Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-01-01 / 102. szám
2018 JANUÁR | egység 19 KITEKINTŐ | KILE A VÁROS ADMINISZTRÁTORA: A SZATMÁRNÉMETI SZÜLETÉSÛ SÁNDOR RABBI „Több millió adófizetői dollárral lesznek szegényebbek ezzel a döntéssel azok, akik régóta szerették volna elérni ezt az elkülönülést” – véleményezte a döntést Sandor Sabel rabbi, akit otthonában kerestem fel. Szerinte a haszid adófizetők ezzel sem nyertesei, sem vesztesei nem lesznek az egyezségnek, azonban „a rájuk irigyes Monroe lakosok, és különösen azok ellenséges csoportjai annál inkább vesztesei”. A faluban 22 éve élő, 13 gyermekes, 1945-ben Szatmárnémetiben született rabbi magyarul is szívélyesen beszélt a település sajátosságairól, nem rejtve el ellenérzéseit az őket vádolókkal szemben sem. „Nekünk zsidóknak – bárhol is élünk – mindig meglesznek az irigyeseink és azok, akik nem szeretnek bennünket” – szögezte le alaptézisét már a beszélgetésünk elején Sabel, aki világ életében tanítással és oktatási adminisztrációval foglalkozott. Apja a munkaszolgálat elől szökött el, anyját tehetős családja tudta elbújtatni a vészkorszakban. Sabel nem volt még ötéves , mikor a csa lád Williamsburgbe költözött. Ma egy büszke lokálpatrióta, egy a sok száz Kiryas Joel-i rabbi közül . A LEGMAGYARABB AMERIKAI TELEPÜLÉS Pár perce beszélgetünk, amikor kiderül, hogy Sabel Szegeden született felesége épp a konyhában instruálja Magyarországról pár éve elvándorolt bejárónőjét. Egy csapásra világos lett, miért is Kiryas Joel a legmagyarabb amerikai település. Legalábbis egy 2000-es felmérés szerint az itt élők 19%-a vall ja magát magyar származásunak. Ez a cenzus azt is kimutatta, hogy a falu a legszegényebb közösség az Egyesült Államokban... Ez utóbbi anomáliát boncolgatva Sabel rabbi a következőket emeli ki: egy családnak heti minimum 600-800 dollárra van szüksége a megélhetéshez. Ez nem mindenkinek sikerül, igy valóban sokan fordulnak állami és kormányzati segélyekhez. „Restellem, de én magam is kénytelen voltam egy időben ételtámogatási jegyekhez folyamodni. Mit csináljunk? Koldulni nem megyünk, de a családot fenn kell tartani” – idézte fel Sabel rabbi. A közösség igyekszik mindenkire odafigyelni. „A minap két szegény embernek tartottunk titkos gyűjtést a zsinagógánkban. Az egyik porszívót tudott venni, a másiknak 500 dollárt tudtunk eljuttatni az egyik kisboltba, ahol az utóbbi időben már csak hitelre tudott ételt venni” – mondja Sabel, aki szerint a statisztikai stigma, amely szerint a falu a legszegényebb amerikai település, nem annyira zavaró, hiszen itt az egy főre jutó jövedelmet értelmezik úgy, hogy közben egy családfenntartóra a felesége mellett tucatnyi csemete jut... Kérdezem Sabel rabbit a saját gyermekeiről is. Az egyik tanító a helyi iskolában, a másik bútorkereskedő kínai partnerekkel, sokat utazik. Van egy fia, aki társtulajdonos egy kóser tejfarmon, egy olyan, aki ügyvezető egy egészségügyi vállalatnál New Yorkban, de akad olyan is, aki kézművesként vallási kegytárgyak készítéséből él. „Aki dolgozik itt, az borzasztóan keményen fogja a munkát mindkét végéről. Akár taxisok, akár a baromfifeldolgozóban vannak, tisztességesen megdolgoznak a pénzükért. Ismerek olyat is, aki az Amazonon kereskedik, és évi 20 milliós forgalma van...” – így vendéglátónk, aki szerint ez egy ideális közösség azoknak, akik hisznek benne. „Itt békesség és tisztelet mellett őrizzük a hagyományainkat” – fogalmaz. PATAKI BÁCSI ELINTÉZI Abban, hogy ennyire eredményesnek mutatkozhasson Kiryas Joel kö zössége, alighanem instrumentá lis szerepe van egy másik magyar származású rabbinak, Jacob Freund nak. A módfelett magabiztosságot sugárzó férfi már első telefonos beszélgetésünkkor magyar ételekről beszélt. „Örömmel találkozom önnel, de aztán ne feledjen el utánanézni a Google-ö n, milyen cikket írt a New York Times arról, hogyan is csinálom én itt az igazi magyaros lecsót...” Freund később kedvesen körbe is furikázott a településen. (Szinte minden utca végén újabb markolókat lehetett látni.) Idő előtt elhunyt egyik lánya emléke előtt tiszteleg egy tábla abban a kórházban, amelyet minden falubeli anya igénybe vehet a szülését követő pár napban. A rehabilitációs központot abból a 10 millió dollárból épitették fel, amelyet Freund lobbizására George Pataki, New York állam volt kormányzója szerzett a falubeleieknek. „Pataki bácsi” – ahogy Freund nevezte a szintén magyar származású egykori politikust – 1984 óta barátja és kollégája a zsidó városatyának. „Hosszú ideig voltam a jobb keze. Nagyon sok mindenben hasonlított a politikatudományi ismeretünk és világlátásunk. Én népszerű ember voltam itt, Pataki bácsi pedig a megye egyik feltörekvő ügyvédje és politikusjelöltje volt. A kezdetekben, az 1980-as évek közepén, sokat számított, hogy mi itt kinek az oldalára tudtuk állítani a közösségünket.” – meséli Freund. „Remek, hogy város leszünk hamarosan, de ezzel együtt választ kell találni a földrajzi korlátok ra és a természetes igényekre. Egyezségünk a tízéves földvásárlási stopra nem állíthatja meg közösségeink or ganikus fejlődését. Már most mondhatom, hogy szatmáriak százai tervezik betelepülésüket a környékbeli két másik kisvárosba is, és mi ehhez minden segítséget és jogi alapot igyekszünk biztosítani a szá-WALLENSTEIN RÓBERT FOTÓI Jacob Freund rabbi
