Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-07-01 / 97. szám
2017 JÚLIUS | egység 7 KITEKINTŐ | HOHMECOLÓ működik nyitott módon egy társadalom, annál gyakrabban terjednek el az ilyen elméletek. A média, a civil szervezetek, a hatalmi ágak elválasztása, a független intézmények azt a célt szolgálják, hogy átláthatóságot teremtve az összeesküvéseket kiiktassák. De véleményem szerint valójában kevesebb az összeesküvés, mint az erről szóló elmélet, és minél kiterjedtebb egy összeesküvés-elmélet – akár világméretű, annál kisebb a valószínűsége, hogy igaz legyen. Milyen társadalomra jellemző, hogy milyen, esetenként globális összeesküvés-elméletekről fantáziál? Nagy volumenű jelenségeknek nem lehet egyetlen magyarázata, csak sok. Magyarországon a Political Ca pital kutatásai szerint a lakosság egy harmada hisz a vad antiszemita össze esküvés-elméletekben. Sőt, ku - tatásaink szerint a gazdasági válság idején a lakosság fele vélte úgy, hogy a válság igazából megter vezett összeesküvés, egy terv, ami ar ra irányul, hogy a gyengébb országokat – mint Magyarországot – gyarmatosítsák a nagyhatalmak. Diana hercegnő halála, szeptember 11 – ezekhez az eseményekhez kötődnek összeesküvés-elméletek, amelyben a lakosság fele-harmada hisz. Éppen azért nyilvánvaló, hogy ezeket az elméleteket nem lehet egyéni patológiákkal magyarázni. Ki lehet jelenteni, hogy ez bizonyos szempontból normális jelenség, ami minden társadalomban megjelenhet. Persze nem mindegy, ki terjeszti és mire használják. Leginkább a diktatúrák és az illiberális rendszerek munkaeszköze az összeesküvés-elmélet. Mindig kell egy ellenség. S minél félelmetesebb az ellenség, annál inkább fel kell lépni ellene, és mindenkivel szemben, aki kapcsolatban lehet vele. De ezek az ellenségképek a nyílt társadalmakban is megjelennek. Van-e általánosan jellemző sémája az összeesküvés-elméleteknek? Négy tényező hajlamosítja a társadalmakat az összeesküvés-elmélet terjesztésére és befogadására. Ha megtörténik egy váratlan, szokatlan, nagy hatású esemény – legyen az politikai gyilkosság, gazdasági válság, természeti katasztrófa – amit meg kell érteni, fel kell dolgozni, az kitermelhet bizarr magyarázatokat. A második: minden összeesküvés-elmélet létező ellenségképre, társadalmi hagyományokra épít. Más a logikája az összeesküvés-elméleteknek az USA-ban, mint a kontinentális Európában. Magyaror szágon az ufókra vonatkozó hie delmek sohasem tudtak meggyö keresedni, az itthon nem volt annyira vonzó téma. Errefelé az antiszemita összeesküvés-elméleteknek van hosszú hagyománya. Különböző formákban újra és újra megjelenik. Ha nem is antiszemita az összeesküvés-elmélet, akkor is használhatja az antiszemita összeesküvés-elmélet logikáját, szimbolikáját, nyelvezetét. Az Egyesült Államokbeli ufó-teóriákat a központi államhatalommal kapcsolatos félelmek éltetik. Nem az a lényegük, hogy jönnek-e az ufók, hanem az, hogy a kormányzat eltitkolja, hogy jönnek. Mindenhol létezik egy nemzeti kultúra, MI AZ ANTISZEMITIZMUS? „Egy pár hónappal ezelőtt megjelent egy okfejtés az egyik népszerű internetes portálon. A publicisztika arra volt kihegyezve, hogy ha tudni akarjuk mi az antiszemitizmus, akkor a legjobban tesszük, ha magukat az antiszemitizmus áldozatait, a zsidókat kérdezzük meg. Nos ez az érvelés két szempontból is téves: 1. Azt feltételezi, hogy az antiszemita beszéd és cselekvés egy szubjektív szempontrendszer (emberek megítélése) szerint kerül definiálásra. 2. Abból indul ki, hogy a „zsidók” egyféleképpen gondolkodnak az őket ért tapasztalatokról. (Ezt amúgy önmagában is érezhetnénk az első szubjektív állítás alapján antiszemita premisszának.) Nos a helyzet az, hogy a zsidók – akár csak az emberek általában – sokféle módon gondolkodnak és éreznek a világ dolgairól, és amellett, hogy nyilván az átlagnál érzékenyebbek az antiszemitizmussal kapcsolatban, nagyon vegyes tapasztalataik és érzéseik lehetnek. Hogy csak egy példát említsek. Egy zsidó közösségi vezető egy pár évvel ezelőtt egy beszélgetésen azt mondta, ha a saját tapasztalataira alapoz, akkor Magyarországon nincs antiszemitizmus, mert őt a civil élete során még soha nem érte atrocitás. Ez egy szubjektív tapasztalat. De el kell fogadni, hogy ez nem mindenkinél van így. Magamnak is, azóta, hogy 12 éves koromban úgy döntöttem, hogy vallásos életet élek, és így a hitem jelei a külsőségekben is megmutatkoznak, számos alkalommal kellett – de a családomnak, gyermekeimnek is – kisebb-nagyobb, általában verbális atrocitásokkal szembesülnöm. A tapasztalat tehát sokféle lehet. Éppen ezért, a hazai és nemzetközi kutatóintézetek külön szokták mérni a társadalom antiszemita attitűdjét és a helyi zsidó közösség ezzel kapcsolatos percepcióját. Ezek általában nincsenek korrelációban egymással. Az antiszemita cselekmények definiálására van több nemzetközileg elfogadott normarendszer. Így például az EBESZ által meghatározott módszertan az, amely alapján több európai országban, így Magyarországon is folyik az antiszemitizmus monitoring.”
