Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-05-01 / 95. szám
2017 ÁPRILIS-MÁJUS | egység 17 HÁLÁCHÁ | JIDDISKÁJT mind tiltott előjel”. Ezt a Sulchán áruch8 is idézi. Miért tilos mindez? A Széfer há Chinuch9 két okot említ erre: „egyrészt ez bolondság, és nem illik, hogy egy igazi szent nép, akit Is ten kiválasztott, ilyen bolondság hoz folyamodjon. Másrészt ez is ten tagadáshoz vezethet, mert ettől az ember azt fogja hinni, hogy ami történik vele, az nem az isteni gond viselés miatt történik, hanem vé letlenségből.” HA A CSELEKEDET A JELTÕL FÜGG A Talmud10 elbeszéli a híres bölcs, Ráv esetét a jelekkel. Egy alkalommal, mikor úton volt, hogy meglátogassa a vejét, át kellett kelnie egy folyón. Amikor megérkezett a kikötőhöz, látta, hogy egy hajó jön vele szembe, noha ő még nem is hívta. Azt mondta Ráv: „az, hogy hívás nélkül jön a hajó, egy jel arra, hogy nagyon jó lesz nekem ma este a vejem házában.” A Talmud furcsálja, hogy Ráv ilyet tett, hiszen látszólag előjelek alapján cselekedett. Válaszul a Talmud Ráv tanítását idézi: „Csak az számít előjelnek, amit Eliezer, Ábrahám szolgája vagy amit Jonatán, Saul király fia tett”. Mire gondolt Ráv? Eliezer, ami kor Ábrahám elküldte, hogy fe leséget keressen a fiának, Izsáknak, azt mondta11 : „legyen tehát, hogy a leány, akinek mondani fogom: Nyújtsd csak korsódat, hogy igyam, ő pedig azt mondja: Igyál és tevéidet is megitatom – azt jelölted ki a te szolgádnak, Izsáknak”. Jona tán pedig, amikor a filiszteusok ellen ment azt mondta12 : „Íme, át megyünk az emberekhez és mutatkozunk nekik; ha így szólnak hoz zánk: várjatok, míg odaérünk hoz zátok, akkor megállunk helyünkben és nem megyünk föl hozzájuk; de ha így szólnak: jöjjetek föl hozzánk, akkor fölmegyünk, mert kezünkbe adta őket az Örökké való. Ez számunkra a jel”. Mi a különbség ezen esetek és Rávé között? Az, hogy Jonatán és Eliezer a cselekedetüket az előjeltől tették függővé, ami tilos, míg Ráv a jeltől függetlenül is ment a vejéhez, ezért ez megengedett. BABONA VAGY LOGIKA Hogy lehetett, hogy Eliezer és Jonatán, akik istenfélő emberek voltak, mégis áthágták az előjelek alapján való cselekvés tilalmát? A gironai Rábénu Niszim (RáN, 1320?–1376) szerint13 úgy, hogy ezek valójában logikus lépések voltak: Eliezer azt a lányt akarta választani, akinek jó szíve van, hiszen Ábrahám házában a vendégszeretet nagyon fontos volt14 . Jonatán pedig úgy gondol ta, ha a filiszteusok nagyon magabiztosak, és készek átmenni hozzá harcolni, akkor nem érdemes ellenük indulni, ha azonban bizonytalanok, és nem mernek odamenni, akkor érdemes megtámadni őket. Olyan ez, mint amikor valaki azt mondja: ha esik az eső, itthon maradok, ha nem esik, elindulok – ez egy logikus döntés kényelmi vagy biztonsági okokból. Ráv azért idézi ezt a két történetet példának, hogy ezzel mutassa be, hogy milyen az a tiltott cselekedet, ami az előjeltől függ, de nem állítja, hogy azok is tilosak voltak. ISTENHÍVÕKNEK SZABAD Joél Szirkis krakkói rabbi (1561– 1640) a BáCH (Bájit chádás ) című könyve15 szerint Eliezer nem is az elő jelekben hitt, hanem Istenben, hi szen így kezdte a mondandóját: „Örök kévaló, Istene az én uramnak, Ábrahámnak! Mutasd csak rendelésedet előttem ma és művelj kegyelmet az én urammal, Ábrahámmal”16 , vagyis bízott benne, hogy Isten csodát tesz és odarendeli a megfeleő leányt. Azért, hogy felismerje, ha megtörtént a csoda, egy jelet választott – tudva, hogy a csodát nem a jel, hanem Isten adja. A tilalom pedig csak abban az esetben érvényes, ha az ember abban hisz, hogy a jel miatt következik be a várt esemény, nem pedig az Örökkévaló kegyelméből. BABONÁK VAGY JELEK Rábénu Dávid Kimchi (RöDáK – Narbonne, 1160–1235), a középkori franciaországi zsidó hittudós és nyelvész szerint17 a Hertz Bibliá ban varázslásnak fordított tönáchásu egy általánosan elterjedt hiedelem, amiben az emberek hisznek (mint pl. a Magyarországon is elterjedt babona, hogy a négylevelű lóhere szerencsét hoz). Ezzel szemben, ha az ember magának jelöl ki jeleket, mint ahogy Eliezer vagy Jonatán tette, akkor tudni fogja, hogy nem a jel megvalósulása okozza az eseményeket, hanem az Örökkévaló, így nincs akadálya annak, hogy a jel alapján cselekedjen. Kimchi ehhez hozzáteszi, hogy a jelre csak akkor érdemes figyelni, ha előre kijelölték, visszamenőleg nincs értelme ráfogni valamire, hogy az egy jel volt – ahogy Jonatánnál és Eliezernél is láttuk, hogy előre meghatározták a jelet. A RöMÁ a Sulchán áruch ban 18 idézi Kimchi véleményét, de úgy ír róla, hogy vannak, akik egyetértenek ezzel, míg mások tiltják az ilyen jeleket is. A vitát egy zsoltárvers alapján19 úgy zárja le: „ki az Örökkévalóban bízik, azt szeretettel veszi körül”. HÁZ, FELESÉG, GYEREK A Talmud 20 idézi Simon ben Elá zár rabbit: „ház, gyermek és feleség nem babonaság, de van benne jel”. Rási magyarázata szerint ez azt jelenti, hogy, ha valaki épített egy házat, gyereke született vagy megházasodott és utána az első üzlete sikerrel járt, akkor ez egy előjel arra, hogy jól fog menni neki a továbbiakban is az üzlet. Ha azonban az első biznisze nem járt sikerrel, akkor „ne üzleteljen túl sokat, mert félő, hogy nem lesz sikeres a továbbiakban sem”. (Maimonidész21 szerint a gyermek nem születést jelent, hanem arra a szokásra utal, hogy megkérdezik a héder be járó gyereket, mit tanul éppen a Bibliából – és abból a versből próbálnak a saját helyzetükre következtetni.) A Talmud erre Elázár rabbi véleményét idézi, aki szerint ez csak akkor számít jelnek, ha háromszor történt, amit az is bizonyít: „És mondta ne kik Jákob, az ő atyjuk: Engem meg fosztotok ti gyermekeimtől: Jó - zsef nincs, Simon nincs és Benjá mint
