Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-02-01 / 93. szám
2017 FEBRUÁR | egység 13 TÖRTÉNELEM | HOHMECOLÓ vol na újra férjhez menni, mivel tanúk ál lították, hogy férjét Sobibórba vitték. Auerbach rabbi azt akarta tudni, hogy „vajon ez a hely koncentrációs táborként szolgálte, vagy olyan helyként, ahol megsemmisítették zsidó testvé reinket... mivel ez az águnák kérdésével kapcsolatos, és döntő érv lehet az, hogy mire használták a helyet.” „Az águnák megszabadítása nem ugyanazt jelenti napjainkban, mint normális években vagy régebbi korokban. A kérdés százakat, sőt, ezreket érint. Micsoda hatalmas és szent kötelesség ez, mellyel minden rabbinak meg kell küzdenie... ezzel az óriási, minden zsidó lelkét megérintő kérdéssel kapcsolatban.” – írta 1947ben a több száz águná ügyét megoldó Meir Feuerwenger magyar szár mazású rabbi (1904–1968). 3408 FÉRFI ÉS 1385 NÕ FELMENTÉSE MAGYARORSZÁGON 1945ben, a felszabadulás után az ortodox Központi Iroda megkezdte a helyreállítást. Egyik első intézkedésként felállították az úgynevezett águná bétdint, vagyis azt a tóratudósokból álló vallási bíróságot, melynek feladata az volt, hogy megoldja azon férfiak és nők helyzetét, akiknek házastársa nem tért vissza, de nem állt rendelkezésre bizonyíték a halálukról. Azoknak, akik elveszítették a házastársukat, csak az águná bét din engedélyével volt szabad újraházasodni, az esküvőket pedig csak az arra kijelölt rabbik vezethették le. A bét din különböző hatóságok (Honvé delmi Minisztérium, tábori lelkészet, stb.), valamint a hazatértek segítségével a legapróbb információkat is felkutatta, és ezek nyomán 3408 férfi és 1385 női özvegy helyzetét sikerült rendezni. 9/11 TRAGÉDIÁJA A mai napig vannak olyan személyek, akik a New Yorki World Trade Center ellen 2001ben elkövetett terrortámadás idejében tűntek el, de nem került elő bizonyíték a halálukra nézve. Ez az áginut klasszikus példája, ahhoz hasonló, mint amikor egy embert láttak bemenni a tengerbe (melynek nem lehet minden partját egyszerre megfigyelni), de nem látták kijönni onnan. Semmi sem bizonyítja, hogy valóban nem jött ki a tengerből (hiszen nem látunk minden partszakaszt), ezért a nő – bizonyíték híján – águná lesz. A szeptember 11i támadást követően mintegy száz vallásos zsidó nő esetében hoztak döntést a rabbik. Mindegyiküknél több szempontot kellett figyelembe venni, többek közt: – Hol tartózkodott az adott személy a repülőgép becsapódása idején. Egyes emeleteken egyáltalán nem voltak túlélők, más emeleteken a legtöbben megmenekültek. A WTC alatt futó metróban is mindenki meghalt az éppen az épület alatt tartózkodó szerelvényben. – Ha telefonon értesítette a feleségét vagy mást, hogy bajban van, akkor a telefontársaság adatai alapján meghatározható, hol volt a becsapódás utáni percekben. – Mások beszámolóiból kiderülhet, hogy látták bemenni, vagy hol tartózkodott az épületen belül. – Fontos a keresett személy és a felesége viszonya: ha harmonikus kapcsolatban voltak, semmi okunk feltételezni, hogy a tragédiát kihasználva akart volna elmenekülni, és ezzel egy életre megkötni a feleségét. Minden eset egyéni, és egyéb adatokra, dokumentumokra is szükség le het a megnyugtató és háláchikus szem pontból is elfogadható döntésho za talhoz. Fon tos különbség a régi ko rok és napjaink között, a telekommu ni ká ció, mely le hetővé teszi a folyamatos és azonnali híradást. Az ember okoste le fonja, a közös ségi médiában való rész vétele és egyéb elektronikus nyoma alap ján követhető, hogy mikor hol tar tóz kodik. Napjainkra vonatkozóan azt szűr hetjük le, hogy ha történt egy tragédia, és egy férfi, aki minden bizonnyal a helyszínen tartózkodott, nem kerül elő, valamint ha az illetőnek semmi oka nem volt arra, hogy a tragédiát ál ca ként használva megszökjön, akkor nagy valószínűséggel életét vesztette a helyszínen. IZRAELI KATONAÖZVEGYEK Izrael számos háborúja során nem egyszer kellett szembenézni azzal, hogy bevetés közben eltűntek katonák, hátramaradt feleségük pedig águná lett. Az 1973as jom kipuri háború után például majdnem 1000 asszony maradt águná, ezért a hadsereg vezérkari főnöke felkérte az akkori országos főrabbit, Ovádjá Joszefet, hogy segítsen a helyzet megnyugtató rendezésében. A rabbi speciális vallási bíróságot szervezett, melynek tagjait azzal a feladattal bízta meg, hogy az országot beutazva, minden elérhető információt gyűjtsenek be a bajtársaktól, és tanulmányozzák az áginutra vonatkozó vallási törvényeket, hogy minél több asszonyt felmenthessenek alóla. Egy esetben például egy azonosítatlan holttesten találtak egy gyűrűt, belegravírozott dátummal, ami az egyik asszony esküvője napjának felelt meg. A rabbi úgy határozott, hogy ez elegendő bizonyíték arra, hogy a szóban forgó nő férje volt az elhunyt, és ezzel feloldozta az asszonyt az áginut alól. A hatalmas nehézségek ellenére 1976ra az összes, jom kipuri háborús águná helyzetét sikerült a háláchának megfelelően tisztázni. Ovádjá Joszef rabbi így foglalta össze a véleményét: „Tisztában vagyok azzal, hogy nemzedékünk egyes tóratudósai azt az utat követik, mely a világ minden kétségét kizárja, hogy vallásjogi döntésük tiszta és határozott legyen; olyannyira, hogy a határozatuk megfellebbezhetetlenné váljon. Módszerük jó és őszinte minden más helyzetben, de amikor egy nő águnástátuszáról van szó, akkor nem követhetem ezt az utat. Csakis néhai rabbijaink útján járhatok, akik minden erejükkel azon voltak, hogy addig keressék a lehetőségét annak, hogy egy asszony águnástátuszával kapcsolatban elnézőek lehessenek, amíg meg nem találták azt.” Meir Feuerwerger könyve
