Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-09-01 / 110. szám
2018 SZEPTEMBER | egység 27 JUDAPEST ANNO | KILE de az észleltek után legnagyobb fájdalmamra attól kezdek tartani, hogy tervemmel elkéstem. A gazdag zsidó ifjúság nagy részének nincsenek ideáljai, nincs hite, nincs vallása és nincs elve; majmai a divatnak és rabjai az élvek hajhászásának. [...] – De mondja meg, képviselő úr, miért jutott ez éppen most az észébe, hisz annyi éve, hogy a nyarat a Svábhegyen tölti és voltak idők, mikor az emberek sokkal fogékonyabban voltak a vallásos dolgok iránt? – Megmondom. Emlékszik Nagysád az utolsó nagyobb svábhe gyi táncmulatságra? Hogyne, hiszen kitűnően mulatott. Ott volt, nemde, a Svábhegyen lakó zsidóság túlnyomó része és járta a tánc, keringett a pezsgőspohár kivilágos kivirradatig. Azon az estén, nagysá gos asszonyom, az összes zsidó templomokban a hívek a földön ül ve Jeremiás siralmait zokogták. A zsidó állam kétszeres elpusztulá sá nak évfordulója volt. Az apák, az Ön atyja is, Nagysám, böjttel, imá val, megábaszállással töltötték a »tiseóh beóv« napját »estétől estig«; [...] És nem ütötték-e arcul tulajdon édes szüleik emlékét, midőn az ő általuk gyászünnepként szentül megtartott napot önök imigyen szentségtelenítették meg? [...] De mi baja, kérem? Nagysád sír! – Igazán jól esnek ezek, a szülők iránti kegyeletnek szentelt könnyek. – Hát ha mégsem késtem el tervemmel!” – A keserédes történet vége nem eredményezett svábhegyi zsinagógát, talán Wahrmann hamarosan bekövetkezett halála miatt, talán nem, mindenesetre annyira baljós sem maradt az ottani helyzet, mint a történet idején, hiszen végül is a következő generáció imaegyletet alapított. PÓTIMAHÁZI SZABÁLYOZÁS, IMÁK MAGYARUL 1901-ben dr. Grauer Vilmos (1866– 1932), ügyvéd, hitközségi elöljáró, valamint konyak- és pálinkagyár tulajdonos kezdeményezte, hogy a pesti hitközség pótimaházaiban is tegyék kötelezővé, hogy az uralkodóért és a hazáért magyarul imádkozzanak. ÖSSZEHASONLÍTVA... Ma, 2018-ban, mikor néhány hete már 5779-et írunk, sokban hasonló, más aspektusból pedig különböző az őszi ünnepi körkép. Szinte mit sem változott, hogy a magyar zsidók közül a legtöbben most is „nagyünnepi zsidók” maradtak – de míg ez 1898-ban elszomorító tény volt, addig ez ma, az elmúlt 120 év történelmi eseményeinek fényében, helyesebben talán: árnyékában, egé szen reményteli, hogy a hazai zsi dók legtöbbje így is meg tudott ma radni legalább az ősei hitében, még ha nem is teljesít minden ezzel járó kötelezettséget. Reményteli, hogy a zsidó vallásnak most, a 21. század elején is van létjogosultsága, sőt jövője, így például a Ros hásánákor megnyitott Budavári Zsinagóga nemcsak az őszi ünnepekre tárta ki kapuit, hanem az egész évben van és lesz ki látogassa, míg a Messiást el nem küldi az Örökkévaló. Bibliográfia: Baranyavári Ullmann Béla, „Jom-kipur a Svábhegyen”, in: Egyenlőség (1933), 54. évf. 2. szám, 14-15. old.; Feleki Sándor (szerk.), „Zsidó magyar művészek X. – Donáth Gyula”, in: Egyenlőség (1889) 8. évf. 6. szám, 9-11. old.; Thirring Gusztáv dr., Budapest környéke, Gyakorlati kalauz kirándulók, turisták és a természet kedvelői részére (Budapest: Magyar Turista-Egyesület Budapesti Osztálya, 1900); „Az Egyenlőség kulturmatinéja április 3-án a Vigadó összes termeiben”, in: Egyenlőség (1927), 46. évf. 12. szám, 2. old.; „Grauer Vilmos halála”, in: Egyenlőség (1932), 52. évf. 17. szám, pp. 7-8.; „Halálozás – Kerpel Vilmos”, in: A Magyar Zsidók Lapja (1939), 1. évf. 3. szám, 19. old.; „Hirek – A templomok”, in: Egyenlőség (1901), 20. évf. 37-38. szám, 8. old.; „Hirek – Judapest”, in: Egyenlőség (1911), 30. évf. 6. szám, 9-10. old.; „Hirek – Templomok a nagy ünnepekre”, in: Egyenlőség (1898), 17. évf. 35. szám, 8. old.; „Hirek – Zsidó hitközség alakul a Svábhegyen”, in: Egyenlőség (1933), 53. évf. 42. szám, 14. old.; „Templomi ülé sek kiadása”, in: A Magyar Zsidók Lapja (1941), 3. évf. 35. szám, 6. old.; „Zsidó vallási és gondozómunka a Belvárosban”, in: A Magyar Zsidók Lapja (1942), 4. évf. 33. szám, 3. old. Buchwald Sándor (1837–1919) vasbútorgyáros bérelhető padjain pihenhettek meg a Vigadó előtt sétálók is 1909-ben” (Fortepan – Schmidt Albin)
