ANDRÁS JONATÁN • Született: 1976 • Foglalkozása: médiaszakember • Család: házas, négy gyermek apukája Mozgalmasak voltak a nemrégiben elmúlt zsidó időszámítás szerinti esztendő utolsó napjai. Elul hónap 26-án (szeptember 6.) az EMIH közel 400 esztendő után újraélesztette a budavári zsinagógát, ortodox rabbit avatott és vadonatúj Tóratekercs írását fejezte be a helyszínen. Valljuk be, nem gyakran történik ilyesmi Budapesten, pláne nem egy napon. Másnap, elul hó 27-én (szeptember 7.) pénteken azonban olyan hír látott napvilágot, mely bombaként robbant a zsidó közéletben, ugyanis Gulyás Gergely miniszter bejelentette, hogy a majd’ négy éve befejezetlenül álló Sorsok Háza projekt folytatásába bevonják az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséget, és egy nagyobb, közel kétmilliárd forintnyi összeget különítenek el a múzeum és emlékhely kialakítására. Ráadásul nem csak bevonják a Chábád mozgalomhoz köthető hitközséget, de annak elkészülte után az egész szőröstül-bőröstül az EMIH tulajdonába kerül! Hogy korábban miért feneklett meg a projekt, azt mindenki tudja: a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) tiltakozott egyrészről a koncepció kidolgozatlanság ellen, másrészről a központot felügyelete alá vonó Schmidt Mária vezetése ellen. Persze ez mind abban az évben volt, amikor amúgy is zengett a közélet a Veritas intézetes Szakály Sándorának ostobaságaitól meg a Szabadság téri emlékmű körül kialakult balhétól (jegyzem meg, szinte minden nap az emlékmű előtt megyek el, és a vele szemben civil összefogásból kitett, a soá borzalmaira és az emlékmű által sugalltak ellenében a magyar nemzet felelősségére felhívó protest-emlékhely nagyobb turista érdeklődést vált ki, mint Gábriel arkangyal szárnyai, mondhatni fordítva sült el a dolog). Az azóta eltelt cirka négy évben a Sorsok Háza ügyében, legalábbis a nyilvánosság előtt, nem történt semmi. Pontosabban két dolog biztosan nem: nem született megegyezés a kormányon belül, hogy ki is felügyelje majd a múzeumot, illetve az anno protestáló Mazsihisz sem tett le (akár kéretlenül) alternatív koncepciót, amit elfogadhatónak talált volna. Ebbe az állóvízbe pottyant bele a bejelentés, hogy tudniillik, ha a Mazsihisz nem konstruktív, akkor a kormány keres egy másik hitközséget, amelyikkel lehet együtt dolgozni, és nem utasít el mindent csípőből, amit az Orbán-kormány csinál vagy csinálna. A hírre a Mazsihisz vezetése köpni-nyelni nem tudott. Délutánra kipréseltek magukból egy nyilatkozatot, amely a következőkben summázható: örülnek, hogy ismét elindul a projekt, az EMIH szerintük nem képviseli a hazai zsidóságot, az EMIH nem hiteles (erről mindjárt még szólok pár szót), és mivel a Mazsihisz nincs bevonva, kizárt, hogy a holokauszt emléke méltó módon és hitelesen legyen feldolgozva. Na itt szakadt el nálam a cérna először, mert ennek a közleménynek minden szavából szinte gyermeki sértettség tűnik ki, és számomra az alábbi kérdéseket veti fel: ugyan ki mondja, hogy csak a Mazsihisz képes hitelesen bemutatni a soá borzalmait, csak a Mazsihisz képes a méltó emlékezésre? Ugyan ki mondja, hogy a Mazsihisz képviseli a hazai zsidóságot? Ezután jött Köves rabbi nyilatkozata az ATV-n és a Hír TV-n, ahol egyértelműen jelezte, hogy a koncepció max. 60 százalékosan végleges, MEGYERI ANDRÁS JONATÁN ÍRÁSA
