Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-09-01 / 88. szám
2016 SZEPTEMBER | egység 29 ILLUSZTRÁCIÓ: TAUSZ GÁBOR A gyógyító cödáká DÉNES ANNA MESÉJE Élt egyszer, mélyen a Kaukázus hegyei között, egy kis faluban egy zsidó család. Mint annyian közülük, ők is szőlőtermesztéssel és borkészítéssel foglalkoztak, és szépen megéltek ebből. Egy napon különleges szerencse érte őket: egy gazdag kereskedő látogatott el a falujukba, és szállást keresvén végül ennél a családnál szállt meg. Ahogy az már a kaukázusi népek között szokás, kinkalival, vagyis töltött káposztával, frissen sütött kenyérrel és hozzá természetesen jó borral kínálták. A kereskedőnek igencsak kedvére való volt a bor, így hát mindjárt fel is vásárolta mind az ötven hordóval. A család nagyon boldog volt. A pénzen újabb földeket és szőlőtőkéket vettek, és még több bort tudtak így készíteni, mint korábban. Igen ám, de az öröm nem tartott sokáig: a család legnagyobbik gyermeke ágynak esett, és senki nem tudta megmondani, mi lehet a baja. Végül a rabbihoz fordultak, hátha ő magyarázatot tud adni a titokzatos betegségre. A baj okát ugyan ő sem tudta megmondani, de azt tanácsolta a családfőnek, hogy vegye fel legszebb ünneplő ruháját, és menjen el Aba-Szavába, a kaukázusi hegyi zsidók legnagyobb városába. „Ott” – mondta a rabbi – „egy szerény kis házban él egy istenfélő ember, egy tudós rabbi – ő biztosan tud nektek tanácsot adni.” Így is tett. Felvette legjobb kaftánját, fejébe nyomta legszebb kucsmáját, és néhány nap múlva elért a városba. Nem vesztegette az idejét, rögtön megkereste a rabbit. Meg is találta, elmélyülve tanulmányaiban. A rabbi megkérdezte, mi járatban van. A férfi elmesélte, hogy a hatalmas szerencsére, ami érte őt, hogyan következett a megfejthetetlen betegség. A MESE | MISPÓHE rabbi gondolkozott egy kis ideig, majd megkérdezte: „Adtál-e cödákát, ajándékoztál-e pénzt valamilyen nemes célra, miután a gazdag kereskedő megvette tőled a bort?” – „Hát, azt bizony elfelejtettem” – vallotta be a látogató. „Akkor haladéktalanul indulj haza, és ahogy megérkezel, rögtön adakozz a pénzedből, és a fiad is meggyógyul egyhamar.” Ahogy mondta, úgy lett. Az ember megérkezett a falujába, fáradtan a gyaloglástól, de nem pihent le, amíg nem adományozott bőkezűen faluja minden nélkülözőjének. A fiú másnapra jobban érezte magát, harmadnapra felkelt, és olyan egészséges volt, mint a makk. Azóta a család soha nem feledkezett meg a cödáká micvájáról.
