Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-08-01 / 87. szám
egység | 2016 AUGUSZTUS 10 HOHMECOLÓ | EMLÉKEZÉS Magyarországra látogatott, a tiszteletére rendezett díszvacsorán így fogalmazott a küldöttekről: „Minden sliách a Rebbe nagyköve te. A tény, hogy a Rebbe valóban előre látta mindazt, ami történni fog, egészen csodálatos. Mi volt az ő műve? Fiatal párokat küldött a földgolyó legtávolabbi sarkaiba. Ha kiderült, hogy Nepálban a zsidók mondjuk, nem tudják rendesen megünnepelni a peszáchi Szédert, ment a telefon az Eastern Parkway 770-be [ez a brooklyni Chábád-világközpont, amit csak a házszámról szokás emlegetni] New Yorkba, és máris úton volt egy küldött a Chábádtól, hogy segítsen előkészülni a Peszáchra. Ezért rajongok értük.” Hosszú kérlelés után vé em lékszik vissza a Nobel-díj átadásának napjára: „magam előtt látom őt hét évvel később Oslóban, amikor elkísértem őt átvenni a Nobelbé kedíjat, melyre annyira vágyott. Egy szerre csak elborult a tekintete, az arcán megjelent az aggodalom. [...] Elmélázott: ‘A Nobel-díj..., mos tantól tehát én egy Nobel-díjas vagyok, de hát csak egy cím van, ami számít. A rabbi, a tanító. Én pedig nem vagyok az. Tudom, hogy soha nem lehetek más, mint a rab bi tanítványa.’” A Nobel-bizottság az emberiség hírvivőjének nevezte, aki „a béke, a jóvátétel, a megbékélés és az emberi méltóság” üzenetét hozta. A díj odaítélésének indoklásában szere„Jeruzsálem a politika felett áll. Több mint hatszázszor említi a Biblia, a Korán pedig egyszer sem. A zsidó néphez tartozik, és sokkal többet jelent, mint csupán egy város” – je lentette ki. Néhány évvel ezelőtt Benjamin Netanjáhu miniszterelnök felajánlotta számára az államelnöki széket, ezt azonban nem fogadta el. Nem akart politikai pályára lépni – még ha ez jobbára csak reprezentációs szerepet jelent is. Wiesel a második olyan, maradéktalan köztiszteletnek örvendő személy, akit nem izraeliként felkértek az államelnöki posztra. Korábban Ben Gurion próbálta Albert Einsteint rávenni erre, ám ő Wieselhez hasonló érvekkel utasította el a felkérést. KAPCSOLATA MAGYARORSZÁGGAL 2009-ben az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség meghívására Magyarországra látogatott a Chábád-Lubávics mozgalom magyarországi működésének 20. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségre. Ez volt az első és egyben az utolsó alkalom, hogy deportálása óta hivatalos látogatásra magyar földre lépett. A Parlamentben rendezett Magyar-Zsidó Együttélés konferencián mondott beszédében megemlé kezett családja magyarságáról is: „Hé berül imádkoztam, jiddisül álmodtam, a beszélgetéseink viszont többnyire magyarul zajlottak. Édes anyám kívülről tudta Petőfi és Ady verseit. ... A zsidók hosszú-hosszú időn át ennek az országnak a leghűségesebb polgárai közé tartoz tak. Annyira büszkék voltunk a magyarságunkra, hogy naiv módon azt gondoltuk, megvéd bennünket. Olyannyira így volt, hogy amikor hírét vettük a deportálásoknak, és hogy az úti cél ismeretlen, meg voltunk győződve róla, a kormány sosem árulhat el bennünket. Nyilván el rejtenek majd valahol, egy munkatáborban, téglagyárban – Magyarországon belül, biztonságban. ... nincs bennem gyűlölet a mai Ma gyarország iránt. Nem gyűlölök én ma senkit sem.” Ekkor találkozott Bajnai Gordon miniszterelnökkel és Sólyom László gül budapesti látogatása alkalmával állt kötélnek, hogy a Rebbével kapcsolatos nagyon is bensőséges viszonyáról beszéljen a Jewish Educational Media felkérésére. Az akkor felvett másfél órás interjúból a napokban hozták nyilvánosságra az első részleteket. A NOBEL-BÉKEDÍJ Bernard-Henry Levy, Népszabadságban közölt nekrológjában így pelt, hogy „egyik legfontosabb vezéralak és szellemi vezető azokban az időkben, amikor az erőszak, az elnyomás és a fajgyűlölet rányomta bélyegét a világ arculatára”. HOGY NEM LETT WIESEL IZRAEL ÁLLAM ELNÖKE Izrael mindig közel állt a szívéhez, még Obama elnököt is kritizálta, amikor az a kelet-jeruzsálemi zsidó jelenlét ellen emelte fel szavát.
