Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-01-01 / 102. szám
2018 JANUÁR | egység 29 MESE | MISPÓHE ILLUSZTRÁCIÓ: TAUSZ GÁBOR EZRA A csodálatos narancsliget DÉNES ANNA MESÉJE A Báál Sé m Tov egyszer, szokásá hoz híven, befogatott a kocsisával, és ló vontatta szánnal indult neki a fagyos, hó borította orosz utaknak. Magával vitte egy közeli tanítványát, Mose Sohám rabbit is. Gyorsan siklottak a jeges utakon, és gyorsan teltek a napok is, ahogy faluról falura járva okították zsidó testvéreiket a Tóra tanításaira. Egy reggel a mester és tanítványa arra eszméltek, hogy svát hónap 15. napja van – tu bisvát, a fák ú jéve! Ezen a napon gyümölcsöket szokás fogyasztani, ám a befagyott utak mentén egy fonnyadt alma nem sok, annyi gyümölcsöt sem találhattak. A Báál Sé m Tov ezért arra kérte kocsisát, Alekszejt, hogy hajtson le a főútról, be, egyenesen a mezők közé. A kocsis így is tett – hozzászokott már a nagy tanító különleges kívánságaihoz, és azon se lepődött meg túlságosan, ha olykor csoda történt velük, például hirtelen megrövidültek a távolságok, és egy röpke óra alatt háromnapi járóföldre értek el. Így hát a szeme sem rebbent, amikor, a hóval és jéggel borított mezők között hajtva egyszer csak megpillantottak egy darab földet, melyen a talajt nemcsak hogy nem takarta hó, de csodálatos narancsliget nőtt rajta. Narancsvirág édes illata szállt és langyos szellő lengett. A Báál Sé m Tov a tanítvány ával együtt leszállt a szánról és besétált a ligetbe. Mindketten szedtek a gyümölcsből, boldogan mondták el a nagy, lédús narancsokra az „aki a fa gyümölcsét teremtette” áldást és azt is, mely akkor hangzik el, ha olyan gyümölcsöt esznek, amilyet abban az évben még nem fogyasztottak, ahogyan az tu bisvát ünnepén szokás. Sohám rabbi még a szánra is magával vitt néhányat az ízletes narancsokból, hogy későbbre is legyen, miközben cseppet sem csodálkozott azon, hogy hogyan kerülhetett egy gyümölcsöt termő liget az orosz tél közepébe. A Báál Sé m Tovval való utazásai során megtanulta, hogy az ő környezetében nincsen lehetetlen. Csak azt sajnálta, hogy nem hozott magával több narancsot. Felszálltak a szánra, és továbbhajtottak. Amikor kiértek a főútra, a Báál Sé m Tov hirtelen kijelentette, hogy meg szeretne pihenni egy kissé, mielőtt folytatják az utat. Nem kellet több Mose Sohám rabbinak! Azon nyomban elhatározta, hogy kihasználja a kínálkozó alkalmat, és visszafut a narancsligetbe, hogy szedjen még néhányat a lédús gyümölcsökből. Így is tett, a szán nyomait követve igyekezett visszafelé, ám a ligetnek hűlt helyét találta! Csalódottan indult hát vissza a szánhoz, ahol a következő csalódás várta: a korábban szedett narancsoknak is nyoma veszett! Szomorúan kérdezte meg a Báál Sé m Tovot, hogy miért és hogyan történt mindez. „Amikor szomorú voltam, mert nem volt gyümölcsünk, és ezért nem tudtuk megünnepelni tu bisvátot, akkor – misztikus eszközökkel – egy ligetet hoztam ide Izrael Földjéről. De mivel a célom a micva teljesítése volt, nem pedig a saját, egyéni hasznom, a liget és az a néhány szem gyümölcs, amit magaddal hoztál, eltűnt, rögtön az után, hogy végeztük a parancsolat teljesítésével.” – magyarázta neki búsult tanítványának a bölcs rabbi. MESE | MISPÓHE
