Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)

2015-05-01 / 85. szám

KILE | TEV egység | 2016 MÁJUS 26 A másik eltérés jóval összetettebb. Európa nyugati részén, kivált a nagy muzulmán populációval rendel­kező országokban, mint Franciaországban, az antisze­mitizmust a muszlim kisebbség egy része generálja. Ezekben az államokban a muzulmán népesség átlago­san 6-9 százalék között van. Az arány a nagyvárosok­ban még magasabb. Ez óriási társadalmi feszültséget eredményez, tekintve, hogy az európai országok elmu­lasztották a társadalmi mobilitás rendszereibe beinteg­rálni a ’60-as, ’70-es években érkezett bevándorlókat. A felszínre törő elégedetlenség gyakran a zsidó közösség elleni fizikai bántalmazásban nyilvánul meg. Ezzel szemben a magyarországi zsidóellenesség az a fajta anakronisztikus, az 1945 előtti korszakra jellem­ző politikai antiszemitizmus, amely régóta szalonkép­telennek számít nemzetközi szinten, és ezért egyáltalán nem jellemző Európa más országaiban. hajlamosak ma Magyarországon. Zárójelben jegyzem meg, hogy szignifikáns korreláció mutatható ki a Job­bik támogatottsága és a zsidóellenes érzületek kifejezé­se között. Ugyanígy fontos megjegyezni, hogy a zsidó közös­ségnek az emlékezetpolitikai kérdésekben mutatott, politikai töltetű szerepvállalása, amit 2014-15-ben több ügy kapcsán is tapasztaltunk, nem keltett pozitív be­nyomást a többségi társadalomban. Az, hogy a zsidó közösség egy része nem képes elszakadni a politikai participáció vélt kényszerétől, különösen sajnálatos, hi­szen ez – amint korábban már érintettem – nem a zsidó közösség feladata. Ez nem jelenti azt, hogy egyénként a zsidó közösségek vezetőinek ne lehetnének pártrefe­renciái, csupán azt nem tartom szerencsésnek, ha ezt a közéleti tevékenységük részévé teszik. Ez a tapasztala­tok szerint eltávolítja a mindannyiunk számára mon­dandóval bíró ügyektől nem csak a többségi társada­lom, de megkockáztatom, a zsidó közösség számos tagját is. Biztos vagyok abban, hogy e jelenség számlá­jára nagyon sok minden írható a holokauszt-emlékezet torzulása kapcsán is. Hogyan hatott az antiszemitizmusra a migránsvál­ság? A migránsválság kirobbanása katalizáló hatással bírt az idegenellenességre, és azon belül az antiszemitiz­musra is. Azzal az állítással nem értek egyet, hogy, akik idegenellenesek Magyarországon, azok már-már szükségképpen antiszemiták is. Ezt az általánosító ki­jelentést félrevezetőnek tartom, már csak azért is, mert a tanulmányból egyértelműen kiviláglik: az idegenel­lenesség megerősödése a migránsok megjelenéséhez köthető. Mi magyarázhatja akkor az antiszemitizmus és a töb­bi kisebbséggel szembeni ellenérzések eltérő mérté­két? A tanulmány rávilágított arra is, hogy bizonyos életfor­ma-választások tekintetében a magyar társadalom ke­véssé elfogadó. A zsidó közösség esetében azonban a notórius antiszemitákon kívül nem gondolja senki sem, hogy az életformájuk olyan mértékben elütne a több­ségi társadalom által elfogadottól, hogy az zavart kel­tene, vagy bárki komfortzónáját sértené. Az életforma­kisebbségek elutasítása vonatkozásában kijelenthető, hogy az életforma idegensége és vélt összeegyeztethe­tetlensége a taszító. Ilyen életformabeli különbséget minden valószínűség szerint a zsidókkal szemben nem tételeznek a megkérdezettek. Említette, hogy a pontos helyzetelemzés legnagyobb erénye, ha képes konkrét cselekvésekhez is támpon­tokat adni. A hazai helyzet ismeretében mire lenne szükség a nyugtalanító tendenciák megfordításához ? Az oktatás jelentőségét aligha lehet túlbecsülni. A kutatásból, ha azt nem is tudjuk megállapítani kel-A zsidókkal szembeni ellenszenvét teológiai alapok­ra visszavezető antijudaizmusnak, Európában egyedül Lengyelországban van jelentős támogatottsága, a ra­dikális anticionizmus, ami a nyugat-európai baloldali pártoknak a sajátja, eddig nem vert gyökeret Magyar­országon. A dolgozat egyik markáns megállapítása, hogy az an­tiszemitizmus nem korlátozható egyetlen társadal­mi csoportra sem. Ezzel párhuzamosan megállapít­ja, hogy az emberek percepciójában a zsidósággal kapcsolatos kérdések nem foglalnak el központi sze­repet. Az imént említetted, hogy a politikai elit nagy része sokat tesz annak érdekében, hogy javuljon a helyzet. Miként lehetséges mégis, hogy az elmúlt há ­rom évben érzékelhetően erősödött a holokauszt relativizálás, ahogy maga az antiszemitizmus is eny­hén, de folyamatosan nőtt? Mindjárt az elején hangsúlyoznom kell, hogy a tanul­mány szerint antiszemita előítéletek megfogalmazásá­ra leginkább a 40-49 év közötti, községekben élő férfiak AZ ANTISZEMITÁK ARÁNYA A MAGYAR TÁRSADALOMBAN, 2006-2015 (százalék)

Next

/
Oldalképek
Tartalom