Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-01-01 / 102. szám
egység | 2018 JANUÁR 30 MISPÓHE | KONYHA JERUZSÁLEM GASZTRONÓMIÁJA Jeruzsálem a zsidó nép háromezer éves fővárosa. Dávid király idejében foglalták el a zsidók a jevuszi néptől annak az ígéretnek a jegyében, melyet az Örökkévaló többször is megerősített választott népe gyermekeinek. Lássuk, mit kínál lakóinak eledül a szent város! DÉNES ANNA ÍRÁSA illetve vasból készült edényben sütötték meg. A liszt mellett búzaszemként is felhasználták a gabonát, tűzön megpörkölve vagy gabonaőrleményből, búzadarából, illetve esetenként ezekhez adott húsból álló kásaként is fogyasztották. Az ételt a Holt-tenger környékén kitermelt sóval, illetve különféle őshonos zöldfűszerekkel ízesítették, emellett olívaolajat, gyümölcsökből nyert levet és datolya- valamint vadméhek által készített mézet is alkalmaztak erre a célra. FELEMELKEDÉS ÉS HANYATLÁS Bár a Júdeai-hegyek kőteraszait a legkorábbi időktől kezdve megművelték, Jeruzsálem fővárossá, ezáltal kormányzati és nemzetközi gazdasági központtá válásával Slomó (Salamon) idejében a növekvő igények – a király és udvartartása – ellátására már nem volt elegenegység | 2018 JANUÁR 30 MISPÓHE | KONYHA SOK ZÖLDSÉG, KEVÉS HÚS A város legkorábbi zsidó időszakában a jeruzsálemiek elsősorban helyi terményeket fogyasztottak, melyeket a Tóra több ízben is említ, vagyis gabonafélét (búza, árpa), őshonos gyümölcsöket (szőlő, füge, gránátalma, olíva, datolya), illetve az ezekből készült ételeket, olívaolajat, datolyamézet: Mert az Örökkévaló, a te Istened elvisz téged jó országba, hol vízpatakok vannak, források és mélységek, melyek erednek a völgyben és a hegyen, oly országba, hol búza, árpa, szőlő, füge és gránátalma (terem), oly országba, hol olajfa és méz van, oly országba, ahol nem szűkiben eszel kenyeret, ahol nem szenvedsz hiányt semmiben... (5Mózes 8:7-9.) A fent említetteken túl a vadon növő zöldségek, vadhagyma, fokhagyma mellett elsősorban tojást és tejtermékeket ettek. Hús csak a gazdagok asztalára került rendszeresen, az egyszerű emberek elsősorban a Szentélyben peszáchkor bemutatott áldozat húsából, eset leg egy-két jeles alkalommal ettek az év során. Ezt látjuk valamivel az első Szentély korát megelőző időből, Smuel (Sámuel) próféta könyvében is: És mondta Jisáj Dávidnak, a fiának: Vedd, kérlek, testvéreid számára ez éfa pörkölt gabonaszemet, meg ezt a tíz kenyeret, és vidd el a táborba testvéreidnek; ezt a tíz darab sajtot pedig vidd az ezred tisztjének ( 1Sámuel 17:17-18.) NAPI KÉTSZERI ÉTKEZÉS Feltételezhető, hogy az első Szentély korában napi két étkezést fogyasztottak az emberek. Az egyiket, mely valószínűleg olívaolajba vagy ecetbe mártott kenyérből, pörkölt búzaszemekből, olajbogyóból, fügéből és más gyümölcsből állt, a reggel késői szakaszában ették, megszakítva vele a munkát, a másodikat, a főétkezést pedig este, sötétedés előtt tálalták fel, és sűrű, zöldségekből és hüvelyesekből készített leves jelentette, melyet kenyérrel mártogattak ki. „És mondta neki Boáz az evés idején: Lépj ide, s egyél a kenyérből és mártsd be falatodat az ecetbe. Leült tehát az aratók oldalán; odanyújtott neki pörkölt gabonaszemet, evett, jóllakott...” ( Rut 2:14.) KENYÉRFÉLÉK SOKASÁGA A kenyér egészen bizonyosan az alapvető élelmiszerek közé tartozott. Izrael Földje azon a „búzaövön” fekszik, ahol a liszt készítése, illetve a kenyér mint általánosan elterjedt alapvető élelmiszer kultúrája kialakult – a kenyérfélék kiemelkedő jelentőségével a zsidó gasztronómiában korábbi számunkban már foglalkoztunk. A kenyeret fatüzelésű kemencében vagy forró köveken,
