Egység, 2013 (75-77. szám)
2013-03-01 / 75. szám
Egység aranytárgyakat. Egy 2006-ban nyilvánosságra hozott kutatás szerint ezek a kinesek, köztük a Titus diadalívén megörökitett menóra is, az i.sz. 5. században elkerültek Rómából és visszavitték őket a Szentföldre. Korabeli vatikáni és más források alapján Sean Kingsley régész úgy gondolja, hogy jelenleg a Templomhegy arab felügyelet alatt álló részének mélyén rejtőznek a Szentély egykori kegytárgyai. Mádon 70 éven át várt a jeggyűrű Azon kincseknek, amelyeknek nyoma jól követhető, esélye van visszakerülni eredeti tulajdonosukhoz vagy azok örököseihez. Azok, amelyeknek gazdáját írmag nélkül irtották ki, még szolgálhatják a mai zsidó közösséget. Ám napjainkig is rejtőznek magángyűjteményekben, raktárakban, sőt, sokszor évtizedes búvóhelyen értéktárgyak, amelyekét abban a reményben rejtettek el, hogy egy napon, a világégés után, újra előáshatják őket. Kevesen vannak azok, akik maguk kutathatták fel kisebb-nagyobb értékeiket. Közéjük tartozik az az idős asszony, aki családjával látogatott haza szülőhelyére, Mádra. Neki megadatott, hogy ott lelte meg egyetlen elrejtett értékét, ahova a deportálása előtti percekben elrejtette. A zsinagóga egyik falrepedésében érintetlenül várta évtizedeken át visszatértét a jegygyűrűje. Steiner Zsófia kétséges eredetű műkincsek. A Der Standard című osztrák napilap értesülése szerint több száz, a nácik által elrabolt, ún. árjásított tárgy lehet a Béesi Zsidó Múzeum tulajdonában, amelyeknek tulajdonosa vagy örököse életben van. Bár a zsidó közösségen belül általánosan elfogadott nézet, hogy a Bécsi Zsidó Múzeumnak élen kellett volna járnia ebben a folyamatban, a múzeum mégis csak 2007-ben kezdte meg állománya átvilágítását, 2011 óta pedig külön szakértő foglalkozik a kérdéssel. Ezeket az értékeket az osztrák állam adta át a múzeumnak a II. világháború után - más ismert tulajdonos hiányában. Eddig 900 könyv és 500 egyéb tárgy esetében merültek fel kétségek. A múzeum jelenlegi vezetője, Daniel Spera, aki 2010-ben vette át az igazgatói posztot, csak kinevezése után értesült a kialakult helyzetről, és felhábontónak tartja, hogy ilyen sokáig nem történt semmi, de ígéretet tett, hogy mielőbb tisztázzák a kérdéses tárgyak jogi helyzetét. Mi újság a Vatikánban? A zsidó kincsek visszaszerzésért folyó küzdelem nem új keletű, a Szentély kincseinek fellelése és visszaszerzése közel 2000 éves vágya a zsidó népnek. Egyes kutatók szerint még mindig a vatikáni kincstárban őrzik az i.sz. 70- ben lerombolt jeruzsálemi Szentély elrabolt értékeinek egy részét. Míg az elismert tény, hogy a Vatikánban őriznek felbecsülhetetlen értékű zsidó kéziratokat (ezek egy része az idén indult digitalizálási program keretében a közeljövőben szabadon kutatható lesz), addig arra, hogy a Jeruzsálemből elrabolt kincseket is itt őriznék, nincs egyértelmű bizonyíték. Több elmélet is létezik a Szentély kegytárgyainak hollétéről. Ezek egyike szerint a Capitolium építését finanszírozták belőle, mások szerint egyszerűen beolvasztatták az menekítették. Mivel a pontos feljegyzéseket megsemmisítették, hogy ne bizonyíthassák eredeti tulajdonosuk kilétét, így csak megközelítőleg tudják a kutatók rekonstruálni, mi kerülhetett fel azokra a vagonokra, melyek Brenbergbányán várakoztak, míg 1945 március végén, a közelgő front elől, tovább nem indították. Ekkor már a vonaton volt egyebek közt több mint 1500 láda ezüstnemű, több ezer értékés szőnyeg, és felbecsülhetetlen mennyiségű ékszer is. A kincsekkel megrakodott vonatot többen, többször is megpróbálták megcsapolni. Végül Salzburgig jutott a rablóit zsidó kincsekét szállító vonat, ott 1945 júliusában az amerikaiak, mint hadizsákmányt, lefoglalták. Ettől azonban nem lett nagyobb biztonságban a zsidók elorozott vagyona: az amerikai katonai vezetők éppúgy megdézsmálták a vagonok tartalmát, mint korábban a magyar és német katonák. A raktárakba szállított kincsekről sosem készült leltár, ráadásul több betörés is történt, melyek során tovább fosztogatták a közkatonák az értékekét. Végül az ENSZ menekültügyi szervezetéhez kerültek a megmaradt értékék, és ezeket New York-ban, aukciókon árverezték el anélkül, hogy megpróbálták volna az eredeti tulajdonost, vagy örököseit felkutatni. A befolyt összeg jelentős részét amerikai zsidó szervezeteknek utalták, melyek többek között az európai zsidóság túlélőit támogatták belőle. A vallási kegytárgyak jelentős részét újjáéledő zsidó közösségeknek juttatták Ausztriában. Előremutató osztrák és francia példa Az elrabolt zsidó kincseket nem mindenütt őrzik azonban ilyen féltékenyen. A Franciaországban és Belgiumban nácik által elrabolt kincsek után 2010 óta internetes katalógusban lehet kutatni. Ezeket az Einsatzstab Reichsleiter Rosenberg (ERR) nevű, a német náci párt kifejezetten műkincsrablásra specializálódott egysége gyűjtötte össze és raktározta. Ezekbe a raktárakba a magas rangú náci vezetők rendszeresen ellátogattak, hogy egy-egy értékes darabbal gazdagodva távozzanak - a zsidók iránti utálatuk nem terjedt ki azok értéktárgyaira. Ausztriában számos közintézmény önként szolgáltatta vissza a tulajdonéban lévő, zsidóktól származó vagyontárgyakat a ’90-es években, majd 1998-ban törvényt is hoztak a gyűjtemények átvilágítására és a rablott javak visszaszolgáltatására. Meglepő, de zsidó közösségi tulajdonban is vannak 13 Göring a Hitlertől kapott festményt csodálja A Szentély menórája Titus diadalivén
