Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-04-01 / 84. szám
egység | 2016 ÁPRILIS 16 nyilasok miatt is, akik előszeretettel rabolták ki és ölték a Dunába az itt meghúzódókat. Egy idő után már a golyót is sajnálták az emberektől, volt, hogy párosával összekötötték őket és csak az egyik emberbe lőttek, aztán a folyóba zuhanva vele fulladt a vízbe a másik is. Tudjuk, hogy sok-sokezer ember került a jeges, zajló Duna hullámsírjába. Hogy még egyszer Lévai Jenő naplóját idézzem: „A Duna-parton több száz meztelen hulla van papírral letakarva. Jobbára zsidók a gettóból, s olyanok, akiket télachon – szökés közben - elfogtak. Várják az időt, amikor a Duna felenged, oda dobják őket >>örök nyugalomra<<. Ott feküsznek a parton, a Korzón, ahol egykoron, a >>boldog béke<< idején talán annyi szép órát töltöttek el. Most már mindegy nekik...” A neves Richter Gedeont , a magyar gyógy szeripar egyik legjelentősebb tagját éppen úgy megölték, mint a kisfiút a Szent István parki házból az anyukájá val együtt. Suhancok, puskával a kézben. Ezrek és ezrek hullottak a folyóba, akiknek még a végtisztességet sem lehetett megadni. Gyerekek, nők, férfiak – akiknek valaha nevük volt, családjuk, barátaik, életük – s még az emléküket is elmosta a víz. Még egy sír sincs, ahol rokonaik, szüleik vagy gyermekeik emlékezhetnének rájuk, ahol Magyarország népe leróhatná a kegyeletét és azt mondhatná: soha többé. Eltelt lassan hetven év. Az emlékezők egyre fogynak. Aztán egy szép, június végi fényes napon, 2011-ben a Margit híd Sajtóiroda vezetője, Fényi Tibor barátom éppen a bú várok munkáját ment megnézni, akik a Margit híd felújításakor a meder megtisztításán dolgoztak. Feltűnt Tibornak, hogy valami szokatlant történik. Az ipari búvárok elmondták, hogy emberi csontokat találtak, s egyikük még azt is hoz-FORRÁS: MARGIT HÍD SAJTÓIRODA Így ír a magyarországi holokauszt első krónikása, Lévai Jenő nemzetközi gettóbéli szomszédainak sorsáról rövide sen megjelenő naplójában. (Lé vai Jenő: Deportáció, télach, schutzpass, Múlt és Jövő Kiadó). S ez a történet messze nem egyedi. 1944-1945 fordulóján sokezer zsidót öltek bele a magyar nyilasok a Dunába. (Sőt, nemcsak zsidókat, tudjuk például, hogy az őket védel mez ni próbáló Salkaházi Sára nővért, amikor a rendje által bújtatott embereket próbálta menteni, 1944. december 27-én védenceivel együtt lőtték bele a Dunába.) A nyilas hatalomátvétel után rendszeresek voltak az úgynevezett raz ziák. Bujkáló, az életüket menteni próbáló embereket fogdostak össze és hajtottak a Duna-partra, nem egyszer magyar csendőrök kíséretében, hogy aztán megöljék őket. Magyarország jó részét ekkorra már elfoglalták a szovjet csapatok. Bu dapest körül lassan bezárult az ostromgyűrű. A kormány, a hivata lok és a hatóságok nagyrészt elmenekültek. Nyilvánvaló volt, hogy na pokra, esetleg már csak hetekre van a felszabadulás. A nyilasok felől nézve persze a teljes katonai vereség, a bukás, és ez zel együtt a számonkérés. S miközben a szövetségesek Budapestet bom bázták, a várost teljes pusztulásba dön tő magyar szélsőjobb utolsó erőfeszítéseivel nem menekült vagy megadta magát vagy a veszteségeket próbálta ki sebbíteni, esetleg a bőrét menteni, hanem esztelenül, kegyetlenül gyilkolt. A Duna parti sortüzeknek rengeteg nő, kisgyerek, idős esett áldozatul – hiszen a katonakorú férfiak egy jelentős részét munkaszolgálatban pusztították. Ekkorra már a vidéken élő magyar zsi dóságot, több mint 430 ezer embert, köztük 100 ezer gyereket, meggyilkoltak Auschwitzban. A budapesti zsidókat már nem tud ták a halálgyárba szállítani. Az itt mara dot tak legnagyobb részét két gettóba zsúfolták. Az egyiket a pesti hetedik kerületben állították fel, a másikat, az úgynevezett nemzetközi gettót, pedig a mai Újlipótvárosban a Szent István park, Po zsonyi út környéki házakban, közel a Dunához. Ezt azért hívták nemzetközi gettónak, mert több külföldi követség, így a svéd, a portugál, a spanyol, a vati ká ni stb személyzete próbálta menteni az embereket, különféle védleveleket kiadva a zsidóknak, akiknek aztán ebbe a nemzetközi gettóba kellett költözniük. A védelem ellenére nemcsak borzalmas körülmények között, éhezve, fázva kel lett ezeknek az embereknek retteg niük minden nap, minden órában az éle tü kért, nemcsak a bombázások, a fenye ge tő éhhalál miatt. Hanem például a ma gyar ZSIDÓ TEMETÉST KAPHATNAK A MÁRTÍROK „Szomorú hírek keringenek a Katona József utca 21. számú svéd ház elhurcolt lakóiról is. Sorsuk eszerint rettenetesen tragikusra fordult: a nyilasok sorra agyonlőtték a Duna-parton a férfiakat, a nőket meztelenre vetkőztetve sétáltattak éjjel óraszámra a fagyban, aztán őket is belelőtték...” JIDDISKÁJT | HÁLÁCHÁ DÉSI JÁNOS ÍRÁSA
