Egység, 2015 (81-83. szám)
2015-04-01 / 81. szám
sérti a másikat? Az alábbiakban áttekintjük, hogy mik azok a témakörök, amiket a zsidó értékrend szerint nem illik támadni. ״Amiként orcájuk nem egyforma, úgy véleményük sem egy...” - tanítják Bölcseink (Jeruzsálemi talmud, Bráchot 9:1.), ami arra utal, hogy az emberek között természetes a véleménykülönbség. A zsidóság, a fentebb említett korlátok között, rendkívül fonfosnak tartja a véleménynyilvánítást, így például a korábban már említett szánhedrinben az volt a szokás, hogy ítélethozatal előtt minden bíró kifejthette véleményét, mégpedig elsőként a legalacsonyabb rangú, és sorban az egyre magasabb rangúak (Talmud, Szánhedrin 32a.) - így érték el, hogy mindenki önálló véleményt formáljon, és ne hallgasson csak azért, mert nála magasabb rangúak más véleményt fogalmaztak meg. Azonban a véleményformálásnak sosem szabad sértegetéssé válnia, ahogy a Talmud írja [Atyák 2:10.): ״legyen felebarátod becsülete oly kedvés a szemedben, mint a magadé”, illetve ״amiként az ember saját becsűletére tekint, úgy tekintsen felebarátja becsületére is, és ahogy nem kívánja, hogy rossz hírét keltsék, úgy ne keltse ő sem felebarátjának rosszhírét” (lásd Sábát 31a.). Például, ha valaki megtér bűneitől, nem szabad megszégyeníteni azzal, hogy a korábbi életére emlékeztétjük (Talmud, Bává möciá 58b.). A Talmud több helyen is ír arról, hogy az emberek becsülete milyen komoly védelmet kell, hogy élvezzen. így például egy helyen (Bráchot 43b.) azt olvassuk, hogy ״inkább vesse magát az ember tüzes kemencébe, minthogy felebarátja piruljon miatta”. Felmerül a kérdés, mi a teendő, ha az ember látja, hogy valaki helytelenül cselekszik? A Biblia előírása szerint (3Mózes 19:17.), rá kell szólnia, először négyszemközt, kedvesen megintve, de ha sokadik figyelmeztetés sem segít, és feltételezhető, hogy a Volt, akit ezért letartóztattak, száműztek vagy kivégeztek (Ámosz 7:10-17., Jeremiás 26. és 37. fej.). Ugyanakkor vannak bizonyos tabúk, olyan témák, amelyeket nem lehet következmények nélkül kritizálni. Ezek egyike volt a szánhedrin, a rabbinikus legfelsőbb bíróság: ״Bírákat ne átkozz és fejedelmet néped között ne szidalmazz!” (2Mózes 22:27.). A szánhedrint kritizáló tudósokra külön fogalmat használ a Talmud, ők az un. lázadó bölcsek (zákén mámré). A Talmud szerint komoly vétket követnek el azzal, hogy ellentmondanak a szánhedrinnek vagy a bölcsek többségi véleményének, mert ettől elvész a bíróság hitele és megbukik az egész rendszer. Talmud több történetet is említ ilyen lázadó bölcsekről. Például Akávjá ben Möhálálél esetét (Misna, Édujot 5:6.), aki korának legnagyobb tudású rabbija volt és négy sarkalatos véleményével kivívta a közösség nemtetszését. Amikor felajánlották neki a legnevesebb tanház vezetését, kinevezését ahhoz a feltételhez kötötték, hogy ezt a négy állítását visszavonja. O azonban erre nem volt hajlandó, mondván: ״Inkább mondják rám, hogy egész életemben buta voltam, minthogy egy percig azt mondják, hogy gonosz voltam.” A véleménynyilvánítás szabályai Kifejezheti-e az ember, akár az építő véleményét is úgy, hogy azzal vérig Jiszráél Méir Kohén (Kagan, 1839- 1933) rabbi, azonos című művében, melyről közismert nevét kapta sok fejezeten keresztül taglalta a láson hárá tárgykörébe eső tilalmakat. Azt gondolhatnánk, hogy ezek alapján kizárt, hogy az időjáráson kívül bármiről beszéljünk, valójában a tilalmak kijelölnek egy egyértelmű alapelvet: ez pedig az, hogy azok a dolgok mondhatóak el, melyek mögött jó szándék van. Ennek klasszikus példája az a diák, aki elmondja egy diáktársának a hibáját a tanáruknak azzal a céllal, hogy a tanár, az információ birtokában, segíteni tudjón tanítványának. Ugyanez áll a médiára, aminek egyik feladata egyfajta felügyeletet biztosítani: ha egy sajtóban megjelenő anyag célja a javítás, a jobbá tétel, akkor leírhat rossz dolgokat. (Lásd erről Moshe Efrayim Korengutt rabbi: Or Jechezkél I. kötet 357-358. old., Oberländer Báruch-KövesSlomó: Zsidó jog és etika 118-119. old.) Kérdés, hogy egy karikatúra újságban vallási szimbólumok használata belefér-e ebbe a kategóriába. Úgy gondolom, hogy ez nem helyénvaló, még akkor sem, ha a véleményük helyes, vagy elfogadható is: túl személyeskedő és fájdalmas, kifejezetten sértés a célja, nem pedig a kritika - leginkább ahhoz hasonlít, mint, amikor egy vitában érvek helyett az ellenfél szüleit sértegetik. A szólásszabadság élharcosai - a próféták A zsidó történelemben a próféták voltak azok, akik a klasszikus értelemben éltek a szólásszabadság jogával. A próféták feladata az volt, hogy a zsidók és a zsidó királyok életmódjának hibáira felhívják a figyelmet, kritikával illessék, és jó útra irányítsák a népet. Érthető, hogy a próféták sokszor nem örvendtek nagy népszerűségnek, és gyakran kellett komoly árat fizetniük azért, hogy kendőzetlenül világítottak rá akár a zsidó nép, akár a zsidó királyok hibáira. Kibővült választék a Judaika boltban Megújult a Keren Or központ-ban található Judaika bolt kínálata. Zsidó kegytárgyak, használati tárgyak, ékszerek és játékok is megtalálhatóak az új üzlethelyiségben. Minden eddiginél szélesebb választékkal várják a vevőket a Budapest, Károly körút 20.-ban található üzletben. 13
