Egység, 2013 (75-77. szám)
2013-03-01 / 75. szám
Egység Elrabolt kincsek nyomában Tórák és felbecsülhetetlen értékű kéziratok Oroszországban, ókori kincsek a Vatikánban, II. világháborús emlékek Amerikában és kétes eredetű kiállítási tárgyak Bécsben. Mi köti ezeket össze? Egytől egyig mind zsidó tulajdonban voltak eredetileg és tulajdonosaik akarata ellenére, erőszakkal kerültek jelenlegi gazdáikhoz. son rabbi könyvtárához) hasonló követelések teljesítését, akkor se vége se hossza nem lesz ezeknek a kérelmeknek, és nem tudni, hova vezethet mindez. Lehet, hogy egy nap képesek leszünk erre, de most egyáltalán nem vagyunk erre felkészülve, ez lehetetlen.” - mondta az orosz államfő. Kompromisszumos megoldásként azt javasolta, kerüljenek a felbecsülhetetlen értékű iratok a nemrégiben Moszkvában megnyílt Tolerancia központban, amely a világ legnagyobb zsidó múzeuma. Az ötlet pikantériájához tartozik, hogy a múzeum - amely tavaly nyílt meg - az orosz Hitközség tulajdona, melynek vezetője az ugyancsak lubavicsi irányzathoz tartozó - magyar származású - Lazar rabbi. Az amerikaik sem makulátianok? Bár az Egyesült Államok harcosan szorgalmazza a szovjetek által zsákmányolt kincsek visszaszolgáltatását, mégsem járt mindig jó példával elöl az ilyen esetek kezelésében. A világháború alatt és után sok zsidó kincs került az Egyesült Államokba is, részint a nácik által a háború idején eladott műkincsekből, részint az Aranyvonatról, részint a visszatérő amerikai katonák által hazavitt ״emlékekből”. Ezeket az értékeket máig nem tudták jogos tulajdonosaikhoz, vagy azok örököseihez visszajuttatni: egy 2001-től 2005-ig húzódó perben a holokauszttúlélők 25 millió dolláros kártérítést kaptak, amelyet képviselő szervezeteknek juttattak. Ez az összeg azonban messze elmarad az elrabolt és Amerikába húrcolt kincsek tényleges értékétől. A magyarországi zsidók deportálásakor is felmérhetetlen mennyiségű vagyontárgyat és művészeti alkotást gyűjtöttek össze. Ezeket vonatokra rakták és a szovjet csapatok elől nyugatra kapja a Schneerson könyvtárként ismert rabbinikus irodalmi gyűjteményét. A 12000 kötetet és 50 ezer oldalnyi kéziratot a lubavicsi chászidizmus megalapítója, az őt követő rebbék és tanítványaik gyűjtötték össze két évszázad alatt. A gyűjtemény egy részét 1918-A Schneerson könyvtár felmérhetetlen értékű kéziratai üvegvitrinek mögé rejtve Moszkvában ban a szovjet rezsim lefoglalta: ezeket szeretné visszaszerezni, mint jogos tulajdonát, a ma New Yorki központtal működő, az egész világon fellelhető mozgalom. A könyvtár többi részét Joszef Jichak Schneerson, a mozgalom hatodik rebbéje menekítette ki magával. A chábád mozgalom követelésének jogosságát 2010-ben a washingtoni szövetségi bíróság is elismerte, de Moszkva nem volt hajlandó visszaszólgáltatni a szent iratokat. Véleményük szerint azok az orosz kulturális örökség részét képezik, nem pedig a chábád mozgalom tulajdonát. A lubavicsiak azonban nem adják fel a küzdelmet, és a nemrégiben született döntés szerint napi ötvenezer dolláros pénzbüntetésre ítélték Oroszországot. Az oroszok azonban ezt egy szuverén állam belügyeibe való súlyos beavatkozásnak tartják, ami ellentétes a nemzetközi joggal és így semmisnek tekintik, vagyis továbbra sem kívánnak együttműködni az Orosz Állami Könyvtárban, illetve a katonai archívumban található iratok visszaszolgáltatásában. Vlagyimir Putyin ez év februárjában úgy nyilatkozott: a gyűjtemény Oroszország tulajdona, és nem tartozik egyetlen zsidó közösséghez sem. Az oroszok attól félnek, ha engednek a követelésnek, azzal precedenst teremtenének más, elkobozott javak visszaszolgáltatása ügyében. ״Ha most kinyitjuk ‘Pandora szelencéjét’, és megkezdjük a (Schneer-Műtárgyak és tóratekercsek Nyizsnyij Novgorodban 2012-ben az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, a Magyar Zsidó Örökség Közalapítvány és holokauszttúlélőket képviselő szervezetek közösen fordultak Oroszországhoz a világháború után a szovjetekhez került, nácik áltál elrabolt magyar zsidó vagyon ügyében. Egy prágai kártérítési konferencián arra kérték az orosz felet, hogy a Nyizsnyij Novgorodban őrzött Tórákat, judaikákat, zsidó kegytárgyakat és művészeti alkotásokat mutassák be, szükség esetén állítsák helyre és szolgáltassák vissza. Ezeket a vallási kegytárgyakat és eredetileg magántulajdonban lévő műkincseket, ékszereket és más értéktárgyakat a zsidók deportálásakor gyűjtőtték össze a nácik, a magyarországi zsidók likvidálásával megbízott Adolf Eichman vezetésével. Ezek egy része az ún. Aranyvonatra került, míg más részüket a bevonuló Vörös Hadsereg katonái kobozták el a menekülő németektől, és vittek magukkal a Szovjetunióba. Amennyire nyomon lehet követni az értékek útját, úgy tűnik, ezek nagy része Nyizsnyij Novgorodba került, ahol múzeumokban és raktárakban őrzik őket. Arról, hogy pontosan mikét is tárolnak itt, nincsenek pontos adatok, csak a szakértők véleményére támaszkodhatunk, Mravik László művészettörténész, Toronyi Zsuzsa muzeológus és sok más kutató egyetért abban, hogy legalább 200-300 tóratekercsről és több száz más kegytárgyról (menórákról, tóramutatókról, stb) van szó. A magángyűjteményekből elrabolt műkincsekről és egyéb értéktárgyakról hozzávetőleges adataink sincsenek. A tárgyalások folynak, 2013 elején egy delegáció utazott Oroszországba, hogy előremozdítsák a Tórák ügyét. A magyár fél azt szeretné elérni, hogy Oroszország az értéktárgyakat helyreállítva mielőbb juttassa vissza hazánkba. Putyin: ״Most nem nyithatjuk ki ‘Pandora szelencéjét’” Nemcsak a magyar zsidó közösségnek van követelése Moszkvával szemben. A Chabad Lubavics mozgalom a ’80-as évek vége óta küzd a szovjet, majd az orosz államhatalommal, hogy vissza12
