Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-04-01 / 84. szám
egység | 2016 ÁPRILIS 8 HOHMECOLÓ | TÖRTÉNELEM ri posztok betöltését, a lovaglást, a muszlimokénál magasabb házak építését, nyilvános processziók tartását. Nem folytathatnak térítő tevékenységet a muszlimok között, nem tanulhatnak arabul, nem olvashatják a Koránt, stb. Megkülönböztető ruházat ot csupán egy (perzsa eredetű) szunnita előírás követelt meg a kora középkori Bagdadban. mártírium, kiűzetés vagy erőszakos térítés, és többnyire szabadon választhatták meg foglalkozásukat, lakóhelyüket. (Kivétel ez alól a marokkói, fallal körülvett zsidónegyed [mellah ] a 15. századtól a 19. század elejéig.) A legtöbb kitérés önkéntes alapon történt – eltekintve a muszlim belviszályokból eredő 1033-as fezi, az 1066-os granadai vérengzésektől, vagy az 1834-AZ ARAB KRISTÁLYÉJSZAKA Az újkori konfliktusok kezdeté t jelzi az 1828. évi bagdadi vérfürdő (Irak) és az 1867-es barfurusi (É szak-Irán) zsidómészárlás. Zsidóellenes vérengzések voltak a következő években a marokkói Marakesben, Fezben és Tuniszban, a líbiai Tripolitániában és más helyeken. Dzserba szigetén felgyújtották a zsinagógát. 1891-ben a jeruzsálemi vezető musz lim körök kérték a konstantinápolyi hatóságokat, hogy akadályozzák meg az Oroszországból érkező zsidók bebocsátását. Jemeni zsidók úton a sivatagon keresztül a Joint által Adenben létrehozott befogadó táborba VALLÁSHÁBORÚ ÉS EGYÜTTÉLÉS A legkorábbi időktől eltekintve az iszlám uralom alatt álló területeken a muszlim-zsidó viszony többnyire békés volt, a korabeli keresztény világban játszott szerepükkel összehasonlítva kifejezetten kedvező. A két legkiemelkedőbb időszak – természetesen nem függetlenül az akkori iszlám államok sikereitől RABBI SZÁR-SÁLOM SÁRÁBI, A RÁSÁS (1720-1777) Jemeni származású rabbi és kabbalista. Fiatalon költözött a jemeni Sárábból Indián, Bagdadon és Damaszkuszon át az akkor ottomán uralom alatt álló Szentföldre. Amikor egy gazdag muszlim asszony megpróbálta elcsábítani, fogadalmat tett megmenekülése esetére. Ezt teljesítve vándorolt Izrael földjére. A Rásás elkötelezett híve és kiváló ismerője volt Jicchák Luria rabbi, az Árizál tanításainak. A jeruzsálemi Bét Él jesivában tanult, és szolgá lóként dolgozott, amíg véletlenül fény derült a kabbalában való jártasságára. Ekkor egy kiváló kabbalistákból álló kör tagjai közé fogadta, majd később ő lett a jesiva vezetője. Misztikus kommentárokkal ellátott imakönyvét a mai napig forgatják kabbalista körökben. Könyvei között fellelhetők a kortárs rabbik kérdéseire adott részletes válaszok, valamint egy többkötetes, elsősorban a jemeni közösség szokásait összefoglaló mű, a Minhágéj Rásás . Ez utóbbit a mai napig használják a jemeni kö zösségekben az ünnepekkel, házassággal, illetve a szombati törvényekkel kapcsolatos háláchikus döntvények meghozatalában. Jicchák Káduri rabbi mondta róla: „Hiába jegyezzük meg az Árizál összes tanítását és tanuljuk azokat a lehető legnagyobb mélységben a hozzájuk fűzött magyarázatokkal együtt, ha nem ismerjük a Rásás mun káit, akkor nem kezdtük el a kabbala tanulmányozását.” es cfáti zavargásoktól és fosztogatásoktól. A siita szafavida dinasztia alatt a 16-17. században a perzsiai zsidókat is az iszlámra való áttérésre kényszerítették és 1859-ben a második legnépesebb perzsiai városban, Masadban kényszerítették a zsidókat seregestül áttérésre, csak titokban gyakorolták vallásukat, amíg jó egy évszázaddal később nyíltan sikerült visszatérniük a zsidósághoz. A jemeni zsidók al kalmanként ugyancsak üldöztetést szenvedtek A MODERNKORI GYÛLÖLET SZÜLETÉSE A modernkori antiszemitizmus az arab világban a 19. szá zadban ke letke zett. Leginkább a világot ez idő tájt do mináló európai gondolkodás ból ered, amelynek hor dozói a na cio nalista gondolkodású keresztény ara bok voltak. Ez az újtípusú zsi dó ellenesség idővel isz la mi zá ló dott. A 20. század elejétől a cionizmus a történelmi Izrael földjén egy új zsidó nemzeti otthon létrehozására törekedett, ami egyre növekvő feszültséget eredményezett az (ottani) arabok és zsidók között. Az elhúzódó konfliktus 1947-ben belháborúvá szélesedett, amely végül számos nem-zsidó palesztinai lakos – a mór hispániai „aranykor” (8-12. század) és a szefárd másodvirágzás a hatalma csúcsán álló Török Birodalomban (15-17 század). A zsidókat ritkán fenyegette a FOTÓ: CHABAD.ORG; KLUGER ZOLTÁN – IZRAELI NEMZETI FOTÓARCHÍVUM
