Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)

2018-05-01 / 106. szám

egység | 2018 MÁJUS 30 MISPÓHE | KONYHA egység | 2018 MÁJUS 30 MISPÓHE | KONYHA A SZŐLŐ, AMI ÖRVENDEZTET ISTENT ÉS EMBERT A szőlő egyike a legrégebben termesztett növényeknek. Noách (Noé) rögtön az özönvíz vége sza­kadtával, amikor kiszálltak a hajóból, szőlőskertet ültetett, hogy – bölcseink magyarázata szerint – örömöt hozzon a világba. A kis, jelentéktelennek tűnő, bokorszerű fa termése a zsidóság számára igen nagy jelentőséget hordoz: „örvendeztet istent és embert” – mondja róla a Bírák Könyve. Bár a zsidó hagyomány a friss gyümölcsnél előbbre tartja a belőle készített bort, maga a gyümölcs is hordoz jelentőséget. DÉNES ANNA ÍRÁSA IZRAEL SZENT GYÜMÖLCSE A szőlő, mint gyümölcs, egyike Izrael hét terményének, a sivát háminimnek [a.m. hét fajta], melyek különleges szentséggel rendelkeznek: Mert az Örökkévaló, a te Istened elvisz téged jó ország­ba... oly országba, hol búza, árpa, szőlő, füge és gránátalma (terem), oly országba, hol olaj és (dato ­lya)méz van. ( 5Mózes 8:8.) Ez a hétféle termés számított a korai Izrael legsajá­tosabb, legbővebben termő növényeinek, és ezeknek fontos szerep jutott a Szentély idejében: első termésüket (héberül bikurim ) fel kellett vinni áldozatként sávuotkor a jeruzsálemi Szentélybe. Napjainkban nem áll a Szen­tély, az áldozatok is szünetelnek, a hét növénynek még­is kiemelt szerep jut, mivel előnyben részesítjük őket a többi növénnyel szemben. Egy tál gyümölcs közül pél­dául arra mondjuk az áldást, amelyik a sivát háminim része, és azon belül arra, amelyik a fent bibliai idézet­ben az „ország” (héberül erec ) szóhoz közelebb esik. E gyümölcsök fogyasztása után a mai napig különleges ál­dásokat mondunk, melyek kiemelik szentségüket és az Izrael Földjével való különleges kapcsolatukat. Ebből is látható, hogy az Izrael Földjén növő gyümölcs külön­leges szentséget hordoz, és az sem véletlen, hogy más, különleges áldásokkal együtt, a Messiás eljövetelének is előhírnöke. Érdemes tehát észben tartani, ha az Ország gyümölcsét fogyasztjuk, hogy a Talmud szerint: Nem lehet kifejezőbb [jele] a megváltásnak, mint amit mondottak: Ti, Izrael hegyei, nyújtsátok ki az ágaitokat és adjátok gyümölcsötöket népemnek, Izraelnek... (Szánhedrin 98a.) Vagyis a bőséges gyümölcstermés az eljövendő meg­váltást jelzi. A szőlő ezen kívül, a megváltás-gondolat­körrel összhangban, a boldogságot, békét és biztonsá­got is szimbolizálja: És biztonságban lakott Jehuda meg Izrael ki-ki szőlőtője alatt és fügefája alatt Dántól Beér-Seváig, Salamonnak minden napjaiban. ( 1Királyok 4:25.) A FELDOLGOZOTT SZÕLÕ A szőlőből készült bort olyan, örömteli alkalmakkor fo­gyasztjuk a rituálé részeként, mint a szombati, vagy ün­nepi kidusok, a brit milá (körülmetélés), vagy az esküvő. Így a szerény megjelenésű szőlőtőke, melyből a zsidó hagyomány legfontosabb italát, a bort adja, emlékeztet minket, hogy nem a külső megjelenés határozza meg az embert, hanem a cselekedetek, melyekkel egyaránt örömöt okozunk Istennek és embertársainknak. A szőlőből a boron kívül aszalással mazsola is ké­szülhet, mely, bár nincs olyan különleges státuszban, mint a bor, mégis szerepel a zsidó hagyományban: a ros hásánára (újévre) készített ünnepi kalácsot szokás édes mazsolával gazdagítani, illetve a szintén ros hásánákor fogyasztott, édes sárgarépa cimesz összetevője is lehet a mazsola. A Tóra a fentieken kívül is számos helyen említi a szőlőt, illetve a belőle származó bort. Amikor az Egyip­tomból való kivonulás után a nép a pusztában bolyon­gott, Mose (Mózes) kémeket küldött az országba, hogy megtudják, mi vár ott rájuk. A kémek hatalmas gyü­mölcsökkel tértek vissza: SZŐLŐ FOGYASZTÁSA UTÁN MONDOTT ÁLDÁS „Áldott vagy Te, Örök Istenünk, Világ Ura a gyümölcs­fáért és gyümölcséért, a mező terméséért, a szép, jó és terjedelmes országért, amelyet kedved szerint őse­inknek adtál örökbe, hogy gyümölcsét élvezzék, és ja­vából jóllakjanak! Légy kegyes, Örök Istenünk, néped­hez, Izraelhez, városodhoz, Jeruzsálemhez, Cionhoz, ahol Jelenléted lakozik, oltárodhoz és hajlékodhoz, építsd újjá Jeruzsálem szent városát mihamarabb, még napjainkban, és vezess fel oda minket, hadd örüljünk felépülésének, hadd együnk gyümölcséből, lakjunk jól javából, s megtisztulva, szentül mondhassunk rájuk ál­dást! Mert Te, Örökkévaló, jó és jótevő vagy mindenki iránt. Áldunk is Téged a gyümölcsért. Áldott vagy Te, Örökkévaló, az országért és a gyümölcsért!”

Next

/
Oldalképek
Tartalom