Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-06-01 / 96. szám
JIDDISKÁJT | HÁLÁCHÁ egység | 2017 JÚNIUS 14 lennie. Ennek kapcsán találkozunk először a kósersági pecséttel: az Áruch h á sulch á n ban 22 már az szerepel, hogy idegentől csak egy rabbi által kiállított kósersági igazolás megléte esetén vásároljunk, mivel már sok a nem vallásos zsidó. A 16. század környékén született az a mai napig érvényben levő rendelet, ami szerint csak rabbinikus igazolással ellátott, lepecsételt bort és ételt szabad vásárolni, mivel nem mindig dönthető el, ki a megbízható ember, és ki nem az23 . Később Sik Mózes (1807–1879) huszti rabbi egyenesen azt írta24 , hogy mivel erő sen meggyengült a vallásgyakorlás, talán már senkit nem tekinthetünk megbízhatónak, és minden termékre szükséges a hechser . Nagybátyám, Grünwald Mózes (1853–1910) huszti rabbi végrendeletében – ami önálló műként jelent meg héberül 25, magyarul26 és német 27 fordításban is – azt írja a gyerekeinek28 , hogy csak akkor adjanak hechsert, ha a gyártó maga is megbízható vallásos zsidó. Napjainkban egyes vélemények szerint29 semmilyen üzemileg előállított élelmiszerben nem lehet megbízni, ha nincs rajta hechser. Az egyes ételekre szükséges kósersági felügyelet gyakorta képezi rabbinikus viták tárgyát. Például Mose Feinstein (1895–1986) New Yorki rabbi szerint30, ha nagyon nagy szükség van rá31 , akkor lehet nem zsidó helyről tejet venni olyan országban, ahol nagyon szigorú az állami ellenőrzés és tiltott a tej keverése, azonban ezt a véleményét kevesen osztották a kortársai közül 32. KI ÉS HOL ADHAT HECHSERT? Teichthal Jiszáchár Slomo (1885– 1945) pestyéni dáján egy tanulságos helyzetet jegyzett fel33 . Egy gyár, aminek volt kósersági engedélye, más városokban nyitott új üzemeket. Az egyik város főrabbija azonban nem akarta megengedni, hogy a hechser t adó rabbi az ő váro sában is ellenőrizze a gyárat, mondván, az már őhozzá tartozik. Ennek kapcsán nagy din torát rendeztek, Sil berstein Jesájá (1858–1930) váci rab bi, Smuel Engel (1853–1935) kas sai rabbi (ő az I. világháború ide jén telepedett át Galíciából Kas sára)34 és a galíciai brodi rabbi TÖMÖTT LIBA A Magyarországon oly népszerű tömött liba körül nagyon komoly rabbinikus vita alakult ki arról, hogy eleve betegnek tekintendő-e az ilyen állat vagy sem44 . Az „unterlandi” vagyis haszid rabbik a sátoraljaújhelyi Tei telbaum Mózessel (1758–1841) az élen azt állították, hogy a tömött liba sérült és eleve tréfli. Az „oberlandi” askenáz rabbik a pozsonyi Ch á t ám Szofé r rel az élen azt mondták, hogy nem tekinthető eleve tréflinek, csak a nyelőcsövet alaposan meg kell vizsgálni, hogy nem sérült-e 45. Végül – így szól a legenda46 – az elvi háláchikus vitát el akarták dönteni azzal, hogy megnézik, egy tömött liba túlél-e 12 hónapot. A két rabbi magához vett egy-egy tömött libát és vártak. Letelt az év, és az a helyzet állt el, hogy az újhelyi rabbi libája – az ő várakozásának megfelelően – már jóval hamarabb kimúlt, míg a pozsonyi liba, az ottani rabbi elképzelése szerint még vígan éldegélt. Így a vitát nem sikerült eldönteni, azóta is folyik: emiatt nem lehet gl á tt-meh á drin minősítést kapnia a tömött libáknak. Homfman Áron a Kazinczy utcai rabbija salamoni ítélettel megengedte, hogy egy kicsit tömjék a libákat...
