Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-08-01 / 87. szám
EMLÉKEZÉS | HOHMECOLÓ 2016 AUGUSZTUS | egység 11 köztársasági elnökkel is. Erről a találkozóról később így beszélt: „aggodalmaktól eltelve érkeztem ide, és meg kell mondjam, hogy aggodalmaktól eltelve távozom is. Ma volt alkalmam szólni a miniszterelnök úrral, és csupa olyasmit mondott, amivel egyet tudok érteni. Azok, akik ma délután ünnepelni jöttek közénk, tudom, ugyancsak jó emberek. Tudom, hogy élnek itt jó emberek. Azt is tudom, hogy a parlamentben és a kormányzatban is vannak jó emberek. Tudom. De az is tény, hogy élnek itt olyanok is, akik egészen messzire elmerészkednek, egy megújult antiszemitizmusig, és olyan nyelvezettel élnek, amit nem volna szabad megengedni egy civilizált társadalomban, most a demokráciáról ne is beszéljünk. Mit mond ez a tény a magyarországi társadalomról? Hogy ez a társadalom nem csak eltűri, ki is termelte ezt a népséget. Tudom, hallom, hogy »csak« ötezren voltak itt, ötezren amott. Na de ilyenből a tíz is túl sok! Tíz!” . 2004-ben Mádl Ferenc a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét adományozta neki. Ezt a kitün tetést 2011-ben visszaadta, meglátása szerint egyes kormányzati politikusok rosszul viszonyultak a Horthy-rendszer szellemi örökségéhez. HALÁLÁNÁK VISSZHANGJA Elie Wiesel, az egykori auschwitzi rab halála megrendítette a világot. A Fehér Ház által kiadott közleményben Barack Obama sze mélyes barátjaként búcsúztatta Wie selt: „Elie nemcsak a világ legkiemelkedőbb holokauszt-túlélője, ha nem maga az élő emlékezet volt". – írta róla. A német államfő Wiesel özvegyének küldött részvétét kifeje ző levelet, melyben így fogalmazott: „Egy kiváló embert, egy rendkívüli tudóst és írót vesztettünk el”. Az izraeli állami vezetők is megrendülten fejezték ki gyászukat. Benjamin Netanjáhu fénysugárnak ne vezte Wieselt, aki hitt az emberek jóságában: „Izrael Állam és a zsidó nép keserűen gyászolja Elie Wieselt.” Simon Peresz Wiesel halálát a zsidó nép és az egész világ nagy veszteségének nevezte, míg a jelenlegi államfő, Reuven Rivlin úgy fo galmazott „Elie Wiesel a zsidó nép egyik hőse volt, az emberiség egyik igazi óriása.” Részvétét fejezte ki Francois Hollande francia elnök és Klaus Iohan nis ro mán államfő is, aki azt írta megemlékezésében, hogy Wiesel szülőhazája, Románia erkölcsi példaképként tekint az elhunyt íróra. Wiesel „másik” szülőhazája, Magyarország viszont nem adott ki hivatalos részvétnyilvánítást. Az ENSZ főtitkára Ban Ki Moon a temetés napján a világ egyik legfontosabb tanúságtevőjének, a tolerancia és béke egyik legékesebb hangú szószólójának nevezte az idős írót: „Távozásával mindannyian a holokauszttagadás és felejtés elleni küzdelem egyik meghatározó hangját veszítettük el”. Elie Wiesel, miközben megpróbálta feldolgozni a feldolgozhatatlant, azt adta az áldozatoknak és a túlélőknek, amit senki más: hangot. Hangot adott az elnyomottaknak, világba kiáltotta a megkínzottak gyötrelmét, fennhangon szólt mindarról, amiről suttogni se merünk. Hírvivő volt, az emberiség szószólója. Emlékéből fakadjon áldás! FOTÓK: EMIH ARCHÍVUM/DEMECS ZSOLT
