Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)

2015-05-01 / 85. szám

2016 MÁJUS | egység 21 HÁLÁCHÁ | JIDDISKÁJT a háború előtt érkezett az USA-ba és így nem élte át azokat a borzalmakat. Mi gyerekek a Holokauszt történetein nőttünk fel. A felnőttek állandóan erről be­széltek, ahol pár ember összeült, negyed­órával később már a Holokausztról volt 1 Maimonidész, A gyilkosság szabályai 2:2., 4:6.; 2 Uo. 2:7.; 3 Jomá 85a.; 4 Pszáchim 25b.; 5 Maimonidész, A Tóra alapjainak szabályai 5:4.; 6 Az atyák bölcs tanításai; 2:4.; 7 Chátám Szofér responsum 6. kötet 10. fejezet; 8 Misnát rábi Áron 2. kötet 58. fejezet; 9 Dr. Nyiszli József: Dr. Mengele boncolóorvosa vol ­tam az auschwitzi krematóriumban, Magvető, Budapest, 2004, 186–188. oldal; 10 Sulchán áruch, Orách chájim 311:1.; 11 Sulchán áruch uo.; 12 Talmud, Sábát 73b., Sulchán áruch uo. 526:1., 4.; 13 Meisels Cvi Hirs: Mökádsé HáSém 1. kötet, Sáár máchmádim 1–3. fejezet; Miriam Loeffler: My Children’s Blue Eyes (New York, 2015); 113. oldal, 84. lábjegyzet a végén na. Később döbbentem rá, hogy válogatás nélkül mindenkit elvittek, aki zsidó volt, vallásost, nem vallásost egyaránt. Ha az a kérdés, hogy Auschwitzban gyakorolták-e a vallást, akkor az a válasz, hogy sokan voltak, akik igyekeztek a lehető leginkább ragaszkodni a hagyományokhoz. Volt, aki teljesen elvesztette a hitét Auschwitzban, de volt, aki éppen ott találta meg, és voltak ezrek, akik az életük árán is ragaszkodtak a valláshoz. Van értelme ezeket a háláchikus kérdéseket tanulmányozni hét év­tizeddel később? Tavaly, a Holokauszt Emlékév kapcsán írtam egy 16 részes cikksoroza­tot a Gut sábesz magazin számára, Kérdezd a rabbit – vészhelyzetben címmel. Ebben a Holokauszt során felmerült háláchikus kérdéseket vizsgál­tam, illetve azt, hogy az azokra adott válaszok hogyan alkalmazható­ak napjainkban. Hiába születtek a kérdések és válaszok szélsőséges körülmények között, vészhelyzetben, napjainkban is iránymutatást kaphatunk belőlük, amikor hál’ istennek nem fenyeget minket veszély a micvák tartásáért. Ugyanakkor ez egy méltó megemlékezés is már­tírjainkról. szó. Sokszor került szóba, ki hogyan tar­totta a kóserságot, hol rejtegették a tfilint, ki miből csinált hanukai gyertyát, honnan volt sófárjuk, stb. Mindez elmondva elkép­zelhetetlennek tűnik, de ők megtették. Még a tanáraimtól is ezt hallottam. Mesterem, a pápai Grünwald József rab­bi (1905–1984.), aki munkatáborban volt, mesélte, hogy például szombaton próbál­ta elkerülni, hogy dolgoznia kelljen. A ta­nítványai igyekeztek ebben segíteni neki, de egyszer egy őr észrevette és munkára kényszerítette őt is. Akkor Grünwald rab­bi fejben átismételte az összes szombati törvényt, hogy úgy tudja elvégezni azt a munkát, hogy ne legyen az igazi szombat­szegés – és aztán azt is hozzátette, reméli, az Örökkévaló nem fogja azt a gonosz őrt megjutalmazni azért, hogy miatta átismé­telte a szombati törvényeket... Hogy lehetett ezt véghezvinni? Hogyan döntötték el, mit szabad és mit nem szabad? A rabbikat ugyanúgy deportálták, mint bárki mást, az emberek meg ugyanúgy kérdeztek tőlük, ahogy azt korábban is tették odahaza. Amennyire tudtak rabbikként működtek. Mesterem, Grünwald rabbi egyszer még egy talmudi lapot is talált, abból tanított. Talán hihetet-Langfus rabbi, a Makover dáján; a Sonderkommando aszkétája lennek tűnik, de nem az. Az újpesti neológ főrabbi, dr. Fried­man Dénes (1903–1944.) például egy rettentő fájdalmas kérdéssel fordult Meisels Cvi Hirsch rabbihoz, a váci dájánhoz (1902–1974). Azt kérdezte, hogy a gázba kiválasztott fiát kiválthat­ja-e úgy, hogy tudja, egy másik fiút kül­denek helyette a halálba. Meissels rabbi sírva kérte, hogy ne kelljen ilyen döntést hoznia – ebből Friedman főrabbi meg­értette, hogy nem válthatja ki a fiát és elfogadta a döntést13 . Az emberek nem akartak lemondani az emberségükről, az elveikről, azt mondták, zsidó vagyok, hi­szek Istenben, a zsidóságban, a Tórában és akármilyenek a körülmények, ragasz­kodom ehhez. Ebből úgy tűnik, mintha csupa szent ember lett volna Auschwitzban. Ezekből a történetekből az a kép alakult ki bennem is gyerekként, mintha a halál­táborokban mindenki vallásos lett vol-FORRÁS: AMERICA.PINK

Next

/
Oldalképek
Tartalom