Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-04-01 / 84. szám
HOHMECOLÓ | TÖRTÉNELEM mekeit. Néhány dolog a muszlimok számára is engedélyezett, így például a muszlim férfiak feleségül vehetik a könyv népeinek leányait, ehetnek tetszés szerinti kóser ételt stb. (fordítva azonban ez nem igaz: a kóserság és a zsidó házasság törvényei ennél szigorúbbak. Ugyanakkor vallásos zsidók elvben bemehetnek egy muszlim mecsetbe, a kép tilalom jóvoltából). ÚJ ERÕ AZ ARAB VILÁGBAN A vallásalapító Mohamed (cca. 570-632) mekkai hittérítő, tevékenysége idején a zsidókat (és a keresztényeket) természetes szövetségeseinek tekintette. Medinában született – az ottani állandóan civakodó törzsek Élijáhu hánávi zsinagóga, Alexandria, Egyiptom. mekkai emigráns vallási tanításait, de a három zsidó vallású medinai törzs elutasította Mohamed prófétai igényeit és hangoztatta, hogy a Koránban rögzített tanítása számos helyen ellenkezik a Tórával. Ezek a zsidók vallási és politikai okokból Mohamed medinai ellenzékével szövetkeztek, az írástudatlan, „önjelölt” prófétával szemben. Mohamed, belső ellenzékével és a mekkaiakkal vívott győzelmes csatái után a Medinában és a Hajbar oázisban már évszázadok óta élő zsidó, 8-10000 fős közösségek tag jait erőszakkal beolvasztotta vagy szám űzte a városból, majd rövidesen egész Észak-Arábi ából . Eredetileg a medinai alkotmányban a politikai lojalitásért cserébe a zsidókat a muszlimokkal egyenjogúaknak minősítették, akik a muszlimok között szabadon gyakorolhatják vallásukat és kultúrájukat. Miután azonban ellentétbe kerültek Mohameddel, az iszlám követői körében egy negatívabb kép alakult ki róluk, jóllehet a zsidók tényleges helyzete a kö vetkező évtizedekben a hódító arabok által elfoglalt és fokozatosan iszlamizált országokban a korábbi bizánci vagy perzsa uralomhoz képest lényegesen javult. ZSIDÓK A MUSZLIM TÁRSADALOMBAN A „könyv népei” az új körülmények kö zött bizonyos megszorításoknak alávetett, adófizetésre kötelezett, elismert státuszú alattvalókká, dhim mik-ké („védettség/védelem alatt ál lók”) váltak , akik bizonyos feltételek mellett gyakorolhatták vallásukat, in tézhették belső ügyeiket, bár a musz limokhoz képest másodrendű polgárok voltak. A dhimmi knek tilos volt fegyvert viselni, vagy tanúskodni a legtöbb muszlim bírósági ügyben. A zsidók státuszát – elvileg egé szen a 20. századig – a 7. századra datált, ún. „Omár-i szerződés” határozta meg. Az egész iszlám világban hatályos szerződés 12 pontban rögzíti a zsidók helyét a muszlim társadalomban. A szerződés szerint a zsidók nem építhetnek új zsinagógákat (nem is újíthatják fel azokat), és nem akadályozhatják meg hittestvéreik áttérését az iszlámra. Megtiltják számukra jogi és polgáközti békés viszonyok megvalósítá sa érdekében kidolgozott – ún. medinai alkotmányában számos , a zsi dóságra hasonlító vallási előírással találkozhatunk. A medinai politeista arab törzsi társadalom egy része elfogadta a Zsidók imádkoznak Ezékiel próféta sírjánál, 1932. Kefil, Irak FOTÓK: WIKIPEDIA; MOSIRAH 2016 ÁPRILIS | egység 7
