Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-08-01 / 87. szám
2016 AUGUSZTUS | egység 7 EMLÉKEZÉS | HOHMECOLÓ A sok példa közül egy: a zsidó hit alapvető tétele a „sajátos isteni gond viselés”, azaz, hogy az Örökkévaló az univerzumban végbemenő minden egyes történésről tud, és azzal törődik is, kezdve egy csillag születésén egy távoli galaxisban, el egészen odáig, hogy a lakatlan erdőben a szellő megrezegtet egy falevelet, s ezek mind az ő teremtési ter vében töltenek be szerepet, hozzájárulnak annak megvalósulásához. Korábbi nemzedékek számára ez az eszme a racionális hihetőség ha tárain túl volt, a hívő csak hit által fogadhatta el. Ma viszont, amikor egy űrszonda landol a Marson, és egy szilikonchip egy szempillantás alatt adatok millióit dolgozza fel, nem kell „a hit ugrása a bizonytalanba” ahhoz, hogy megértsük: az, aki ilyen lehetőségeket rejtett el a teremtésben, nyilván maga is bír ezekkel a lehetőségekkel. A Rebbe végezetül úgy látta, hogy a tudomány az isteni valóság meg tapasztalásának egyik útja: a te remtéssel való foglalatosság során el juthatunk az Örökkévaló arcá nak is meretéhez, szeretetéhez és az istenfélelemhez. És bár mindig is ez volt a helyzet, a tudomány friss fel-Igazán érdekes, hogy ez az eszme a tudományokban is kezd népszerűvé lenni, különösen az elmúlt néhány évben. A tudományos keretelméletek és a kutatás fókuszában egyre inkább az a cél áll, hogy minden fizikai jelenséget egyetlen rendszerben magyarázzunk, és ami fontosabb, hogy felfedezzük azt az egyetlen erőt, ami minden más erő mögött ott van, s hogy minden erőhatást ennek az erőnek a származójaként, aspektusaként mutathassunk be.” 1943-ban jelentette meg a Rebbe Hajom jom c. könyvét, egy zsebméretű ki fedezései és teóriái manapság jó val messzebb jutnak a „nagyobb összkép” megsejtésében, és mélyebbre jut nak a dolgok lényege utáni ku tatás ban, mint eddig bármikor. A Rebbe 1954-ben ezt írta egy levelében: „Ha hiszünk az Örökkévalóban, aki egyedüli Isten, hinnünk kell az egyetlen Tórában is, amely megköveteli tőlünk, hogy mi legyünk az »egyetlen nép« e földön. Azaz: mindenben az egységet kell keresni, mert csak így teljes az egyetlen Örökkévalóba vetett hit. adványt, amely haszid mondásokat kínál az év minden napjára. Megtévesztően szerény küllemű munka, de hamarosan alapművé lett, a haszid lélek életre vezérlő kalauzává. A következő fél évszázadban több mint kétszáz kötetnyi tanulmány, levél és beszéd született, melyekben a Rebbe a Tóra gyakorlatilag minden területéhez hozzászólt. A világ a Rebbét nagy vezetőként és lelkesítő erőként ismerte meg, de az ő személyiségének nem kevésbé fontos része a forradalmi filozófia és életszemlélet. Az, hogy követői olyan legendásan ragaszkodóak, s hogy annyi mindenkire gyakorolhatott hatást, a tanításainak köszönhető. A Rebbe elsősorban a fárbrengen ek alkalmával tanított, ezeken a haszid összejöveteleken haszidok és más jelenlévők ezreihez beszélt közvetlenül, nem ritkán hat-nyolc órán át, de előfordult tízórás fárbrengen is. A fárbrengen szichá kból áll („beszédek”), ezek között éneklés és lechájim. A fárbrengen végeztével tanítványok válogatott köre szerkesztette és írta át a Rebbe beszédeit, majd általában ő maga is átnézte és megjegyzéseivel látta el őket. Ezek a szerkesztett beszédek kerültek a Likuté Szichot sorozat 39 kö tetébe, s ez az anyag alkotja a Rebbe tanításainak gerincét. A Haszidizmus lényegéről címmel írt értekezésben így fogalmazott: „A Tóra értelmezésének négy elemi szintje van: a psát, az elsődleges, szó szerinti jelentés szintje, a remez, a rejtett, bensőséges jelentéstartalom, a drus, a homiletikus, kiterjesztett értelmezés és a szod, az ezoterikus jelentés szintje. Mind a négy a maga módján fejezi ki a Tórában rejlő korlátlan isteni világosságot. A haszidizmus s tanításait azonban semmiféle forma nem köti. Bennük van a Tóra mind a négy dimenziója, de túl is lép rajtuk, egyesíti őket, életet lehel beléjük.” Úton a „770” felé Oberlander Báruch rabbi és a Rebbe A Rebbe Párizsban
