Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-10-01 / 89. szám
2016 OKTÓBER | egység 15 KÖZÉLET | HOHMECOLÓ A helyzet nem lett könnyebb vagy biztonságosabb, de ami változott, az a felelősen gondolkodó nemzeti kormányok attitűdje a kérdés iránt. A hozzáállás ma sokkal biztatóbb mindenfelé, ezt én előrelépésként értékelem. Az antiszemitizmus felmérése kapcsán sokan az antiszemita események monitorozásának módszertanát kérdőjelezik meg. Mit gondol az Ön által is sok éve képviselt OSCE-féle módszertanról és a magyarországi TEV munkájáról, ami hazánkban is ezt a módszert alkalmazza? Mi 57 ország kormányára és civil szervezeteire vagyunk ösztönző hatással. Ezek a partnereink gyűjtik össze hazájukban az aktuális gyűlöletbeszédeket. Ez a mi módszerünk primér forrása. Úgy tudom, hogy a TEV ezen felül igyekszik az online felületek monitorozására is. Hogy a mi metódusunkat érik-e kritikai észrevételek, ez csak természetes. Mi nyitottak vagyunk elfogadni és alkalmazni a mienknél hatékonyabb rendszereket is. Politikai és diplomáciai munkásságának fontos állomása az európai zsidóság kárpótlásának ügye. Közel két évtizede foglalkozik ezzel. Én először 1992-ban, gyerekként hallottam erről. Azóta amikor időnként szóba kerül ez a téma gyakoriak a kellemetlen mellékzöngék. Nem érzi támadási felületnek a „vajon meddig lehet még a zsidók fájdalmával pénzt kicsikarni” – visszhangot? A 90-es években mindenki nagy vára kozással tekintett a Claims Con ference működésére. Voltak jelentések ar ról, hogy a szervezet ügynökségei és bizonyos képviselői nem ritkán rivalizáltak az aktuális helyi zsidó közösségekkel, hogy vajon ki is kapja vissza egykor volt tekintélyesebb közösségek területeit, vagyonát. Szerintem többnyire tisztességes elvek mentén zajlottak az ügymenetek. Temetők, elhagyatottá vált zsinagógák és egyéb ingatlanok kérdései kerültek napirendre. Nem ritkán komoly feszültségekkel övezett diskurzus indult el. Ismerem a kontextust, ezzel foglalkoztam közel 20 évig, főleg Kelet-Európában kormányok és helyi zsidó közösségek között közvetítettünk. Például Litvániában elértük, hogy a korábbi közösségi tulajdont teljes egészében visszaadja a litván állam. Nem volt nagy a túlélők közössége, de a mintegy 35 millió eurót érő helyszínen valami újraindulhatott, ott, az eredeti helyszínen. Gondolom mindez sok nem-zsidónak szúrhatta a szemét. Hát akadtak bulvársztorijaim... A pletykalapok karikatúráiban állandóan egy zsák pénzzel ábrázoltak amikor jelentettek a tárgyalásokról. De Németország után önt több balti állam és legutóbb Románia is kitüntette. Aligha van olyan zsidó vezető, aki ennyire tele lenne állami keresztekkel. Mire véli ezeket a dekorációkat? Hogy érzi, mit csinált jól? A tárgyalássorozatok vezetése, a komp romisszumkeresés kiváló terepe volt az empátiának, a kölcsönös bátorításoknak. A konstruktív szembenézés a múlttal nem mehetett sebek feltépése nélkül. De a közös gyógyulás reménye és esélye jó közös nevezőnek bizonyult. Én próbáltam a felek között a lehető legemberibb módon közvetíteni. Úgy, hogy az egyezségek végén mindkét fél elégedett legyen. emlékszem például az ukránok egyik vezetőjére. Ő azt mondta egyszer nekem: Nálunk lehet antiszemitizmus kárpótlással és nélküle is..., akkor meg már inkább a kárpótlást választjuk. A szomorú valóság az, hogy vannak és voltak olyan politikusok, akik bár tudják, hogy ez a helyes cselekedet, mégis aggódóak és félnek a tettektől, mondván cselekedeteiknek politikai következménye lenne. Ami különben a privát tulajdont illeti – a legtöbb helyen a kormányok viszonylag gyorsan léptek. Igaz, voltak részvagy félmegoldások is. Úgy sejtem, Önöknél a kárpótlási jegyes történet mintha ilyen lett volna. A figyelemre méltó eredményesség elérésében nagy segítségünkre volt a NATO. Az 1990-es évek közepén a katonai szervezet egy érdekes folyamat elején járt. A volt kommunista blokk országaival kezdtek el tárgyalásokat. A mi kárpótlási ügyünk kiváló apropó volt a szervezet számára ahhoz, hogy előzetesen felmérjék az adott társadalmakat. Merthogy itt Amerikában a NATO-országok kiterjesztésének kérdése nem csak egy katonai elköteleződést jelentett akkor. Sokkal inkább egy tesztet arra, hogy miként funkcionálnak potenciális tagállamok nyugati társadalmi elvek és normák adoptálásával. Mindez ZSIDÓK ARÁNYA A VILÁGBAN Bár a zsidó népesség lélekszáma az elkövetkezendő évtizedekben folyamatosan nő majd, ennek üteme elmarad a világ teljes népességének növekedésétől. Utóbbi 2010-2050 között 35 százalékkal nőhet, míg a zsidó közösség létszáma 16 százalékkal 31,4 23,2 15,0 7,1 0,2 31,4 29,7 14,9 5,2 0,2 keresztények muszlimok hinduk buddhisták zsidók 20102050 A fő vallási közösségek részaránya a világ összlakosságában (százalékban, az adatok forrása: Pew Research Center) emelkedik. Ennek ellenére a zsidók részaránya a 0,2 százalékok szinten marad. A nagy vallások közül a keresztények aránya sem változik, 31,4 százalékkal továbbra is a legnagyobb vallási közösség lesz. Ugyanakkor a muszlimok részaránya jelentősen megnő (a 2010-es 23,2 százalékról 2050-re 29,7 százalékra), majdnem elérve a keresztény csoportét. A harmadik legnagyobb felekezet a hindu marad 15 százalékos részaránnyal.
