Egység, 2012 (72-74. szám)

2012-09-01 / 73. szám

Egység ״A gyűlölet kikergeti az embert a világból!” Van־e olyan zsidó, akit ki lehet zárni a zsinagógából? Internetes fórumokon és magánbeszélgetéseken még mindig nagyon sok szó esik arról, hogy Szegedi Csanád ״bezsidult”. Nagy figyelmet kapott Oberländer Báruch rabbi interneten megjelent tanulmánya (lásd lapunk 6-8. oldalát). Interjúnkban Oberländer rabbit faggattuk: felvetettük mindazokat a kérdé­­seket, vádakat és ellenvetéseket, amik baráti beszélgetéseken és az internetes fórumokon is újra meg újra felmerülnek a Szegedi-ügy kapcsán. A rabbi válaszaiból megtudhatjuk, miért előnyös, hogy ha Sze­­gedi Csanád marad Európa Parlamenti képviselő és mit gondol Schweitzer József professzor az interneten már korábban megjelent tanulmányáról. dezni. Amúgy pedig a háláchá is elis­­meri, hogy egy vétkes embernek idő kell a megtéréshez. Különösen, ha bű­­nős útja a jó neveltetés hiányából fa­­kad. Ez vonatkozik az esetünkre is: hi­­ába jutott el a hír hozzá akármikor, ak­­kor is, ha elhitte és felfogta ez mivel jár: felnőtt fejjel, egy ilyen erős anti­­szemita neveléssel a háta mögött, na­­gyón nehéz így megváltoztatnia ma­­gát az embernek. Nem lehet csodál­­kozni azon, ha valaki egy ilyen eset­­ben nem változtatja meg a viselkedé­­sét 180 fokban. Maimonidész szavai­­val (Misne Torá, A lázadók szabályai 3:3.): ״továbbra is kényszer alattinak tekintendő”! Ennek ellenére a háláchá elvárja, minden ״bűnös”-től, hogy rög­­tön megtérjen. E: Minden vélemény, ami szerint he­­lyes dolog Szegedit ״visszafogadni” a közösségbe, arra épít, hogy az őszinte megbánást el kell fogadni. Mi a biztosíték arra, hogy valóban komolyan gondolja a bocsánatké­­rést? O.B.r: Térjünk vissza a háláchára. A Sulchán áruchban (Chosen mispát, Römá 34:22.) írva van, hogy egy ki­­tért zsidó, aki ráadásul gyakorlatban is szembe fordult korábbi közösségé­­vei, abban a percben, ahogy kijelen­­ti, hogy megbánta és szeretne a jó útra visszatérni: fenntartások nélkül ״rög­­tön be kell fogadni, annak ellenére, hogy még nem vitte véghez”, vagyis még akkor is, ha nem javította ki min­­den hibáját. Másrészről, a ״bukása” után sem kényszerítette senki, hogy elmenjen Köves rabbihoz. A nemzeti radikális antiszemita fórumokon látjuk, hogy ezután a látogatás után csalódtak a legnagyobbat benne. Valójában sokat veszített azzal, hogy eljött a rabbihoz. Nem kérdéses, hogy Szegedi Csanád előtt rengeteg munka áll, amivel meg­­próbálhatja helyreállítani, amit tönk­­re tett. Az idő fogja megmondani, antiszemita csak azért az, mert nem tudja, milyenek a zsidók, milyen a zsi­­dó vallás, nem tud semmit rólunk. Ezért rágalmakat, féligazságokat és hazugságokat is elhisz: ettől antisze­­mita. Ha el akar jönni a rabbihoz, fo­­gadni kell: ez az egyetlen igazi eszköz, amivel az antiszemitizmus ellen lehet küzdeni és a gyűlöletüket eltéríteni. (...) felhívott Schweitzer Jó­­zsef professzor, és gratulált a tanulmányomhoz. Azt mond­­ta, teljesen egyetért vele, sőt alá is írná (...) E: Lehet, hogy nem a közös fénykép miatt jött, de elég hamar a sajtó tu­­domására jutott... O.B. r.: Ha valaki a közösség ellen vé­­tett és most jó útra akar térni az sem­­miképp sem maradhat titokban. Ez nem egy magán jellegű kérdés. Egy ilyen esetben a megtérőnek köteles­­sége a nyilvánosságot - és az azzal járó kellemetlenségeket is - vállalni. E: Az egyik legtöbbet vitatott kér­­dés, hogy vajon mióta tudta Szege­­di, hogy zsidó. Többen az állítják, hogy már legalább két éve tudta, hogy zsidó. Hogy-hogy csak mostju­­tott eszébe jelentkezni? O.B.r.: Nem az a kérdés, hogy miért csak most jött, annak kell örülnünk, hogy egyáltalán elszánta magát erre. Nyilván nem az a tanulságos és traumatikus egy ember számára, hogy megtudja, hogy zsidó, hanem az, ha megtapasztalja mit szól ehhez kire­­kesztő környezete. Szegedi Csanád esetében ez a trauma sokszoros lehe­­tett, hiszen ennek a kirekesztő filozó­­fiának volt ő is korábban hirdetője. Feltételezem, hogy ezt a kirekesztést csak az utóbbi időben élhette meg. Arról, hogy pontosan mikor tudta meg hogy zsidó, őt kellene megkér­Egység: A téma kirobbanása óta fog­­lalkoznak vele a médiában, konspi­­rációs elméletek hada született meg Szegedi Csanád szerepével kapcso­­latban. Egyértelműen remek bulvár­­téma. De miért foglalkoznak vele komoly rabbik? Oberländer Báruch rabbi: Ez nem csak egy jó bulvártéma, ez egy nagyon komoly háláchikus és morális kérdés. Az eltagadott zsidóság kérdése sajnos sokaknak a problémája, valójában egy egész generációé. Biztos vagyok ben­­ne, hogy rengeteg, Szegediékéhez ha­­sonlós család él Magyarországon. A bűn és a megtérés problematikája pe­­dig minden embert érintő kérdés szár­­mazástól függetlenül. Nem csoda, hogy ez az ügy szinte mindenkiből in­­tenzív érzelmeket vált ki. E: A zsidó közösségen belül a legna­­gyobb port természetesen az verte fel, hogy Köves Slomó rabbi fogad­­ta Szegedi Csanádot. Ön helyeselte a döntését? O.B.r.: Mielőtt Köves rabbi fogadta, felhívott engem és megbeszéltük a dolgot. Neki voltak fenntartásai, de va­­lójában ez egy háláchikus kérdés, amire egyértelmű a válasz: minden­­képp meg kell adni egy zsidónak a le­­hetőséget, hogy elmenjen egy rabbi­­hoz, ha beszélni szeretne vele vagy tanulni tőle. Ez a háláchá, mindegy, hogy PR szempontból ez jó-e vagy sem. A háláchá nem ad döntési lehető­­séget egy rabbinak, hogy döntsön, melyik zsidót tanítja és melyiket nem, mindenki elmehet a rabbihoz tanulni (lásd Talmud, Bráchot 28a.). Azon ki­­vül, hogy Csanád zsidó, szerintem, mint antiszemitát is kellett volna fo­­gadni. Nem azért jött, hogy közös fényképet csináljanak, és azt cinikus politikai célokra használja fel, hanem egy rabbival akart beszélni, hallani a véleményét és útmutatást kapni. Sok 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom