Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)

2015-09-01 / 88. szám

KILE | KITEKINTŐ egység | 2016 SZEPTEMBER 26 európai Albániához) sikeresen őriz­te függetlenségét a párthusoktól, az örményektől és a rómaiaktól is. A III. század végén a szászánidák (iráni perzsák) vazallusává lett a te­rület. Az időközben a keresztény vallást is felvevő kaukázusi albá­nok a szászánidák és a bizánciak ál­landó nyomása ellenére is megőriz­ték saját állami kereteiket egé szen a VIII. századig. A szászánidákat a muszlimok (Omajjad Kalifátus) győzték le, őket pedig a XI. szá­zadban a perzsiai származású szel­dzsuk törökök. A XIII. században egy rövid ideig Timur Lenk mon­gol birodalma, majd évszázadokon át egy arab eredetű perzsa szunni ­ta dinasztia, a Sí rván sahok ural ­ma következett egészen az 1600-as évekig. Őket a türkmén származá­sú szintén perzsa, de síta Szafavida dinasztia űzte el, majd az ő bu­kásuk után, a XVIII. században önálló kánságok keletkeztek a Kaszpi-t ó mentén. Ezeket kebelez ­te be az egyre terjeszkedő Orosz­ország a XIX. század első felében, amikor a türkméncsáji szerződés­sel a Perzsa Birodalom elismerte Oroszország fennhatóságát a terü­let felett. A XX. században Azer­bajdzsán előbb a Szovjetunió egyik tagállamává, majd 1991-ben önálló, független állammá vált. Nehéz lenne összefoglalni a kau­kázusi hegyi zsidók hányattatása­it e két és fél évezred során, nem is célja e rövid beszámolónak. Mai létszámuk 25.000 főre tehető, na ­gyobb részük Azerbajdzsánban él. A II. világháborúban a német csa­patok megközelítették, de nem ér­ték el a hegyi zsidók lakta terüle­teket, így csak Dél-Oroszország néhány településén váltak hegyi zsi­dók is a holokauszt áldozatává. A XX század második felétől jelentős a kivándorlás Izraelbe, de létezik a visszafelé áramlás is. Qırmızı Qə s ə b ə , melyet a szov ­jet időkben Krasnaya Slobodának (Vörös Falu) neveztek, ma 4.000 fős település. Az itt élők önmagukat a világ egyetlen olyan Izraelen kívül fekvő településének tartják, ahol csak zsidók élnek. Ez valószínűleg túlzás – a mi egyik kedves beszélge­tőtársunk például a városkában fel­tűnő módon nem viselt kipát, és je­lezte is nekünk, hogy ő perzsa –, de a település egésze, szinte valameny ­nyi ház, é pület az ősi szimbólumok hordozója. Menórák, Dávid-csilla­gok, mezüzék díszí tik lépten-nyo ­mon. Qırmızı Qə s ə b ə település az 1700-as évek első felében keletke­zett. Az egyik Sírván sah Nadír, Quba elfoglalása után a kíséretében élő zsidókat a környékre telepítette, akik a helyi kán, Husseinali segít­ségét kérték. Husseinali nem csak védelmet biztosított részükre, de né mi földterületet is adományozott ne kik. A település jelenlegi végső he lyét Fatali kán intézkedése nyo­mán nyerte el, aki 1765-ben, egy éj szakai pogrom ellen védelmet nyújtva, hat nap alatt költöztette át e helyre a Quba körzetében élő zsidókat. A városka főutcája ennek tiszteletére viseli Fatali kán nevét. A mai közösség élénk kapcsola­tot ápol a bakui zsidó felekezetek­kel, de Izraellel és a tengeren túli zsidó közösségekkel is. Folyamatos az oda és érdekes módon a vissza­vándorlás is. Bakuból két órás autóút után érkezik a látogató Qubába, egész pontosan annak elővárosába, me­lyet a független Azerbajdzsán ala ­pí tója, Heydar Aliyev tiszteletére épí tettek. Az ő nevét viseli itt az elő­városban a magasba emelkedő épü­letek, a kulturális központ, a sza­badtéri színház, közintézmények és egyéb hatósági épületek sora. Az épü letkomplexum középpontjában (előterében) az „államalapító” 8-10 méter magas szobra áll. Érkezésünkkor éppen a születés ­napjáról emlékeztek meg. Egyenru­hába öltöz tetett gyermekek, ünne ­pi ruhás asszonyok és katonák ér keztek szegfűvel kezükben leróva hálájukat... Tanítás a hegyi zsidók iskolájában, Quba, 1920-as évek Háztetők és a temető a hegyoldalban Jelképek

Next

/
Oldalképek
Tartalom