Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-09-01 / 110. szám
KILE | JUDAPEST ANNO egység | 2018 SZEPTEMBER 26 előzte meg, előbbiben 34,9, utóbbiban pedig 39,2% volt az izraeliták aránya. Reprezentatív imahely híján te hát a belvárosi zsidók a patinás Vi gadót bérelték ki az őszi ünnepek idejére. Az utolsó Ros hásánái Is ten tisztelet 1941. szeptember 21-én va sárnap este kezdődött, ezt köve tő en a Vigadó kapui a fojtogató an ti szemitizmus és jogfosztás árnyékában bezárultak a zsidók előtt. ÚJÉV SVÁBHEGYI BÁRSONYDÍVÁNYOKON Nemcsak Pesten, hanem Budán is állítottak fel pótimaházakat, így a Svábhegyen is, mely kedvelt üdülőhely és lakóhely volt a vagyonosabb zsidók körében. A svábhegyi zsidókat Kerpel Vilmos (1872–1939) gyógy szerész fogta össze, kinek művészi kivitelű patikája egyébként a Szent István körút 28. alatt volt, ahol ma is gyógyszertár üzemel, csak éppen az egykori empire és art nouveau elegancia nélkül – melyet eredetileg Spiegel Frigyes (1866–1933) a szeces z szió egyik géniusza tervezett. Kerpel kitartásának köszönhetően a svábhegyi kötődésű zsidók 1933-ban imaegyletbe tömörültek a budai hitközség égisze alatt. Önálló zsinagógát nem építettek, hanem a helyi cukrászda (Szépkilátás út 1.; ma is azonos funkciót tölt be) dísztermét rendezték be imaháznak idényről idényre, az Istentiszteletekre pedig mindig egy fiatal rabbit hívtak beszélni és egy jóhangú kántort előimádkozni. Az 1933-as őszi ünnepeket az alábbiakban festette le a kor újságírója: „Úgy az újévi, mint az engesztelő napi Istentiszteletet igen sok hittestvérünk látogatta. A svábhegyi régi hagyományok szerint az Istentiszteletre nincsen helyeladás, mindenkit szívesen látnak, a helyeket – és pedig kényelmes bársony díványokat és karosszékeket – minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül bocsátja néhány svábhegyi testvérünk a zsidóság rendelkezésére. A bankvezér vagy nagyiparos éppen úgy részesült az engesztelő nap beköszöntésekor a papi áldásban, mint a szegénysorsú. A templomot pálmák, virágok díszítették és a budai hitközség által kölcsönzött kegyszerek közül büszkén világlik ki a Kerpel Vilmos által adományozott gyönyörű selyem Tóratakaró.” AZ „ELKÉSETT” SVÁBHEGYI ZSINAGÓGA Említettük, hogy az 1933-ban alapított svábhegyi imaegylet nem épített zsinagógát, ám terv volt rá, ha igény sok nem is... A svábhegyi zsinagóga terve viszont nem ekkor, hanem majd’ fél évszázaddal korábban, még 1890-ben került szóba. A kezdeményező Wahrmann Mór (1832–1892), lipótvárosi kép viselő, az országgyűlés első zsidó vallású tagja volt, aki a leányáról el a hallgatót. És akik a hírről tudomást vettek, megegyeznek abban, hogy hallatlan merénylettel állnak szemben a szegény svábhegyi zsidók, kik, mitsem sejtve a fenyegető veszedelemről, szépen meghúzódtak szerény nyári palotácskáikban, hol most csak félelem és rettegés közt költik el költséges lakomáikat és rémes gondolatok zavarják őket a legáhítatosabb kártyajáték közepette. Szegény svábhegyi gazdag zsidók! [...] Nagyot, rettenetest képzelsz, megijesztett olvasóm, ilyen bevezetés után, s kivált, ha láttad a feldúlt svábhegyi arcokat, csak egy iszonyatos csapásra gondolhatsz, melyet a Lipótváros hálátlan képviselője választói tekintélyes részére mérni akar; képzelhetsz, gondolhatsz bármi szörnyűeket, oly merésznek még sem tartom fantáziádat, hogy egész a valóig felszárnyalhasson. Hallgassuk meg azért a pesti zsidó elnök [Wahrmann Mór – szerk. ] és egy nála, úgy látszik, megbízás folytán megijedt ép oly kedves, mint szép, fiatal hölgy közt folyt következő párbeszédet [...] – Nemde képviselő úr, szólt társal gás közben csak úgy per tangentem odavetve a bájos látogató, nemde csak rossz vicc, mit a Svábhegyen szerte beszélnek, hogy t. i. felajánlotta volna képviselő úr a Renée-telket egy zsidó templom épí tésére. – Nem a, egész komolyan tettem erre nézve ajánlatot. – Igazán, nem mondhatom, mennyire meg vagyok lepetve. Elhihe ti különben, képviselő úr, hogy az egész Svábhegy megbotránykozik tervén. – Az egész Svábhegy! Hogyan, a katholikusok is? – A katholikusokról nem szóltam, hiszen a Svábhegyen minoritás ban vannak. – És mégis van templomuk, még pe dig igen csinos, Arra, igaz, nem em lékszem, hogy a katholikusok meg botránykoztak volna, midőn 3 év előtt a templom építését tervbe vet ték [...] Igaz, szándékomban van, a leányom nevét viselő telken kis templomot építtetni a Svábhegyen, elnevezett, Renée-birtokként is ismert svábhegyi telkén (a Mátyás király úton északnyugati irányban a Laura úti kereszteződéstől terült el) akart zsinagógát építeni. A hír Wahrmann tervéről futótűzként terjedt a hegyen, melyet Szabolcsi Miksa (1857–1915), a magyar-zsidó újságírás atyja szarkasztikus cikkben adott hírül: „Szájról-szájra jár a hír. Borzad elmondója és rémület és iszony fogja Wahrmann Mór
