Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-11-01 / 100. szám
egység | 2017 NOVEMBER 12 HOHMECOLÓ | HASZIDIZMUS meggyőződéses cionistává lett Buber véletlenül talált a haszidizmust megalapító Báál Sém Tov rabbi hagyatékára, a Cáváát HáRivás című könyvre, amely örökre megváltoztatta az életét. A haszid tanítások szentsége lenyűgözte a fiatal tudóst, aki megszállottan gyűjteni kezdte a haszid közösségeket vezető cádikok , igaz, szent emberek mély tanulságot hordozó, csodás történeteit. Első kötetét, a híres haszid reb be, a breszlovi Náchmán tanításait bemutató, először 1906-ban megjelent, majd többször is átdolgozott gas irodalmi értékű, mély bölcsességet rejtő, inspiráló történetek válogatásaként kezeljük őket. Buber nem tartotta sokra a vallás gerincét adó normatív szabályrendszert, a törvényeket vagy a hagyományos zsidó életre jellemző, a hétköznapokat és az ünnepeket át- meg átszövő ri tuálék összetett hálózatát. A filozófus érdeklődésének középpontjában a Teremtővel intim, személyes párbeszédbe kezdő ember állt. Az élet értelmét kereső és jó esetben meg is találó, a legjelentéktelenebb tet teit is megszentelő hívő azonban Bubernél nem az önfeladásra helyezi a hangsúlyt a Teremtővel való kapcsolatában, hanem az én ki teljesítésére. A spiritualitás embere ezért a teremtést átható isteni lé nyeg felismerése helyett a jelenségek világát magasztalja fel. Buber vallásossága, újraértelmezett haszidizmusa tehát maga is a modernség terméke. Gyors eredményeket, instant élményt ígér, a szakadatlan istenszolgálat heroikus kihívása és a vallásos élet hagyományos kötelmei helyett. KÖZELEDÉS VAGY TÁVOLODÁS A HAGYOMÁNYOKTÓL? A neohaszidizmus második, máig ható korszaka a 60-as évek marihuána füstbe burkolódzó, ellenkulturális Amerikájában kezdődött el. Egy, a rabbiképesítését a lubavicsi Chá bád haszid mozgalomban megszerző, és az utolsó rebbe, Menáchem Mendel Schneerson felkérésére a hagyományos zsidóság üzene tét a hippik körében is terjesztő rab bi, Zálmán Schachter-Shalomi néhány, különösen jól sikerült LSD-utazást követően úgy döntött, hogy a hagyományos zsidóságnak há tat fordítva az önkifejezés új, „sza badabb” útjait kezdi el járni. Az eredmény egy, a New Age-ből, radikális feminizmusból, személyköz pontú pszichoterápiá ból, né mi fogyasztóbaráttá tett budd hiz musból és a zsidó vallás fel higított, a nyílt panteizmusig át ér telmezett vál tozatából összeállt nagyszabású spirituális kísérlet lett. Schachter-Shalomi múlhatatlan ér deme sze rint idegen a Moshiach Oi! tagjaira jellemző kemény, provokatív fellépés, a fülhasogató, szélvészgyors és már-már agresszivitásig fo - kozott zenei formák iránti vonzalom. Figyelmük sokkal inkább a lassú, gyakran szavak nélküli hangalakok ismétlődő énekéből érzelemteli dallammá összeálló haszid nigunok , illetve a hagyományos zsidó liturgia lélekemelő feldolgozásai felé fordul. A haszidizmus ugyanis a mozgalom 18. századi kezdetei óta a zsidóság mély és örömteli megélését, az élet minden pillanatában a Teremtő felé irányuló odaadást hangsúlyozta. A lélek rejtett erőforrásait mozgósító haszid életmód gyakorlásával a hívő olyan lelki élményekre tehet szert, amelyek az Örökkévalóhoz való ragaszkodáson keresztül elfeledtetik vele a személyes létezése kereteit, egy úttal az isteni teljesség megtapasztalásához vezetik el. EGY KORAI NEOHASZID Ám a zsidóság zárt világába jelentős késéssel megérkező felvilágosodás, nyomában az emancipáció korábban ismeretlen tapasztalatával, az európai nagyvárosok zsidóságát fokozatosan eltávolította a tradícióitól, miközben elérhető közelségbe hozta számukra a polgári identitás és a társadalmi felemelkedés csábító lehetőségét. Csakhogy az áhított kényelemért a lelki élmények után szomjazó zsidó léleknek óriási árat kellett fizetnie. A gyökereiket és ezáltal önazonosságukat vesztő, asszimilált, vallástalan zsidók a szellemi küldetésük teljesítése helyett hasztalan próbálták a lelki igényeiket egyik izmustól a másikhoz kapva kielégíteni. Ez az egzisztenciális vál ság és a vallásos élmény iránti csil lapíthatatlan vágy vezette a haszidizmus misztikus világa felé a múlt század egyik legkiválóbb filozófusát, Martin Bubert is. Buber szellemi ébredését a nagyszülői házban szerzett tapasztalatai indították el. Nagyanyjától az irodalom szeretetét, bankigazgató és nagykereskedő nagyapjától pedig a hagyományos zsidó történetek iránti vonzalmát tanulta. Az időközben Martin Buber Die Geschichten des Rabbi Nachman-t (Náchmán rabbi történetei) két évvel később az alapító életét olvasmányos formában feldolgozó Die Legende des Baalschem (A Báál Sém legendája) című mű követte. Az írások megjelenése között eltelt időben, illetve később is, Buber intenzíven beleásta magát a vallástörténetbe, így az újabb és újabb írások már az időközben megszerzett tárgyi tudást tükrözve (ki)érleltebb képet adnak a haszidizmus kezdeteinek világáról. Ennek ellenére sem az említett két könyvre, sem a nyomukban napvilágot látott, magyarul is elérhető Haszid történetekre sem ér demes tudományos hitelességű mun kaként tekinteni. Jobb, ha ma-
