Egység, 2015 (81-83. szám)
2015-12-01 / 83. szám
Egység Hogyan tanul a könyv népe? A zsidó iskola- és oktatási rendszer A zsidóság és a tanulás hagyománya évezredek óta összefonódó hagyomány. A ״Könyv” és a zsidó nép egyszerre születtek. A zsidó nép születése ugyanis nem egy közös földrajzi helyhez vagy nyelvhez, hanem egy leírt igéhez, a Tórához kapcsolható. A zsidóság fennmaradásának a titka, a tanulás, melynek módszerei kiállták az idő próbáját. Bölcseink szerint ״ha a Tóra részletesen megfogalmazva lett volna adva, nem tudtunk volna megállni a lábunkon”. Tehát a Tóra igéje eleve úgy lett az embernek adva, hogy sokszor csupán általánosságban rendelkezik, csak az elvet meghatározva, ezáltal megadva a lehetőséget a benne rejlő alapelvek megtalálására, és arra serkentve az embert, hogy az első pillanattól fogva annak értelmezésével, és a mindennapi gyakorlatra való alkalmazásával foglalkozzon. Innen adódik a tórái irodalom kettősége. Az egyik oldalról a leírt és minden betűjében szent és abszolút Torá söbichtáv, az írott Tan, a másikról pedig az ezt a tant folyamatosan értelmező, az aktuális problémára alkalmazó, előre meghatározott logikai értelmezési elveket felhasználó Torá söbáál pe, a Szóbeli Tan. A Szóbeli Tan magában foglalja a Biblia könyveit követő összes tórái tárgyú irodalmat a Talmud idejétől egészen napjainkig. Ez évezredekig valóban csak szóban maradt fenn, egészen addig, amíg rabbi Jehudá, a fejedelem a polgári időszámítás második századában a Misna hat rendjében össze nem foglalta az addigi Szóbeli Tan lényegét. Az ismeret elsajátításának alapja a kérdezés Ez a fajta hozzáállás adja az évezredes tanulási és oktatási módszert, amelynek ősi hagyománya van a Tóra iskoláiban, a jesmákban. A módszer lényege: a kérdezés és a vita. Míg a mai iskolarendszerben ahfoglalkoznia?« - a következő írásverssel válaszolt erre neki - Ne mozduljon el szádból a tannak e könyve, s elméikedjél róla nappal s éjjel, számold ki azt az órát, ami se nem a nappalból, se nem az éjszakából való és abban az órában foglalkozz a görög tudományokkal”. A Tóra, az isteni tanulmány A zsidóság természetesen a Tóra igéinek isteni eredet tulajdonít, és így azok tanulása egyben az Istennel való kapcsolat megerősítését is szolgálja. A zsidó misztika szerint a Tóra Isten bölcsessége ״O és az 0 bölcsessége egy”. Éppen ezért a tóratanulás önmagában egy olyan micva, ami az Isteni Végtelennel való egyesülést eredményez. Ezt a következőképp jellemzi Snéur Zálmán rabbi (1745-1812), a haszid filozófia egyik meghatározó alakja a Tánjá című kabbalisztikus könyvében: ״Ha valaki belegondol egy dologba, azt felfogja és megérti, akkor a felfogóképessége »megragadja« a témát, míg az ész magáévá teszi azt. Ezáltal a megértett dolog mintegy »meg lesz fogva«, »körülvéve« és beolvad az értelembe, ami megértette és magáévá tette azt. Ugyanakkor a dolog logikája maga is beivódik és eggyé válik azzal, ami azt megértette és felfogta... Ez a Háláchá pedig nem egyéb, mint Isten bölcsessége és ...innen ered a Tóra tanulásának és megértésének felsőbbsége...” A tanulás ősi módszertana a Biblia jellegéből adódik Ha elmélyedünk a Tóra értelmezésének módszertanában és a zsidó tanúlás ősi hagyományában, akkor látjuk, hogy a tanulás és értelmezés kényszere magából a Tóra megfogalmazásának jellegéből adódik. Az, hogy a Tóra a különböző vallás- és polgárjogi meghatározásokban nem minden konkrét esetre tér ki, magában hordozza azt, hogy a Tóra törvényeit követni kívánó kénytelen legyen érteimezni a Tóra szövegét, és ezáltal maga is aktív részesévé váljon a Tórának. A tanulás micvája A zsidó nép 5776 évvel ezelőtt azzal nyerte el identitását, hogy a senki földjén, egy száraz sivatag kellős közepén, a Sinai hegy lábánál megkapta a Tíz parancsolatot, amely csak kezdete volt annak, a 613 isteni igét, számtalan történetet és tanítást magába foglaló könyvnek, melyet héberül Tórának (azaz Tanításnak) nevezünk, és amely a Biblia néven lett a világ bestsellere. Ez az erkölcsi, etikai és rituális tanitásokat magába foglaló könyv a zsidó nép legdrágábban őrzött kincse lett, - ״Kedvesebb nekem a Te tanod ezernyi aranynál és ezüstnél... ” - ahogy Dávid király fogalmaz zsoltároskönyvében. A Tóra tanulásának kötelezettsége vagy micvája (jó cselekedet) nem csak azt a célt szolgálja, hogy ״megtudja a tettet, amit tegyen”, hanem önmagában is egy rituális kötelesség, amiről Józsua próféta úgy fogalmaz: ״s elmélkedjél róla nappal s éjjel”. A Tóra tanulásának kötelezettsége állandó, ahogyan ezt a Sulchán Aruch, a zsidó nép gyakorlati kódexe írja: ״Minden férfi Izrael népéből köteles a Tóra tanulmányozására, legyen gazdag vagy szegény, egészséges vagy betegségben szenvedő, fiatal vagy öreg, még az alamizsna után járó szegényember is, legyen akár felesége és sok gyermeke, kötelezve van arra, hogy időt szakítson a tanulásra nappal és este”. A Bölcsek tanítása szerint, az, aki szabad idejét nem a Tóra tanulmányozására fordítja nagy bűnt követ el. Jól példázza ezt a következő talmudi anekdota is: ״Megkérdezte egyszer Ben Dámá, rabbi Jismáél unaköccse, rabbi Jismáéltől: »Szabad-e olyan embernek, mint például én, aki az egész Tórát megtanultam, görög tudományokkal 12
