Egység, 2015 (81-83. szám)
2015-12-01 / 83. szám
Rebbelében, volna egy kérdésem! A rabbiképzés története Kohn és Grün között nézeteltérés támad, elmennek a rabbihoz, hogy tegyen köztük igazságot. A rabbi előbb Kohnt hallgatja meg, és igazat ad neki. Aztán Grün kerül sorra és neki is azt mondja a rabbi, hogy igaza van. Miután mindketten elmentek, a rabbi tanítványa, aki végighallgatta az esetet, megszólal: Rebbelében, az nem lehet, hogy mindkettőjüknek igaza van! A rabbi elgondolkodik, majd így szól: Tudód mit? Neked is igazad van! A rabbi, a ráv és a rabban- Létezik-e hierarchia a rabbik kőzött?- A Misnában és a Talmudban három titulust találunk: rabbi, ráv és rábán. A rabbi megjelölés nagyobb méltóságot jelentett, mint a ráv, és a rábán nagyobbat, mint a rabbi. Azonban az előtt, hogy ezek a megnevezések elterjedtek, az egyszerű név, minden dm nélkül nagyobb tiszteletet fejezett ki, mint bármelyik ezek közül - már ha az illető ember megérdemli a tiszteletadást. A rabbi titulust azok a bölcsek viselték Izrael földjén, akiket az elődeik által rájuk hagyományozott módon avattak fel, ahogy azt fentebb láttuk. Nekik, mint Mózes Tórájának közvetlen örököseinek, joguk volt büntetőéijárásokban ítélni. Rávnak nevezték a babiloni bölcsekét, akik a saját diaszpórabeli iskolájukban nyertek felavatást. Mivel őket nem Izraelben avatták fel, a döntési jogosultságukat korlátozták, és nem volt joguk büntető jellegű kártérítést tartalmazó ügyekben ítéletet hozni. A Rábán kifejezés az ősapáknak, a nászinak vagy a rabbinikus bíróság elnökének, a Szánhedrin áv bét dinjének volt fönntartva. Az elsők, akiket ezzel a névvel illettek az idősebb Rábán Gamliel (meghalt i.sz. 50 körül), a fia, Rábán Simon, és Rábán Jochánán ben Zákáj (meghalt i.sz. 74 körül) voltak. A klasszikus szmicha megszűnése- Korábban említette, hogy ez a folyamatosság a történelem során megszakadt. Mikor és hogyan történt ez?- Mint sok más tragédia a zsidó történelemben, a klasszikus szmicha megszűnése is arra a korra tehető, amikor a rómaiak elpusztították a II. szentélyt és mindent megtettek a zsidó vallás elfojtásáért. A Bar Kochba lázadás leverése után (i.sz 132-135) Hadrianus császár megpróbált egyszer s mindentanú jelenlétében avathatott fel egy szmichával rendelkező személy másokát, mégpedig úgy, hogy mind a felavatónak, mind a felavatottnak Izrael földjén kellett tartózkodnia. Ugyanakkor nem kellett mindkettejüknek együtt lenniük, ugyanis a felavatást szóbeli vagy írott üzenet formájában is el lehetett juttatni.- Önt egyedül avatták fel, de a Pesti Jesivában előfordult, hogy teljes jesiva osztályt avattak egyszerre rabbiyá. Van ennek szabályozása?- Érdekes, hogy nem volt felső határa az egyszerre felavatottak számának - a rekordot minden valószínűség szerint Dávid király tartja, aki 30000 embert avatott fel egyszerre (Jeruzsálemi Tálműd, Szánhedrin 10:2.). Az i.e 1. századig bárki adhatott szmichát, aki maga is rendelkezett vele, ám onnantól szokássá vált, hogy csak a generáció zsidó vezetőjének, a nászinak az engedélyével lehet szimchát adni.- Voltak ״szakértők", akiket csak egyes területen avattak rabbivá?- Volt rá lehetőség, hogy csak a zsidó törvénykezés egy speciális területére szóló felavatást kapjon valaki, illetve, hogy csak egy adott időre szóljon a felavatás, ennek ellenére elvárás volt, hogy minden más területen is képzett legyen a jelölt. A kósersággal kapcsolatos jogosítványt Jorejoré nek (Dönthet! Dönthet!) nevezték, a pénzügyi kérdésekkel kapcsolatosat Jádin jádinnak (ítélhet! ítélhet!). Ez a megkülönböztetés a mai napig használatban van. Az általános elképzelés szerint a rabbi egy szakállas ember, aki a zsinagógában elöl ül, beszédet mond és sokat tanul. Lehetőleg szemüveggel az orrán. Ismeri a Tórát, ismeri a Talmudot, jártas a zsidó jogban és lehetőleg gyakorolja is azt. A rabbi, az rabbi, gondolhatnánk, mindegy, hogy minek nevezzük a képzési helyét, egyetemnek, szemináriumnak vagy jesivának. A valóság persze nem ez. Ahogy a zsidóság is, úgy a rabbitársadalom is igen összetett, mind képzettségét, mind funkcióját, zsidó közösségben betöltött szerepét tekintve. A rabbi szó a héber ״rav”-ból ered, ami kiemelkedőt jelent. Maga a rabbi megnevezés, ami mestert vagy tanítót jelent, az i.sz 2. századig nem vált hivatalos titulussá. Egészen addig a legnagyobb zsidó bölcseket és profétákat sem nevezték így hivatalosan. Az évszázadok során a cím jelentése és megszerzésének követelményei sokat változtak. Köves Slomó rabbival a rabbiképzés történetéről beszélgettünk.-Honnan ered a rabbivá avatás menete, mi az a szmicha?- A szó szmicha, szó szerint annyit jelent: rátenni a kezet. Az első felavatott Józsué (Jehósua) volt, akit maga Mózes szentelt fel. A ceremónia pontos leírását megtaláljuk a Tórában: ״ő pedig rátette kezeit és parancsot adott neki, amint szólt az Örökkévaló Mózes által.” (4Mózes 27:23.) Innentől egészen a 2. szentély lerombolásának idejéig egyetlen folyamatos láncolata van a tudás átadásának. Ez a szmicha, amit nevezzünk klasszikus vagy hagyományos szmichának, biztosította, hogy a felavatásra váró tanítvány a következő láncszem volt a Sinaitól eredő hagyományban. A fizikai ״kézrátétel” Józsué után már nem folytatódott, helyette azt mondták a felavatottnak: ״Fel vagy avatva és jogod van ítéletet hozni, még olyan ügyekben is, amely pénzbeli büntetést tartalmaz.” (Maimonidész Hilchot Szánhedrin 4:2.). A szmicha adásához több féltételnek kellett teljesülnie. Csak két 3
