Egység, 2015 (81-83. szám)
2015-12-01 / 83. szám
Szabad-e a zsidóságot a gyerekre kényszeríteni? A lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson talán semmire nem helyezett akkora hangsúlyt, mint az oktatásra - nem véletlen, hogy születésnapját az Oktatás Napjaként ünnepük az Egyesült Államokban. Az alábbi két levél olyan kérdéseket érint, amelyekkel bizonyára sok zsidó szülőnek meg kell küzdeni a gyereknevelés kapcsán. dig gyermeknek, éretlennek tartják őket (vagy valami effélének), de sokkai inkább készek elfogadni ugyanazt a tanácsot is akár, ha valamilyen ״objektív” forrásból származik. Ezért jól tenné, ha bostoni barátai közt találna olyat, aki képes hatással lenni a fiára, és jó irányba befolyásolni. Az ilyesmi akkor a leghatékonyabb, ha úgy járnak el, hogy ne legyen teljesen nyilvánvaló, miszerint az ön kérésére avatkoznak közbe. Talán meg tudják győzni a fiát arról is, hogy elmenjen tanulni valamelyik jesivába, például a Jesiva Egyetemre, ahol a kollégiumban pozitív befolyással lehetnek rá. De most egy másik témáról szeretnék szólni, amit, remélem, nem vesz rossz néven. Némiképp meglepett, hogy levelében említést sem tesz a vasfüggöny mögött élő testvéreinkkel való kapcsolatáról, és arról sem, hogyan segíti azokat közülük, akik kiszabadultak már onnét. Nyilván tud róla, hogy sokan komoly segítséget igényelnek abban, hogyan alkalmazzák a Tórát és a parancsolatokat a mindennapi életükben, hogyan tegyék annak részévé, s ha olyan ember segít nekik az erkölcsi-spirituális tőkéjével, aki maga is onnét szabadult ki, és első kézből ismeri a problémáikat, az alighanem nagyon is hatékony lehet, különösen, ha saját életét állítja példaként. Természetesen vannak olyanok, akik úgy érzik, nem alkalmasak az ilyen közösségi feladatokra. ״Békeidőben” az ilyen kifogás talán elfogadható, de vészhelyzet esetén egy cseppet sem, különösen pikuách nefes (életmentés - a szerk.) esetén, mert az minden másnál fontosabb. Mondanom sem kell, hogy ezzel nem a leckéztetés a célom. De látva, mi történik testvéreink sokaságával, akik kiszabadultak a vasfüggöny mögül, és nincsen, aki segítsen nekik,nincs más lehetőségem, mint megfújni a harci riadót. Adja az Örökkévaló, hogy minden fenti tekintetben jó hírei legyenek legközelebbre! Áldással és nagyrabecsüléssel, [Aláírás] véshez (náásze). Szükségtelen hangsúlyoznunk a tényt, hogy amikor a Tóra a mi népünknek megadatott, a náásze nem egyszerűen az egyik járulékos feltétele volt a Tóra elfogadásának, hanem egyenesen előfeltétele - a náásze előbb jön, mint a venismá. Bölcseink szerint, emlékük legyen áldott, a zsidó A REBBE SZAVA Menáchem M. Schneerson rabbi identitás, a zsidó egzisztencia alapja az egész nép és annak minden tagja számára éppen ez az alapelv: előbb náásze és utána venismá. A gyermek oktatásának-nevelésének is nyilvánvalóan ez a megfelelő útja. Áldással, [Aláírás] Hogyan lehet a gyereket meggyőzni? Massachusetts, Cambridge Üdv és áldás! Ezennel felelnék nemrégiben írott leveiére. Arra a kérdésére, hogy mit tehet azért, hogy a fiát a Tóra irányába terelje - nyilván ismeretes ön előtt a tény, hogy manapság gyakran könynyebb a szülőnek úgy ״kezelni” az ilyen konfliktushelyzetet, hogy barátokat kér fel mediációra, mintsem személyesen és közvetlenül intézi. Azok a gyerekek, akik úgy vélik, immár felnőttek, hajlamosak a szülői tanácsot lesöpörni az asztalról, mert attól félnek, hogy a szülők még min-A Holokauszt után fokozott a felelősségünk 5729, Indiana, Indianapolis Üdv és áldás! Kellemesen leptek meg levelében a fiátói kapott levélből vett idézetek, illetve az ön hozzáfűzött megjegyzéseinek hangvétele. Minthogy a jó dolgoknak nincsen felső határuk, remélem, továbbhaladnak ebben az irányban, és az a jó, amivel az ön fia hat másokra, láncreakciót indít be a család tagjai közt. A legkisebb lányával kapcsolatban azonban, aki tizenegy évesen, mint írja, nem volt azelőtt hajlandó héber iskolaba járni, más mondandóm volna. Ön ״nem akarta rákényszeríteni a dolgot”, mint írja. Elképzelheti, mit felelnék én erre. Ha ugyanis az ön most tizenegy esztendős kedves lánya mondjuk egyáltalában nem lett volna hajlandó iskolába járni, nyilván szükségesnek találta volna, hogy ״kényszerítse”- ha ugyan a ״kényszer” a jó szó ide.,A zsidó gyermek oktatásában a vallásos oktatás legalább olyan fontos, mint az általános oktatás, ha nem fontosabb. Ezt az igazságot korok sokaságán át tekintették elfogadottnak, manapság azonban különösen fontos, ebben a korban, amikor gyilkos ellenségeink a legnagyobbak és legszentebbek sokaságát mészárolták le. Aki elég szerencsés volt közülünk, hogy túlélje a pusztítást, annak kötelessége, hogy a szörnyű veszteség pótlásán igyekezzen. Másfelől meg azt látjuk, hogy a szabad és demokratikus országokban viszont a totális asszimiláció erői hatalmaskodnak. A lánya és az ön hozzáállásával kapcsolatos fenti megjegyzéseimet esetleg okafogyottnak tarthatná, mivel, mint írja, lánya azóta beleegyezett a vallásos iskola látogatásába, bár, mint látható elégedettséggel rögtön hozzáteszí, az oktatás módszere a hábet usmá (״lásd és halld”), egy olyan metódus, ami minden beszámoló szerint csak egyvalamihez nem vezet el: a cselek2
