Egység, 2013 (75-77. szám)
2013-03-01 / 75. szám
Hősök és mártírok - a zsidók megítélése a magyar hadseregben Ellentétes idézetek ״Magyarországot most úgy képzelem, hogy annak ... minden népei az asztál körül vannak, és védelmezik az utolsó csepp vérig. Oldalt áll azonban egy néposztály, amely szintén védte a kincsekkel teli asztalt, pedig az ő becsülete nincs az asztalon. Ha a zsidó nép ott van a csatatéren és ontja a vérét egy hazáért, melynek ő még nem kijelentett polgára, az igazság kívánja, hogy a Nemzetgyűlés kijelentse a zsidók is a hazának polgárai... a többiek egyenlők.” Szemere Bertalan, miniszterelnök 1849 ״Általánosan közismert tény, hogy a zsidó vonatkozású tisztektől minden parancsnok szabadulni akar. Ma az egész magyar társadalom a leghatározottabb módon állást foglalt a nem tiszta keresztény származású egyénekkel szemben. Egyenesen a honvédség tekintélyét sérti, hogy még mindig szolgálnak a honvédségben olyan tisztek, akikben, vagy feleségükben zsidó vér van.” A Honvédelmi Minisztérium állásfoglalása — 1942 ״A vészkiáltás, mely Magyarország Rónáin és bércein végighangzott, hogy a haza veszedelemben van... engem, a szegény nyomorban sínylődő bóhert is felvillanyozott. Én ugyan mostoha gyermeke voltam e hazának, megfosztva minden politikai és polgári jogtól, lenézve, megvetve, de én szerettem a hazámat. És sietve vittem fiatal életemet a haza oltárára... azon zászló alá, melyre a legszentebb eszme volt felírva: szabadság, egyenlőség, testvériség.” Hoffman Adolf, Nyíregyházi lakos - 1848 Az egyik lónak leszakadt a tartószíja. Ekkor az őrmester leugrott a szekérről és nekiment az egyik lapátosnak. - Zsidó, ide a nadrágszíjadat!- üvöltötte. Az csak állt, ijedtében felelni sem tudott. Az őrmester fellökte, és rátaposott, előkapta revolverét. - Az atyátok úristenit, meg fogtok dögleni mind! - rikoltotta. Baráth Endre, munkaszolgálatos -1943 ״A zsidóság a jelenlegi nagy időkben áldozatkészen járult vérével és vágyónával az Isten kegyes segítségével elért sikerek kivívásához.” Károly király -1916 ״[Az első világháborúban] A harctéren küzdő magyarság hamarosan rádöbben arra, hogy a frontkatonák soraiban igen gyéren találkozik zsidókkal, viszont annál bőségesebben a hadtápterületen, a biztonságos beosztásokban és a felmentettek között.” Kolosváry-Borcsa Mihály — 1943 leverése után nagy összegű hadisarcot róttak ki a magyar zsidó közösségre, mert nem felejtették el, hogy hazafias vezetőik, rabbijaik szavára sok ezer zsidó fiatal lépett be a forradalmi nemzetőrségbe, hogy fegyverrel védje meg hazáját és annak kormánya által elismert, zsidó vallását. I. világháború: 135 ezren kértek maceszt A forradalmi hevület hamar lecsillapodott, legalábbis, ami a zsidók megítélését illeti. Az I. világháború idején már mind a jobb-, mind a baloldali sajtóban megjelennek az antiszemita írások, a hadkötelezettség alól való kibújással, szabotőrséggel vádolva a zsidókat. Ennek ellentmondanak az olyan érdekes adatok, mint, hogy 1918 tavaszán 135 ezer, a fronton szolgáló zsidó katona igényelt maceszt. A vesztes háború után a politika kapott a lehetőségen, hogy az antiszemita hangulatot meglovagolva a zsidókra hárítsák a felelősséget. A korabeli zsidó sajtó buzdító írásai, a rabbik által kiadott, hazafias hangvételű beszédek mind hűen mutatják a zsidó közösség hozzáállását a honvédelemhez, míg a zsidó temetőkben fellelhető I. világháborús hősi ha-2013-14 bővelkedik a kerek évfordulókban. 165 éve vette kezdetét a ’48- as forradalom, 100 éve tört ki az első világháború, 70 éve történt a doni áttörés, majd a zsidók deportálásával megkezdődött a magyar Holokauszt. A kicsit több, mint 150 éves intervallumban azonban gyökeresen megváltozott a zsidók megítélése: míg 1848-49-es helytállásuk az egyenjogúságot vívta ki, addig I. világháborús részvételüket már a fel-fellobbanó antiszemitizmus kísérte. Hiába a hősök emléke, a mártírok önfeláldozása: a II. világháború idejére kitaszított páriák, eltaposni való ellenségek lettek újfent. Az egyenjogúság hajnala 1848 tavaszán a forradalmi ifjúság soraiban ott meneteltek a zsidó diákok is. Bár voltak, akik ellenezték, a bécsi küldöttség soraiba is választottak zsidókát a pesti polgárok. A forradalmat követő szabadságharcban mintegy húszezer zsidó honvéd és nemzetőr harcolt a magyar függetlenségért. Bár csak közlegényként vonulhattak be, többen közülük tiszti rangot értek el. Zsidó volt a katonaorvosok jelentős része is. A nemzeti összetartozás szép emléke, hogy Székesfehérváron a nyílt piacon szavaztatták meg a magyar honvédeket, hogy befogadják-e soraikba a zsidókat, és az elsöprő többség igennel szavazott. A Dráva vidékét védő pesti honvédzászlóalj katonáinak majdnem egyharmada volt zsidó. Szintén sok zsidó honvéd harcolt a szegedi, a győri és kassai zászlóaljakban. A harcok idején több tábori rabbi szolgált a honvédségben, köztük Eichorn Ignác és Schwab Löw. Utóbbi a harcba induló zsidó honvédekhez intézett lelkesítő beszédet: ״Bizonyuljatok Magyarhon igaz fiainak, úgy, mint a hős Makkabeusok méltó utódainak. Négy dolog az, mire figyelmeztetlek benneteket: Ti önként és szabadón választottátok hivatástokat; az ügy, melyért küzdtök, igaz, szent ügy; magatartástoktól függ becsületetek, mint zsidóké; életetek és sorsotok Isten kezében van.” Bár több helyen került sor zsidóéilenes - csakúgy, mint szlovák - vagy románellenes - atrocitásokra is, a szegedi országgyűlés a zsidó katonák helytállása előtt fejet hajtva mondta ki a zsidók egyenjogúsítását. Az osztrák hatóságok a forradalom 8
