Egység, 2015 (81-83. szám)
2015-12-01 / 83. szám
Egység névleg egyezik a két dolog. E szerint a vélemény szerint nincs is szükség arra, hogyha valaki korlátozott felhatalmazást kap, akkor a zsidó jog többi területén is képzett legyen. Ahogy korábban említettem, manapság leginkább két szintet különbőztétünk meg. A legalapvetőbb a Jore jore, ami arra hatalmazza fel az illetőt, hogy döntéseket hozzon a kóserság és a zsidó jog más, napi életet érintő kérdéseiben. A szmicha magasabb szintjét Jodin jodinnak nevezzük, ami alapján az illető dajan címet kap, vagyis anyagi természetű kérdésekben ítéletet hozó bíró lesz belőle. A Lubavicsi rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi nagyon szórgalmazta, hogy a fiatalok tanuljanak és szerezzék meg legalább az alapfokú, Jore jore rabbinikus végzettséget még az esküvőjük előtt. Ez biztosítaná, hogy minden zsidó otthonban lesz valaki, aki képes megválaszolni a nap mint nap felmerülő, alapvető háláchikus kérdéseket. Ily módon a Jore jore szmicha egyfajta vallási érettségiként is funkcionálna. A jesivarendszer kialakulása-Hol történik a rabbik képzése?- Mivel a tanulás minden zsidó számára kötelező micva, a tanulás módszere és intézményi rendszere évezredes hagyományokra épül. A kezdeti tanházakból (bét hámidrás) kialakultak a jesivák, amelyek napjaink modern Talmud-iskoláinak az elődei. A jesiva szó jelentése az, hogy ülni - és mi tagadás ez is történik a jesivákban, a tanulók, a fiatalabb-idősebb bócherek ülnek és tanulmányozzák a Talmudot és más szent iratokat. Fontos kiemelni, hogy a jesiva nem kizárólag azoknak van, akik rabbinikus A szlabodkai jesiva tablója - 1922 pályára készülnek. A jesiva ugyanis nem kifejezetten rabbiképző intézmény, hanem egy olyan iskola, ahol mindenki elmélyülten tanulhatja a zsidóságot. Éppen ez a mindenki számára kötelező tanulás az, ami évezredek óta 1538-ban Jáákov Beirav rabbi, az izraeli Cfát vezető rabbija, aki maga is a spanyol inkvizíció elől menekült el korábban, az eredeti szmicha viszszaállítását javasolta Maimonidésznek arra a döntésére hivatkozva, hogyha Izrael minden bölcse elfogadja a kijelölt bírákat és garantálja számukra a felavatást, a szmicha érvényes. Ezután Frissen felavatott rabbik a budapesti Keren Or Központban ezek a bírák határozatot hozhatnak büntetőperekben és továbbadhatják a szmichát másoknak. így végül Cfát huszonöt legnagyobb bölcse összefogott és felavatták Beirav rabbit. Ezt azonban nem fogadta el a jeruzsálemi Lévi ibn Cháviv rabbi, a Rálbách. Olyannyira nem, hogy keservés csatározás kezdődött a két rabbi között, és vitájuk egymás ellen fordította követőiket is. Mivel az ellenzők feljelentették a török hatóságoknál, hogy magához akarja ragadni a hatalmat, Beirav rabbinak menekülnie kellett Izraelből és Egyiptomban lelt menedékre. Indulás előtt szmichát adott négy követőjének, Joeszf Káro rabbinak, a Sulchán Aruch szerzőjének, Mose Trani rabbinak, Abraham Salom rabbinak és Israel de Curial rabbinak. Bár Joszef Káro rabbi továbbadta a szmichát követőinek, a kezdeményezés velük elhalt és általános lett az a nézet, hogy a szmichát csak a messiási időkben lehet újraéleszteni. A modern szmicha-Honnan uan tehát napjaink rabbijainak a felavatása és mit nevezünk ma szmichának?- Egyes vélemények szerint napjainkban a rabbivá avatás egy megemlékezés az ősi, hagyományos szmichá ra. Ennek fényében érthető, hogy az így vélekedők szerint, amikor rabbivá avatnak valakit, a lehető legtöbb kritériumát be kell tartani az eredeti szmichának, például, hogy csak egy, a zsidó jog minden területén jártas személyt lehet felavatni. A legtöbben azonban úgy vélik: napjaink felszentelésének nincs semmi kapcsolata az eredeti szmichával, csak korra véget vetni a Szanhedrinnek és a szmichának, amire a zsidók önrendelkezésének zálogaként tekintett. Elrendelte, hogy bárkit aki szmichát ad, vagy akit felavatnak, meg kell ölni, a várost, ahol a felavatás történt a környékével együtt le kell rombolni. Innentől hihetetlenül nehézzé vált a szmicha továbbadása, nem mellesleg azért, mert a korszak bölcseinek jelentős része Babilóniában élt, ahol nem lehetett a klasszikus szmichát átadni. Nem egyértelmű, mikor tűnt el véglegesen a klasszikus szmicha, hiszen egyes források szerint még akár all. században is létezhetett. Ami bizonyos, hogy amikor i. sz. 359 körül a második Hillel rabbi lett a zsidók vezetője, úgy ítélte meg, hogy a klasszikus szmichának hamarosan vége lesz. Ez pedig veszélyeztette a hagyományos újhold kihirdetését is, hiszen ahhoz felavatott rabbik kellettek. Ezért elkészített egy naptárat, amit a mai napig is használunk. Heródes idejében történt, hogy Jehudá ben Bává rabbi kivonult Akiva rabbinak, a rómaiak által kínpadra vont és mártírhalált halt híres bölcsnek a tanítványaival a hegyekbe, két város közé, ahol nem volt mit elpusztítania a rómaiaknak és itt avatta fel őket. Amikor a rómaiak rajtuk ütöttek, Jehuda rabbi menekülésre bíztatta a tanítványokat, így a katonák csak őt fogták el. Ott helyben megkínozták és megölték Jehudát, ám az újonnan felavatott rabbiknak, Meir rabbinak, Jehudá bár Háj rabbinak, Simeon rabbinak, Joszé rabbinak és Elazar ben Samua rabbinak már nem akadtak a nyomára. Kísérletek a klasszikus szmicha visszaállítására-Soha nem is próbálták újraindítani a hagyományt?- Több kísérlet is történt a klasszikus szmicha visszaállítására, ezek közül a síkerhez legközelebb talán a 16. században jártak, amikor a spanyol ״converso”-k, látszólag katolikus hitre tért zsidókon akartak segíteni. Azok a ״converso”-k ugyanis, akik később elhagyták Spanyolországot, komoly dilemmával kerültek szembe, hiszen gyakorta kirekesztést maga után vonó bűnöket követtek el rejtőzködésük idején. Egy megfelelő jogosítvánnyal rendelkező rabbinikus bíróság azonban ezt más büntetésre változtathatta volna - ha lett volna ilyen bíróság, ám ehhez klasszikus szmichával felavatott rabbik kellettek. 4
